Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 7. hétfő, az őszi ülésszak 11. napja - Az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról szóló 1990. évi LXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - A társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövidtávú feladatokról szóló jelentés az országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ARATÓ GÉZA, DR. (SZDSZ)
666 De ugyanilyen vagy még inkább elszomorító tényező a lakosság egészségi állapotának a romlása, a rehabilitáció elégtelensége, és nem elhanyagolható az egzisztenciális félelmek erősödése sem. Elgondolkodtató az is, hogy egzisztenciális okokból mind többen a nyugdíjat tekintik biztos megélhetési forrásnak. Az emberek – korra, nemre való tekintet nélkül – próbálnak a társadalombiztosítás rendszerén belül havi pénzellátáshoz jutni. A nyugdíjmodellek kritikus pontja a korhatáremelésnek kérdése – itt ugye nemzetközi példákra szoktunk hivatkozni. Kétségtelen, hogy ez az összehasonlítás az emelés mellett szól, csakhogy a mai magyar valóság ezt kevésbé teszi lehetővé. Nem lehet ugyanis f igyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy sokan leromlott egészségi állapotuk miatt kényszerülnek idő előtt nyugdíjba menni. Somogy megyében egy reprezentatív vizsgálat és felmérés alapján tavaly megállapították, hogy a férfiak több mint 40 %a, a nőknek ped ig 35 %a a nyugdíjkorhatár előtti években vált rokkanttá. Ez is arra int bennünket, hogy a korhatár emelését körültekintően kell megközelíteni, és véleményem szerint csak akkor foglalkozhatnánk érdemben ezzel a kérdéssel, ha a munkaegészségügyi rehabilitá cióban gyökeres és pozitív fordulat következne be. A magam részéről a rugalmas szabályozás híve vagyok. Az érdekeltek számára biztosítani kellene, hogy maguk döntsenek a nyugdíjazás időpontjáról a rendszer feltételei között. Véleményem szerint még a mai kö rülmények között sem halasztható a nyugdíjak értékmegőrzési rendszerének elméleti kidolgozása és programozott, fokozatos gyakorlati megvalósítása sem. Tisztelt Ház! Szándékaim szerint ezzel a rövid megyei helyzetelemzéssel kívántam a téma részletes vitájáh oz hozzájárulni. Összegezve, a magam részéről a nyugdíjrendszer elvi kidolgozásnál a következő szempontokat tartom fontosnak: épüljön az a kötelező biztosítás elvére, a biztosítási elemek döntően a befizetett járulék és a szolgálati idő szerepét erősítsék. A rendszerből kerüljenek ki a szociális indíttatású elemek, ezek maradjanak a költségvetés keretében.Ugyanakkor jusson kifejezésre a szolidaritás elve is. A korhatáremelés esetében annak feltételeit meg kell alapozni gazdasági, szociális, egészségügyi hát térrel. Éppen ezért a változás nem lehet radikális, fokozatos korrekciók szükségesek. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyértelmű, hogy mindnyájunkat az a cél vezérel, hogy a társadalombiztosítási rendszer megújítása csökkentse az e téren meglévő igen jelentős t ársadalmi feszültségeket. A témának rendkívül nagy a társadalmi érzékenysége, éppen ezért minden javaslat mérlegelése és minden döntés – úgy gondolom – fokozott körültekintést igényel mindnyájunk részéről. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Al ajos) : Köszönöm szépen. Következik dr. Arató Géza képviselő úr a Szabad Demokraták Szövetségétől. Felszólaló: Dr. Arató Géza (SZDSZ) ARATÓ GÉZA, DR. (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A társadalombiztosítási rendszer megúj ításának koncepciójáról és a rövid távú feladatokról készült jelentés bírálatában kormánypárti képviselőtársaim meglehetősen buzgók és kíméletlenek voltak. A két héttel ezelőtti vitában ízekre szedték az előterjesztést, és azt szinte minden pontjában támad ták. Főleg a nyugdíjrendszer megújítására vonatkozó elképzeléseket minősítették alacsony színvonalúnak a hozzászólók. A társadalomnak ugyancsak minden tagját érintő egészségügyi rendszer megújításának koncepciója eddig megmenekült az alaposabb boncolgatást ól. Az építő kritikát azért nehéz megfogalmazni ehhez a fejezethez, mert a távlati célok valóban egy – a jelenlegitől alapvetően eltérő, számunkra is szimpatikus – új eljárási és szolgáltatási rendszert körvonalaznak, habár túlságosan is általános, néhol s zlogenszerű formában. A baj, a gond csupán annyi, hogy ebben az előterjesztésben az 1992re vonatkozó rövid távú feladatokra, tennivalókra lettünk volna kíváncsiak elsősorban, úgy a betegeket, mint az orvosokat és
