Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 7. hétfő, az őszi ülésszak 11. napja - Az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról szóló 1990. évi LXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - A társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövidtávú feladatokról szóló jelentés az országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ARATÓ GÉZA, DR. (SZDSZ)
667 valamenynyi egészségügyi dolgozót érintő v áltozások során. Félő azonban, hogy kíváncsiságunkat és főleg várakozásainkat csalódottság és kiábrándultság követi majd. Csalódottak és kiábrándultak lesznek a kollegák, a szakképzett és szakképzetlen egészségügyi dolgozók, akikről egyébként alig esik szó , ha majd 1992. január 1je után megkapják az inflációs rátát újra figyelmen kívül hagyó átsorolásukat. Az alapellátásban dolgozó orvosok annyit hallottak már a közeljövőben bevezetésre kerülő teljesítmény szerinti finanszírozásról, pontrendszerekről, szám ítási módokról, hogy joggal gondolhatták, remélhették a jelentős változást. Ez a jelentős változás az orvos számára az elvégzett munkával arányos olyan jövedelmet jelentene, amely egyben lehetővé tenné az alkalmazásában álló szakdolgozók bérének fizetését, és fedezné a rendelője bérleti díját vagy adott esetben törlesztését és fenntartását, működési költségeit. A teljesítmény folyamatos mérése és ellenőrizhetősége, az ellátott népesség adatainak, betegségi történéseinek nyomon követése, előhívhatósága egy k orszerű, egységes számítógépes rendszert feltételez, mely lefedi a teljes körzeti vagy családi orvosi rendszert. Ennek költségigénye durva becslések szerint is 13 milliárd forintra tehető. Ezt a rendszert a koncepció logikája szerint az optimálisan 1500 l akost ellátó új családorvosi hálózatnak megfelelően kellene kialakítani. Mivel jelenleg az egy körzethez tartozó népességszám általában jelentősen meghaladja ezt a számot, érthető, hogy a jelenlegi körzethatárokat át kell majd rajzolni, becslésem szerint t öb száz, vagy esetleg ezret is meghaladó új körzetet kell kialakítani. Az új körzetek tárgyi feltételeinek biztosításával egy időben a személyi feltételekről is gondoskodni kell. Ha mindezeket az alapkövetelményeket sikerülne is teljesíteni, amire természe tesen most semmi esély nincs, és szépen kiszámolnánk egy adott pontrendszer alapján az elvégzett munkával arányos és a tisztességes megélhetést biztosító díjazást, ami a jelenlegi bérek többszörösére rúgna, és ezt összehasonlítanánk a társadalombiztosításn ak erre a célra rendelkezésre álló fedezetével, láthatnánk, hogy a két összeg fényévnyi távolságra van egymástól. Világos, hogy pótlólagos forrásbevonásra lenne szükség, még akkor is, ha köztudottan rejlenek hatékonysági tartalékok a jelenlegi egészségügyi rendszerben. Ez hiú ábrándnak tűnik azonban, amikor a költségvetés azt a 15 milliárd forintnyi tartozását, amelyet a forráscsere idején kölcsönzött a TBtől, és aminek visszafizetésére a törvény kötelezi 1992. év végéig, anyagi nehézségeire hivatkozva nem pénzben, hanem tisztázatlan körű és értékű vagyontárgyaknak a TB rendelkezésére bocsátásával szeretné kiegyenlíteni. Az 1991. évi, tehát az idei TBköltségvetés az egészségügy működtetésére fordítható kiadásait az előző évihez képest – sajnos – az infláci ót ellentételező mértékben sem tudta növelni. Ezek ismeretében a következő évi TBköltségvetéssel kapcsolatban sem lehetnek illúzióink. További gondom, hogy egy kiszámítható, ellenőrizhető egészségügyi rendszer nem tűri meg párhuzamosan a paraszolvencia lé tezését. Ha fokozatosan, lépcsőzetesen történik az átállás, akkor előfordulhat, hogy a kórházi ellátásban dolgozókat a biztosító vagy biztosítók helyett továbbra is a betegek finanszírozzák akkor, amikor ez az alapellátásban már elképzelhetetlen lesz? Mekk ora lehet az időeltolódás, ami a különböző ellátási szintek teljesítményfinanszírozásra történő áttérése között megengedhető? Egyáltalán megengedhetőe? Ebben az időszakban milyen keresetarányok alakulhatnak ki a különböző képzettségű és különböző módon f inanszírozott orvosok, illetve egészségügyi dolgozók között? Mi lesz a módja a pszichiátriai betegellátás, az alkohológiai ellátás teljesítményfinanszírozásának, a biztosítási rendszer képes lesze befogadni ezeket a területeket a deviancia gyógykezelést is igénylő eseteivel és egyéb szenvedélybetegségekkel együtt? Elég keveset hallottunk arról, hogy milyen elképzelései vannak a kormányzatnak az egészségügyben megvalósuló privatizációról. Akik itt privatizálnak, ezt követően nonprofit módon műkö dhetnek, ha a kötelező biztosítás körébe tartozó szolgáltatásokat nyújtják.
