Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 7. hétfő, az őszi ülésszak 11. napja - Az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról szóló 1990. évi LXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - A társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövidtávú feladatokról szóló jelentés az országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PÁNCZÉL GYULA, DR. (MDF)
663 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A részletes vitának megfelelően dr. Kincses Gyula, dr. Mezey Károly kollégáimmal, illetve képviselőtár saimmal közösen beadott módosító javaslatunk kapcsán kértem szót. Konkrétan egy olyan kérdésről van szó, ami eddig nem került a Parlament elé, pedig úgy érzem, ennek most jött el az ideje. Nevezetesen az orvosgyógyszerész kamara ügyéről van szó. Az egyesü leti törvény megszületése után elsők között alakult meg a Magyar Orvosi és Gyógyszerész Kamara, s rövid idő alatt viszonylag nagyfokú szervezettségre tett szert. Mivel ennek a kérdéskörnek hosszú parlamenten kívüli előtörténete van, kérem, engedjenek meg e gy viszonylag rövid visszapillantást a téma kiemelt fontosságára való tekintettel. A kamara többször próbálkozott kamarai törvényelőterjesztéssel, az első ilyen próbálkozás még múlt év decemberére datálódik. Természetesen annak részleteire itt most nem fo gok kitérni, de egyrészt terjedelmi, formai, másrészt és még inkább tartalmi okokból megállapítható, hogy az említett tervezet nem volt elfogadható, kivitelezhető. Ugyanakkor a törvényhozási dömping sem engedte volna valóban meg, hogy az Országgyűlés az or vosi kamara kérdéskörét egyáltalán napirendre tűzhesse. A múlt évben egyébként is magán a kamarán belül is viták folytak vezetési, legitimitási és egyéb kérdésekben, bizonyos kivárás, illetve elodázása ennek a kérdésnek már ezzel is magyarázható volt, és e zzel is talán menthető volt. Közben a kamara elnöksége kéthavonta rendszeresen fogadásra talált a Népjóléti Minisztériumban egyeztető megbeszéléseken, ahol a minisztérium vállalta, hogy kikéri a kamara véleményét minden, az egészségügyet érintő rendelet és törvény elkészítésében, amit a kamarai képviselők komolyan vettek, és annál is inkább fontosnak tartom, hogy ezt a kérdést elővegyük, mert azt gondolom, nem tartható tovább, hogy a kamarát hitegessük. Döntenünk kell ebben a kérdésben. Abban is megállapodt ak többek között, hogy a Társadalombiztosítási Főigazgatóság, a Vállalkozók Országos Szövetségének orvos tagozata és a Magyar Orvosi Kamara közötti megbeszélésekhez – amelyeknek célja az egészségügyi finanszírozás új alapokra való helyezése volt – a Népjól éti Minisztérium is kapcsolódik. A Magyar Orvosi Kamara részt vett ez év április 2. és 5. között a Népjóléti Minisztérium egyhetes egészségügyi koncepcionális kérdésekről folytatott tárgyalásain is. Mindezekből is látható, hogy véleményem szerint azért is érkezett el ennek a témának a koncepció keretein belül való tárgyalása, mert miután egy törvénycsomag koncepciójáról van szó, és hamarosan napirendre kerül a társadalombiztosítás önkormányzati törvénycsomagtervezete is, azt hiszem, nem odázható, hogy a tá rsadalombiztosítás önkormányzata kereteiből kirekesszük az egészségügynek végső soron ezt a végrehajtó társadalmát. Mind a mai napig tisztázatlanok a Magyar Orvosi Kamara szakmai, etikai, érdekvédelmi kompetenciái – ezért sem tud hatékonyan működni, illetv e a kezdeti szervezési fellendülés után sajnálatosan jelenleg az apátia, a gyakorlati kilépések válnak jellemzővé a szervezeten belül is. Általában inkább megkérdőjelezik a Magyar Orvosi Kamara érdekvédelmi tevékenységének jogosultságát, mintsem igénybe ve nnék. Ez év május 13án a Parlament néhány orvosgyógyszerész képviselője találkozott az orvosgyógyszerész kamara elnökségével azzal a céllal, hogy a kamara kezdeményezte az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény módosításaként értelmezett új kamarai törvénytervezetet. Ez szintén nem volt tartható, mert a társadalmi szervezetként működő kamarák anélkül kaptak volna lényeges feladatokat, hatósági funkciót is, hogy biztosítva lett volna a klasszikus kamarai működéshez szükséges egyéb feltételek jogszabál yi rendezése. Egyébként a tervezet szét is feszítette volna valóban a 72. évi II. törvény kereteit. Ez egyébként az Igazságügyi Minisztérium jogi szakértőinek a véleménye is – amihez mi természetesen csatlakozunk – , de ez is csak amellett szól, hogy most m ár rajtunk van a sor az Orvosi Kamara jogosítványainak törvényes megfogalmazásában.
