Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 3. kedd, az őszi ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1990. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, az Állami Számvevőszéknek a Magyar Köztársaság 1990. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló országgyűlési határozati javaslat, illetve jelentés együ... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GAÁL GYULA (SZDSZ)
64 Ugyanez a helyzet most is. Az 1989ben elfogadott, 1990re vonatkozó költségvetési törvény önkormányzati normatíváinak meghatározása nem volt kellően világos, egyértelmű ahhoz, hogy az önkormányzatok a saját tervezett bevételeiket megalapozottan és egyértelműen számíthassák, kalkulálhassák ez alapján. Majd az év közepén, július 31én jelent meg az a belügyminisztériumi – pénzügyminisztériumi közös tájékoztató, amelyik szabályozta ezeket a normatívákat, és pontosította, hogy hogy kell ezekkel számolni, hogy lehet ezek alapján kalkulálni a támogatás igénybevételét. Ezek a részletesebb szabályok túlnyomórészt természetesen, ha érintették a dolog tartalmát, akkor ez szűkítő jellegű volt, emiatt keletkezett ez a visszafizetési kötelezettség. Most azt javasolják nekünk, a bizottságban is a többség, és itt is hallhattuk a kormánypárti előadótól, hogy ne foglalkozzunk ezekkel a törvényességi problémák kal, és erre többféle érvet is felhoznak. Az egyik az, hogy fontos célokra kell a pénz, tehát nyilván minél előbb jó lenne túl lenni a zárszámadás tárgyalásán, hogy ezek a pénzek megfelelő helyre kerülhessenek a költségvetésben, és felhasználható legyen ot t, ahol igazán nagy szükség van rá. Egy másik, már benyújtott törvénytervezetből tudjuk, hogy ez az 1,8 milliárd forint szerepel a Kormány számításaiban a között az összeg között, vagy annak az összegnek a részeként, amelyet az energiaáremelések kompenzál ására kíván nyújtani. Tehát olyan célra akarja fordítani ezt a pénzt, amit innen beszed az önkormányzatoktól, ami kikerül az önkormányzati hatáskörből. Ezzel kapcsolatban egy másik aggályomat szeretném elmondani önöknek. Az önkormányzati bizottság tárgyalt a ezeknek a pénzeknek a sorsát, még a nyári szabadság előtt, ahol az egyik képviselőtársunk, Hodosán Róza megkérdezte a jelen lévő kormánytisztviselőt, hogy mi lesz ennek a közel kétmilliárd forintnak a sorsa, milyen elszámolást kapunk róla, és milyen célr a fordítja a Kormány. A válasz ez volt, idézem a jegyzőkönyvből: "A felhasználás célja: egyértelműen önkormányzati körbe kerülne visszaforgatásra, olyan ügyekre, amelyeket a költségvetés 1991. évi helyzetében nem tudunk elrendezni." A jelenlegi szándék mos t egészen más, mint amit a bizottsági ülésen a kormánytisztviselő ismertetett. Egy másik, hagyományos érv ezzel kapcsolatban, hogy ne bolygassuk most ezeket az elszámolásokat, mert ezzel azokat az önkormányzatokat sújtanánk, amelyeket ez az elszámolás előn yösen érint, tehát pótlólagos pénzhez jutnának hozzá. Én úgy gondolom, hogy amit egyszer már eljátszottunk a céltámogatások odaítélésénél, hogy az akotmányossági, jogszerűségi aggályainkat félretoltuk ilyen pragmatikus megfontolások kapcsán, nem lenne szer encsés precedensértékűvé emelni, és ezek után mindig így járni el, hogy mivel pénzekről van szó, és mivel ezekre a pénzekre egyesek nagyon számítanak, hát ne bolygassuk azt, hogy ezt most mennyire megalapozottan szerzi meg a Kormány, vagy mennyire megalap ozottak azok az elszámolások, amik ennek a kifizetését teljesíthetővé teszik. S egy harmadik érv is fel szokott merülni, vagy felmerült itt a vitában, hogy ezeknek az elszámolásoknak a bolygatásával olyan munkát vállalunk magunkra, illetve hárítunk részben a Kormányra, részint az önkormányzatokra, amivel azok nagyon nehezen fognak tudni megbirkózni. Ezzel kapcsolatban megint egy idézetet engedjenek meg nekem: az Állami Számvevőszék észrevételeire, amelyeket elküldött a Belügyminisztériumnak, a belügyminiszt er úr reagált, és itt egy mondatát hadd idézzem: "Természetesnek, helytállónak ítélem azon megállapításaikat, amelyek kritikai észrevételeket tartalmaznak az államháztartási reform szabályozottsági fokára vonatkozóan." Ezután pedig arról beszél, hogy ennek ellenére mégsem tudja elfogadni a javaslatot, mert ez olyan pótlólagos munkaterheket jelent, amiknek nehéz lenne megfelelni. Tehát az állítás egyik része az, hogy elfogadja, hogy nincsen, nem volt kellően megalapozva ezeknek a normatíváknak a
