Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 1. kedd, az őszi ülésszak 10. napja - Az 1956-os Emlékérem és Emléklap alapításáról szóló törvényjavaslat kivételes és sürgős eljárásban történő megtárgyalása - MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP) - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ MIKLÓS (SZDSZ)
569 Köszönöm. Szólásra következik Mizsei Béla a Független Kisgazdapárt részéről. Felszólaló: Dr. Mizsei Béla (FKgP) MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy éreztem, hogy talán visszás nekem itt fölszólalni, mert hiszen érdekelt vagyok, de mégis úgy döntöttem, hogy föl kell szólalnom azok érdekében, akiknek a szava talán nem hallatszik a Parlamentig. Az előttem fölszólalók – Mécs Imre képviselőtársam, Kónya képviselőtársam – nagyon helyesen mutattak rá ennek a törvényjavaslatnak a fontosságára, nagyon helyesen beszéltek azokról a hősökről, akik az 56os forradalomban részt vettek, még csa k azt teszem hozzá, hogy a mérhetetlen nagy szabadságszeretet, és ami még fontosabb: a nemzet, az embertársaik irányában érzett felelősségtudat adta a fegyvert a harcosok kezébe. Nem kellett ott behívóparancs, egyetlenegy behívóparancs volt, a lelkiismeret ük. És hadd mutassak rá arra, hogy a nemzet azonnal népszavazott a szabadságharcosaink mellett akkor, amikor már október 29én élelmiszergyűjtést szerveztek, és ingyen adták az élelmet a harcosoknak, illetve Budapest hős népének. De adták máshova is. Enged tessék meg, hogy azt mondjam, hogy ez a kitüntetés csak a bevezetője lehet az elismerésnek. Itt olyan helyzet alakult ki a békés átmenet folytán, hogy azok, akik részt vettek ebben a harcban, és akik már nagyobbrészt nyugdíjasok, a perifériákra szorultak, sok esetben az életszínvonal határán tengődnek. Az a csekély nyugdíjkiegészítés, amit kaptak, meg sem közelíti azoknak a nyugdíját és jólétét, akik részt vettek szabadságharcunk leverésében és részt vettek Kádár bosszúállásában. Ne haragudjanak, nem akaro k ünneprontó lenni, éppen ezért nem boncolgatom tovább ezt a kérdést, de remélem, a nemzet és a Parlament lelkiismerete a további úton haladni fog. Hogy a harcosok lelkivilágáról még valamit beszéljek, hadd mondjam el azt, hogy például az éles kanyarban ré szt vevő harcosok, amikor a halálos ítélet előtt állottak és meg is kapták, sajnos egytől egyig, azt mondották, hogy ha meg is kell halnunk, de jó tüzérek voltunk, mert minden lövésünk talált. Tisztelt Országgyűlés! A magam részéről még csak azt mondom el, hogy a harcosok és 56 szelleme iránti felelősségérzet vigyen bennünket ezen az úton tovább, fogadjuk el ezt a törvényjavaslatot azzal, hogy ez csak a kezdet, és a teljes elégtétel még hátravan. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szó lásra következik Szabó Miklós, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Szabó Miklós (SZDSZ) SZABÓ MIKLÓS (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kónya Imre felszólalása volt az, amelyik megszólalásra késztetett. Most 1956 újra való elismerésérő l beszélünk, és újra ki kell mondanunk azt, hogy 1956 volt az a történelmi pillanat, a modern magyar történelemnek az a csillagos órája, amikor hazafiság és demokratizmus, amikor hagyományőrzés és egy modern jövő felé fordulás egységet alkotott. Ennek a je gyében kell véleményt alkotnunk. Az elmúlt korszakkal való politikai leszámolás nem ez a kérdés. Ezt ettől élesen és világosan meg kell különböztetnünk. Egész egyszerűen már csak azért is, mert hiszen az elmúlt harminc évről van szó és nem magáról '56ról, nem vagy nagyon kicsi mértékben arról, amit az '56 utáni megtorlás jelentett mint erkölcsi, politikai probléma. Ma tudomásul kell vennünk azt is, hogy éppen a túloldalon levők állnak elsősorban és mindenekelőtt a keresztény erkölcs alapján, amely kereszté ny erkölcs legfontosabb alapelvei közé tartozik a megbocsátás, és éppen ezt a megbocsátást nem látjuk az álláspontjukban. Leszámolást, boszszút látunk benne.
