Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 1. kedd, az őszi ülésszak 10. napja - Az 1956-os Emlékérem és Emléklap alapításáról szóló törvényjavaslat kivételes és sürgős eljárásban történő megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György):
568 állapotában tartottak bennünket. És végül, de nem utolsósorban, ekkor szaba dult fel hazánk az idegen megszállás alól. Ezekben a változásokban meghatározott szerep jutott nekünk magunknak. És itt nem kizárólag arra a kezdeményező külpolitikai tevékenységre gondolok, mellyel az Antallkormány elősegítette az idejétmúlt intézmények megszűnését, hanem mindenekelőtt az 1956os forradalomra, amikor a magyar nép súlyos véráldozatot vállalva lépett fel a kártékony ideológiáját a fél világra rákényszerítő birodalommal szemben, tulajdonképpen az egész világ érdekében. Az a kivételes helyzet , amely számunkra az elmúlt évtizedekben korlátozott lehetőséget biztosított a viszonylag emberi életre, sőt némiképp a rendszer korhasztására, bomlasztására is, mindenekelőtt a magyar nép 1956os áldozatvállalásának, helytállásának köszönhető. Miként az i s, hogy immár demokratikus országként biztos erkölcsi alapról, kellő súllyal figyelmeztessük a világ boldogabb, mert szerencsésebb országait, nemzeteit, hogy most rajtuk a sor, az eddigieknél nagyobb odafigyeléssel és konkrét segítséggel támogathatják azt a küzdelmet, amelyet 35 esztendő után ugyan megváltozott körülmények között, de ismét az életben maradásáért folytat nemzetünk. Az 1956os forradalom és szabadságharc során a magyar nép a szovjet világbirodalom elnyomása alá kerülő népek közül egyedülálló erővel nyilvánította ki egységes akaratát önmaga és az egész világ előtt, a szabadság és a nemzeti függetlenség mellett. A szabadon választott Parlament első törvényében hitet tett ezek mellett az eszmék mellett. Másfél év elteltével úgy hiszem, szégyenkez ésre nincs okunk. Rengeteg feladat vár még ránk, de a szabadság megvalósult, a nemzeti függetlenség teljes és vitathatatlan. Most valóban elérkezett az idő, hogy első törvényünk után másfél esztendővel ismét visszatérjünk 56ra. Emlékérmet és emléklapot ke ll alapítanunk a haza szabadságának védelmében szerzett érdeme elismerésére. Azt hiszem, hogy ebben az esetben nem azt kell indokolnunk, hogy valóban jogosultake a megbecsülésre mindazok, akiket a törvényjavaslat jogosultként megjelöl. Még csak az sem szo rul indokolásra, hogy miért kell különbséget tenni azok javára, akik fegyverrel harcoltak a forradalomért, vagy ettől függetlenül szabadságukkal, életükkel fizettek azért, amit a nemzet szabadságáért cselekedtek azokkal szemben, akik ezt el nem érő érdemek et szereztek 56ban. A kérdés nem az, hogy ők érdemeseke a megbecsülésre. A kérdés az, hogy mi érdemesek vagyunke arra, hogy őket megbecsüljük. Az eltelt másfél esztendő során a magyar Országgyűlés rendszerváltoztató hivatását első törvényünk által kijel ölt úton a magyar október szellemében igyekezett teljesíteni. A most tárgyalt törvényt azonban, tisztelt Képviselőtársaim, csak akkor van jogunk elfogadni, ha elég erős bennünk az elhatározás, hogy az elkövetkező időszakban, miközben figyelmünket a korszak os gazdasági törvényekre összpontosítjuk, nem mulasztjuk el megtenni mindazt, ami a törvényes igazságtétel érdekében módunkban áll. Az alkotmányosság és a törvényesség követelményének tiszteletben tartása megkérdőjelezhetetlen evidencia, de a törvényes iga zságtétel immár elodázhatatlan kötelesség. Azt kérem képviselőtársaimtól, hogy ezt a törvényt csak az szavazza meg, aki hajlandó igent mondani a törvényes igazságtételre is. 1956 katarzisa, a kommunizmusnak elkötelezett, mégis tisztességes nemzeti gondolko dású magyar embereket, azoknak egy részét, egyszerre ráébresztette arra, hogy hol a helyük. E törvényjavaslattól ilyen katartikus élmény nem várható. De talán elgondolkoznak tiszteletre méltó ellenzéki barátaink, hogy nem maradtake olyan kérdések a pártcs atározásoktól szabdalt magyar közéletben, amelyekben változatlanul együttműködhetnénk. Ellen kelle állni ellenzékként a kormányzati törekvéseknek akkor is, ha korábban együtt ugyanúgy gondoltuk? Mi változatlanul készek vagyunk az együttműködésre 56 szelle mében, a Kerekasztal szellemében, az alkotmányosság és a parlamentáris demokrácia szellemében. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) :
