Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 3. kedd, az őszi ülésszak 2. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György):
48 össze utólag a maga, valóban uszító hangú kommentárjával. (Zaj.) Tévedtünk, úgy látszik, még mindig voltak illúzióink a Televízió Híradójával kapcsolatban. Hogyan számolt be ugyanis a pártatlan magyar közszolgálati televízió mondanivalónkr ól? Idézem: Felháborítónak, félrevezetőnek, az SZDSZt lejáratónak titulálták a kormányfő azon kijelentését, hogy egy asztalhoz ültek Thürmer Gyulával az újvidéki Televízióban. Bizonyításképpen, hogy az interjúrészek nem egy asztalnál születtek, levetített ék az újvidéki Televízióban elhangzott riportösszeállítást, amely lévén szinte háborús uszító hangulatú, nem cáfolta, inkább megerősítette azt, amit tagadtak. Bizony hiába voltak szolidak Vásárhelyi Miklós és Rockenbauer Zoltán szavai, Thürmerrel és az új vidéki riporternővel együtt nem annak hatottak. Inkább ezeket legitimálónak. Így a TVhíradó. Ismét tisztázni kívánom: nem arról beszélek – úgy látszik, nem is lenne érdemes – , szabade nyilatkozni az újvidéki Televíziónak. Arról sem, szabade egy műsorban megjelenni olyanokkal, akikkel nem értünk egyet, s vajon ettől hasonlóvá válunke hozzájuk. Az imént hallották a példát. Itthon is olyan tvműsornak vagyunk kénytelenek olykor nyilatkozni, amely véleményünk ismertetése helyett a véleményükről alkotott mon danivalóját közli, amit egyébként még az újvidéki Televízió műsora sem mert megtenni a magyar képviselőkkel. S Antall József sem vált Thürmer Gyulához hasonlóvá attól, hogy az ARD német televízió egy műsorban közölte a szovjet puccsról adott nyilatkozatuka t. (Derültség a bal oldalon. Közbeszólás jobbról: De mecsoda különbség!.) Valójában ismét csak a szabadság alapjairól van szó, képviselőtársaim. Ahogyan ellenzék, vagyis különböző vélemények jelenléte nélkül elképzelhetetlen a demokrácia, ugyanúgy az eltér ő vélemények nyilvánossága nélkül is elképzelhetetlen. Veszélybe kerül a szabadság, ha az eltérő vélemények nem kerülhetnek nyilvánosságra. Egy demokratikus országban az adófizetők pénzéből működő közszolgálati hírműsorok kötelessége, hogy azt tegyék közzé , ki mit mond, ki mit képvisel, javasol, s ne pedig azt – mint azt a televízióban oly gyakran tapasztaljuk – , hogy egyes alkalmazottak az éppen hivatalban lévő kormányhoz igazodva mit gondolnak mások álláspontjáról. Ugyanis – tisztelt Képviselőtársaim – ne m attól van demokrácia egy országban, hogy jó kormánya van, mint ahogy attól sem kerül feltétlen veszélybe a demokrácia, ha rossz a kormány. Akkor azonban bajban van a demokrácia, ha például a hírekre kíváncsi állampolgár nem lehet többé biztos abban, hogy becsületesen megismertették vele mind a kormány, mind az ellenzék megnyilatkozásait. (Taps az MDF soraiból.) Köszönöm az elismerést, még nem fejeztem be. (Derültség.) Végezetül, nem is leplezetten, plagizálom a miniszterelnök múltkori fordulatát. Ő azt kí vánta az ellenzéktől, hogy cáfolja a Kormányra szórt rágalmakat, amit egyébként Vásárhelyi Miklós felszólítás nélkül is megtett az újvidéki Televízióban, igaz, nem éppen köszönetet kapott érte. Most én mondom: kevésbé aggódnék, sőt elégedett lennék demokrá ciánk állapotával, ha az ellenzék jogait, a szabadság csorbításának kísérleteit kormánypárti képviselők tették volna szóvá. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az SZDSZ és a FIDESZ soraiból.) ELNÖK (Szabad György) : Amikor megköszönöm Pető Iván felszólalás át, elengedhetetlennek tartom, hogy elnöki minőségemben három megjegyzést ne tegyek. (Hack Péter: Nincs joga!) Jogom van rá! Aki nem kívánja meghallgatni, petícióval élhet. (Derültség.) Az első megjegyzésem: a házbizottság megállapodásának megfelelően a na pirend előtt felszólaló képviselő köteles – ezt elfogadtuk – bejelenteni napirend előtti felszólalásának tárgyát. Meg kell állapítanom, hogy Pető Iván megtette azt, hogy bejelentette: a demokrácia alapkérdéseiről kíván szólni, tehát tett egy bejelentést. E z a bejelentés általánosságban mozgott. Második megjegyzésem: napirend előtti felszólalása valójában viszonválasz volt Antall József két megnyilatkozására.
