Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 3. kedd, az őszi ülésszak 2. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ)
47 miniszterelnök úr által bírált szövegekből, amelyek azóta már a magyar sajtóban is megjelentek, bárki elolvashatja, ezek az ellenzéki nyilatkozatok nemhogy sértették volna, hanem képviselték és védték az ország érdekeit. (Derültség, zaj.) El lehet olvasni: Új Magyarország. Sőt, V ásárhelyi Miklós úgy ötvözte a Kormányt bíráló megjegyzéseit a Kormány tisztességes szándékainak védelmével és az állítólagos területi igények, birodalmi szándékok vádjának visszautasításával, hogy abból, azt gondolom, mindannyian tanulhatunk. Remélem, a m iniszterelnök úr a szövegek nyilvánosságra hozatala után már nem tartja fenn Vásárhelyi Miklós stílusára, hangjára és felelősségérzetére tett megjegyzéseit. Ebből következik, hogy arról is értelmetlen volna beszélnem, vajon joga vane, vagy helyes dologe egy ellenzéki képviselőnek, vagy bármely magyar állampolgárnak itthon, külföldön, egyáltalán bárhol felelősségteljes véleményét kifejteni, hiszen véleményét mindenki pontosan ugyanolyan joggal tekinti hazánk érdekében állónak, mint egy kormánytag vagy egy kormánytisztviselő. Annál is kevésbé kívánok ezzel foglalkozni, hiszen éppen arra szeretnék rámutatni, hogy a szabadság alapjait bontaná meg, ha ezt a jogot immár most a demokráciában is kétségbe vonnánk. Mégpedig – tisztelt Országgyűlés – éppen ennek muta tkoznak jelei, és éppen ezért kértem szót. A miniszterelnök úr múlt heti felszólalása nem előzmények nélkül hangzott el. Nem az ittott elejtett megnyilatkozásokra gondolok az ellenzék külföldi szerepléseiről, hanem a miniszterelnök nyári beszédére, amelye t a magyar nagykövetek előtt mondott el. Ott az hangzott el, hogy – és most a Miniszterelnöki Sajtóiroda hivatalos közleményét idézem – a legalaptalanabb, a legostobább vád, vagy a legrafináltabb aljas vélemény, ha valaki azt állítja, hogy ez a Kormány elr ontotta a szovjet– magyar kapcsolatot, vagy elrontotta a szomszédokkal való kapcsolatot. (Közbeszólás: Így van!) Ha ostobaság, akkor mentség annyiban – mondta a miniszterelnök – , amennyiben butaság lehet mentség. Amennyiben pedig nem, akkor egyszerűen alja s rágalom, és végső soron, ha ez nem lenne közhely, nyugodtan azt mondanám, hazaárulás. (Gyér taps a jobb oldalon. – Közbeszólás: Így van!) Örülök, hogy megerősítettek abban, hogy el kellett mondani ezt a beszédet. Még nem fejeztem be. Nem azt kívánom itt feszegetni, hogy az ostobaság és a hazaárulás határkövei által kijelölt mezőhöz képest hol helyezhetők el a miniszterelnök úr szerint azok, akik azt mondják: volt a Kormánynak néhány olyan lépése, amely bizony szükségtelenül rontott e kapcsolatokon. De err e nem érdemes időt vesztegetni. Most ugyanis arról van szó, hogy az alkotmányosságon belüli álláspontokat még akkor sem lehet egy demokráciában hazaárulásnak nevezni, ha azokkal a parlamenti többség esetleg nem ért egyet. Ugye világos, tisztelt Képviselőtá rsaim, nem a külpolitikáról, hanem magáról a nehezen megszületett szabadságról van szó. Ha bármely területen kétségbe vonják a Kormány bírálatának jogát, akkor az ellenvélemény jogát vonják kétségbe, s magát az ellenzékiséget, a szabadság biztosítékát neve zik ostobaságnak vagy hazugságnak, hazaárulásnak. Jó dolog, ha mint tegnap is a balti függetlenség ügyében, teljes az egyetértés az ellenzék és a kormányon lévő pártok között. De egyébként nem a dolgok megítélésében kell feltétlenül egyetértenünk, hanem a demokrácia alapelveiben. Amíg ezekben az alapelvekben egyetértünk, addig minden véleménykülönbség az ország közös ügyeit viheti előre. Ezért kell – tisztelt Képviselőtársaim – egy másik elemét is szóvá tennem ennek az ügynek. Ismét csak nem magukról a tény ekről kívánok értekezni, habár a probléma akkor indult, onnan indult, hogy a miniszterelnök itt előttünk úgy állította be egy héttel ezelőtt, mintha két ellenzéki képviselő Thürmer Gyulával együtt ült volna le az újvidéki Televízió műsorában. Azt gondoltuk és reméltük, hogy nincs szükség parlamenti felszólalásra e hamis beállítás visszautasításához, ha egy sajtóértekezleten bemutatjuk a teljes műsor videofelvételét, amelyből egyértelműen kitűnik, hogy a Budapesten egymástól függetlenül készült interjúkat a riporter kötötte
