Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 3. kedd, az őszi ülésszak 2. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - MÉCS IMRE (SZDSZ)
44 bizonyítottak, tehát valóságuk esetén – nyilvánvaló, hogy nem maradhatnak konzekvencia nélkül. Ennek a cikknek olvastán a képviselőcsoportunk elnöksége a tegnapi napon a következő levéllel fordult az országos etikai bizottsághoz: "Ilkei Csaba képvis előtársunk, akinek politikai tevékenységével szemben mind választói között, mind az MDF Somogy megyei szervezetében már eddig is súlyos kétségek támadtak, a Somogyi Hírlap 1991. augusztus 31i számában megjelent interjúban foglaltak szerint MDFtaghoz és o rszággyűlési képviselőhöz méltatlan magatartással gyanúsítható, ezért felkérjük a Magyar Demokrata Fórum országos etikai bizottságát, hogy haladéktalanul vizsgálja meg ezt az ügyet." A tegnapi napon elküldtük az országos etikai bizottsághoz ezt a levelet, és ezt követte Ilkei Csaba bejelentése. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most több napirend előtti felszólalásra kerül sor a jelentkezések sorrendjében. Először Mécs Imrének adom meg a szót a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Napirend előtti felszólaló: Mécs Imre (SZDSZ) MÉCS IMRE (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Barátaim! Nem elsősorban szabad demokrata mivoltomban – amire egyébként büszke vag yok – , hanem 56os mivoltomban szeretnék megszólalni. Tegnap megrendítő, gyönyörű, meleg történelmi pillanatoknak lehettünk tanúi, amikor a jó fél évszázada rabságban és hányatott sorsban élt balti köztársaságok külügyminiszterei és Landsbergis elnök jelen létében ünnepelhettük a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételét. Azt hiszem, eljött az az idő, ami két évvel ezelőtt Nagy Imre és több száz társa temetésén a Hősök terén éppen az én számból hangzott el: itt az ideje, hogy a Szovjetunió magára találó, magára ébredő népei ítéljék el a Szovjetunió akkori beavatkozását. Tudjuk jól, hogy napjainkban megindult ez a folyamat, a Szovjetunió nagy részét kitevő orosz konföderáció – népies nyelven az oroszok – bejelentették, hogy elismerik: hibás volt, bűnös volt az 19 56os beavatkozás. A balti köztársaságokat meg se kell kérdeznünk, annyira evidens, hogy elítélik, és azt hiszem, hogy a Szovjetunió valamennyi népe el fogja ítélni. Ahhoz, hogy eljuthassunk a tegnapi gyönyörű eseményhez, a Szovjetunió népeinek a felszabad ulásához, az első megrendítő hatalmas csapást 1956 jelentette (taps) , az 1956os magára talált nép mutatta meg az egész világnak ennek az egész hatalomnak az álnokságát. Akkor lépett ki több millió ember az olasz és a francia kommunista pártból, akkor dől t össze egy mítosz, és akkor váltunk, vált a magyar nép, a magyar nemzet igazán világhírűvé. Miért mondom mindezeket? Azért, mert van a társadalomban egy olyan jelenség, mintha '56 emléke elhalványult volna, mintha '56 megbecsülése csökkent volna, mintha ' 56 tanítására nem figyelnénk oda, és a legfontosabbakat nem vennénk át, nem hasznosítanánk. Adósságaink vannak azokkal az emberekkel szemben, akik annak idején '56ban az életüket áldozták, akik a megtorlás áldozatai voltak, akik évtizedekig hordták sárga csillagként büszkén az '56osságot, amelyet nem lehetett kitörölni a lelkükből. Az '56os érdekvédelmi szervezetek társadalmi bizottságot alakítottak a forradalom 35. évfordulójának méltó megünneplésére, és levelet intéztek egy sor képviselőtársamhoz, több ek között hozzám is. Ebben elengedhetetlennek és szükségesnek tartják azt, hogy erkölcsi megbecsülésben részesítsük legmagasabb szinten konszenzusban mindazokat, akik 1956ért az életüket áldozták, vagy egész életükben méltóak voltak '56 szellemiségéhez. E zért egy érdemérem és egy emléklap megalapítását javasolják. Azt kérik, hogy ezt minél nagyobb számban támogassuk. A legegyszerűbb az lett volna, ha ezt a törvényjavaslatot néhány '56os – Vásárhelyi Miklós barátom, Zimányi Tibor,
