Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 17. kedd, az őszi ülésszak 6. napja - Az államháztartásról szóló törvényjavaslat, valamint az államháztartási törvény hatálybalépésével kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÁLLAY KRISTÓF (független)
345 illetve ami a törvény szándékait, törekvéseit teljesebben érvényre juttathatják. E tekintetben elsősorban a következőket lenne célszerű mérlegelni: Egyes beruházási, fejlesztési objektumok, projektek megindításához, kö ltségvetési finanszírozásához – hasonlóan az elkülönített pénzalapok létrehozásához – külön törvényi jóváhagyást kellene kérni. Ezeknél – gondoljunk BősNagymarosra – nem tűnik elégségesnek, ha a költségvetés csak tételesen sorolja fel a beruházási előirán yzatokat. Üdvözölni lehet, hogy a költségvetési törvény benyújtásakor a kormány részéről megfelelő indoklás is történik. Ezt indokolt lenne még kiegészíteni azzal, hogy legalább kéthárom éves távlatban a főbb nemzetgazdasági folyamatokat is mutassák be, é s ezt ne csak egyes, több éves elkötelezettséggel járó tételeknél tegyék meg. A törvénynek számolnia kell azzal, hogy a gazdaságban inflációs folyamatok zajlanak le. Erre tekintettel pontosítandó a 45. §ban szereplő előző évi kiadási előirányzat előírása, például úgy, hogy annak a reálértékét tekintik bázisnak. Indokolt lenne, ha a 11. fejezet, amely az államháztartás információs és mérlegrendszerével foglalkozik, tartalmazna egy olyan rendelkezést, amely előírja, hogy ezen információkat az állami statiszt ikai szolgálat részére is rendelkezésre kell bocsátani. A költségvetési információ ugyanis a modern állami információs rendszer – és ezen keresztül az államigazgatás – egyik alappillére, ugyanakkor ma ez az állami statisztikai rendszer egyik leggyengébb el eme. Az államháztartási törvény szerepének, jelentőségének értelmezéséhez a következőkre hívnám fel a figyelmet: A törvény indoklásában jobban ki kellene hangsúlyozni keretjellegét, ehhez kapcsolódva azt, hogy az államháztartás politikaitartalmi problémái nak megoldásához, sok lényeges kérdésének megválaszolásához és különösen az államháztartás reformjához e törvény szükséges, de korántsem elégséges feltétel. Mindezekhez nagyon sok más lényeges feltétel megteremtése is szükséges: mindenekelőtt a gazdaság vá lságállapotának megszüntetése, megfelelő források, főleg forrásnövekmények biztosítása, azaz növekedés és fellendülés – nem stagnálás, illetve termelés és fogyasztás csökkenése. Ennek a talaján lehet érdemben felmérni az állam egyes funciói, szerepvállalás ai megszüntetésének, módosításának az indokoltságát. ugyanis az államnak egyes területeken adni is kell, nemcsak elvenni és visszavonulni. Ha ez nem következhet be, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy az államháztartási reformot a lakosság többsége úgy éli meg, mint egy újabb restrikciós intézkedést. Ez csalódást, kiábrándulást okozhat, és fékezheti a törvény politikai hatásainak kibontakozását. Tehát világosan meg kell mondani: a mindenki által joggal várt államháztartási reform alapvetően nem ezen az á llamháztartási törvényen múlik – ami nem jelenti azt, hogy a törvényt nem kell mielőbb megalkotni. Ezzel együtt azonban az úgynevezett szakmapolitikai koncepciókat – oktatás, egészségügy, társadalombiztosítás területeken – mielőbb ki kellene dolgozni, mert ezek nélkül az érdemi, tartalmi kérdésekre alig lehet megalapozott válaszokat adni. Óvatosabban kellene kezelni a nemzetközi összehasonlító adatokat, különösen a GDPhez viszonyított újraelosztási arányt. Egyfelől ugyanis az arány mellett fontos az abszol út nagyság is. A magyar GDP, amint azt a javaslatban levő 1. számú tábla mutatja, forint valutában is nagyságrendileg kisebb, mint más országok GDPje, az adott ország lényegesen nagyobb vásárlóerőt képviselő valutájában mérve. Így, ha ezen országok százal ékos arányaira csökkent a magyar állami részvétel, az esetenként katasztrofális ellátáscsökkenéssel járhat, például az egészségügyben. Másfelől azonban a fejlett országokban az állam az államháztartáson kívüli csatornákon is biztosít bizonyos juttatásokat: például adókedvezményt. Így a tényleges arány a kimutatottnál magasabb. Célszerűnek tűnik ezért a konkrét vizsgálatokat, sajátosságokat figyelembe vevő elemzések alapján következtetéseket levonni és intézkedni.
