Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 11. szerda, az őszi ülésszak 33. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)
2257 Nagy szociális elosztó rendszerek reformjának hi ányában persze valóban renkívül szűk maradt a mozgástér a kiadási oldalon. Ez azonban nem akadályozta meg a Kormányt abban, hogy a maradék terepen kiélje politikai kényszerképzeteit. Tízezermillió forintokat költünk például kárpótlásra és az ezt irányító h ivatalokra és hivatalnokokra. Eközben az agrárvállalatok tömeges csődje fenyeget, és a magángazdálkodáson alapuló új mezőgazdasági szerkezet kialakítására tett kísérletek elhalhatnak, mielőtt még igazából elkezdődtek volna. Mindez nem számít. Fő az, hogy a Kormány kárpótolni akar, ahelyett, hogy értelmesen átalakította volna a mezőgazdasági szövetkezeteket. (Zaj, közbeszólás. – Derültség. – Az elnök csenget.) Egy kormány távlatos gondolkodását mindenütt a világon azon lehet lemérni, hogy mennyit és milyen hatékonysággal költ oktatásra és tudományra. Nos, ezek alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy a Kormány távlatai nem terjednek tovább tagjainak orra hegyénél. Fölösleges hivatalokra van pénz, miközben csökkennek az oktatási és kutatási rá fordítások. Az akadémiai természettudományi kutatóintézetekben például a felére csökkent a dologi kiadások előirányzata. Ezt nem lehet azzal megindokolni, hogy nincs szükség akadémiai intézetekre. Mert az valóban nem biztos, hogy ezeknek a kutatóintézetekn ek az Akadémia fennhatósága alatt kell működniük, de hogy valamilyen formában szükségünk van rájuk, az biztos. Azt már szóvá se nagyon akarjuk tenni, hogy a Kormány a különböző rovatok és alrovatok, fejezetek és címek között ugyanolyan leleményesen dugogat ja a pénzét, mint a többi jövedelemtulajdonos az adóhivatal elől. Noha mi nem rendelkezünk ekkora apparátussal ezek mindegyikének felkutatására, mint a Kormány, de kár ezekkel a trükkökkel fárasztani az ellenzéket. Térjünk inkább reá a költségvetés egyenle gére, ami – mint tudjuk – erősen deficites. Tisztelt Ház! Bár a pénzügyminiszter úr ezt nem ismerte be, úgy tűnik, 1992ben ismét elérjük vagy túlszárnyaljuk a 100 milliárdos álomhatárt. Ezt erősítik meg a mi számításaink is. Az irányelvekről folytatott vi tában ugyanis már elmondtuk, hogy a költségvetés valóságos hiánya nem 70 milliárd, hanem föltehetően 100120 milliárd forint lesz, szemben a Kormány 70 milliárdos számításaival. Ez a hatalmas hiány a legerősebb a gazdaságra nehezedő inflációs tényezők közü l. A deficit finanszírozásának kamatterhei a költségvetési kiadásoknak egy masszív és egyre növekvő tétele. Az évről évre halmozódó belföldi államadósság után fizetendő éves kamatteher ugyanis ma már eléri a 170 milliárd forintot, azaz több mint háromnegye de az ország valamennyi lakosa által befizetett személyi jövedelemadónak. Ez az irdatlan összeg önmagában is jelentősen szűkíti a költségvetési politika mozgásterét. Ráadásul az újabb deficitet finanszírozó, magas kamatozású államkötvények kibocsátása miat t szinte lehetetlenné teszi, hogy csökkenő inflációs várakozásoknak megfelelően csökkenjenek a kamatlábak is, élénkítendő ezzel az utóbbi évek nem túl virágos vállalati beruházási kedvét. A költségvetési hiány csökkentésének a szociális elosztási rendszere k reformjánál lényegesen kevésbé konfliktusos módja az állami vagyon különféle jogcímeken történő osztogatása, vagyis a vagyonfelélés, amely minden látszat ellenére rendkívül veszélyes tendencia, noha hátrányai kétségtelenül csak hosszabb távon jelentkezne k majd. Tisztelt Ház! Hozzászólásom e részének végére érve néhány szó erejéig kitérek a legnagyobb jövedelemtulajdonos, azaz a lakosság helyzetére és kormányzati megítélésére. Magyarság és nemzeti karakter kérdéseiben, mint tudjuk, a kormánypártok mindenki másnál illetékesebbnek érzik magukat. Mégis azt kell megállapítanunk, hogy a Kormány költségvetési koncepciója kissé sajátos magyarságfelfogáson alapszik. Azt képzelik a tisztelt kormányzó urak, hogy mi, magyarok különleges anyagból vagyunk gyúrva. Az MDFkormány azt várja tőlünk, adófizető polgároktól, hogy csökkenő jövedelmeinkből egyszerre fogyasszunk többet, takarítsunk
