Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 11. szerda, az őszi ülésszak 33. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)
2256 fordítan á, mint például az oktatás. Attól félünk, hogy ennek a gazdaságpolitikának, amit ez a költségvetés tükröz, még hosszú ideig fogjuk nyögni a következményeit. Tisztelt Ház! A beterjesztett törvénytervezetről való részletesebb észrevételeinket a bevételi olda llal kezdem. A tavalyi ígéreteket – lásd átfogó adóreform, kétkulcsos forgalmi adó, miegyebek – elfújta a szél. Maradt helyette a lakossági adóterhek otromba növekedése. Van itt minden, ami szemszájnak ingere, földadó, gépjárműadó, fogyasztási adó, forrás adó, részletes költségelszámolás, kettős könyvelés stb. Az ezzel kapcsolatos számtalan probléma közül hadd emeljek ki jelzésszerűen néhányat. 1. Az ösztöndíjak adóztatása fényesen mutatja az MDFkormány ifjúságellenes politikáját. 2. Még ennél is felháborí tóbbnak tartjuk az ingatlanértékesítésből származó jövedelmek megadóztatását. Nem elég, hogy az MDFkormány nem képes a lakásrendszer problémáit kezelni, de még azt is megnehezíti, hogy a kispénzű emberek gyerekeiknek lakásról gondoskodjanak. (Taps az elle nzék soraiban.) Miközben az ingatlanspekulációk elleni harcról ködölnek, addig ezzel az intézkedéssel valójában csak a lakásmobilitás drasztikus visszaesését fogják elérni. Hasonlóan rövidlátó gondolkodásról tanúskodik a környezet- és műemlékvédelmi beruhá zások, valamint az elmaradott térségekben lévő vállalkozások után járó kedvezmények megvonása. Mert az odáig rendben van, hogy az adórendszer szigorú normativitásának érdekében szűkíteni kell a mentességek körét. De ez nem jelenti egyben azt is, hogy más c satornákon keresztül ne lenne szükséges ezeknek a területeknek valamilyen támogatást adni. Az alapprobléma a költségvetési bevételekkel leginkább az, hogy a "minél több, annál jobb" az egyetlen felfedezhető rendező elvük, függetlenül attól, hogy az éppen a ktuális adónem léte és mértéke beleillike valamilyen gazdaságpolitikai koncepcióba, avagy sem. Mert arról azért ne feledkezzünk meg, hogy bizonyos esetekben amit nyerünk az adóval, azt, vagy még többet könnyen elveszíthetjük az áremelkedés növekedésével, lássuk például az élőmunka termelésének 6%os növekedését. A sok adót persze be is kell hajtani, mégpedig legalább olyan makacs következetességgel, mint ahogyan az adóalanyok próbálnak kibújni a hatóság karmai közül. Nos, az MDFkormány a kibújni szándékoz ókat kellő válaszban kívánja részesíteni. Olyan adóhivatal bontogatja itt szárnyait, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy abban nem lesz köszönet. Félre ártatlanság vélelme, félre banktitok, a mindenható HIVATAL – csupa nagybetűvel – a jövedelemszerzés valamen nyi mozzanatáról tudni akar, és nyilván fog is, hogy attól koldulunk. Csak abban reménykedhetünk, hogy a Kormány ilyetén intézkedéseinek egy pozitív hatása azért biztosan lesz: a polgárok legalább egyre figyelmesebben kezdik el követni azt, hogy mire fordí tja az állam az adófizetők pénzét. Vessünk ezek után néhány pillantást erre a kérdésre is. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mint már a két nap alatt sokan elmondták, a Kormánynak idén sem volt bátorsága és felkészültsége ahhoz, hogy hozzányúljon az úgyneve zett nagy elosztási rendszerekhez, és hogy valamit kezdjen a lakáskérdés felgyülemlett problémáival. Ezzel a mulasztással nem pusztán egy évet vesztegetett el, hanem lényegében lemondott arról, hogy négyéves működése során az említett területekhez egyáltal án érdemben hozzányúljon. Ezáltal tulajdonképpen megkíméli az ellenzéki képviselőket is attól a fáradságtól, hogy saját elképzeléseiknek megfelelően igyekezzenek módosítani a költségvetés kiadási szerkezetét. Nemcsak amiatt, hogy a módosítgatások valójában egy percig sem kötik meg a Kormány kezét – mint erről később majd fogok beszélni – , hanem azért is, mert a régi rossz mechanizmusok következtében a jó célra szánt pénz is nagyrészt elfolyik ebben az áttekinthetetlen dzsungelben. Hiába tudjuk például, hogy kulcsfontosságú lenne az oktatás fejlesztése, ha ebben a hajszában csekélynél is kevesebb esélyünk van a normatív támogatási rendszer értelmes átalakítására vagy a tárca belső logikájának megváltoztatására.
