Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 11. szerda, az őszi ülésszak 33. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
2249 minek minősíthet ő. És csak zárójelben jegyzem meg: azt gondolom, mindannyiunknak örülni kell annak, hogy egy valószínűleg soha meg nem ismételhető és teljesen váratlan lakossági megtakarítástömeg adott arra esélyt, hogy ezt az ugrásszerűen növekvő deficitet végül is jegyb anki hitelek növekedése nélkül finanszírozni lehessen. Az infláció nem szabadult el, jósoltak bármit is a különböző gazdaságkutató szervezetek, említette az expozé. Igaz, ennek is örülni kell. Csak éppen meg kellene mondani, hogy ennek az az ára, hogy a te rvezett 4% helyett 9% volt a recesszió mértéke, a társadalmi termék csökkenése 1991ben, hogy a tervezett 150 ezer helyett most már 330 ezer munkanélküli van Magyarországon, és még messze nem vagyunk a folyamatnak a végén. Talán inkább azt kellene nézni, h ogy vajon mi volt a meghatározó a gazdaságban. Aze, hogy ezeket az eredményeket el tudtuk érni vagy pedig pont fordítva, azoknak a mélyben zajló folyamatoknak a következménye ez a kétségkívül néhány örvendetes, alapvetően egyensúlyt javító eredmény, amely '91et jellemezte? A Parlament túl optimista volt a bevételeknél, mondta a pénzügyminiszteri expozé. Nem tudom, hogy az volte. A bevételi előirányzatok csökkenése a tervezettnél nagyobb mértékű recessziónak és annak a következménye, amit egy másik mondat tal megint csak az expozé emelt ki, nevezetesen, hogy most már 41 milliárd forintra tehető a különböző szervezetek adótartozásainak összege. Amit a Parlament '91es költségvetési bevételi előriányzatok növelése kapcsán kért, az nem volt más, mint az: haték onyabb lépéseket tegyen a Kormány ezeknek az ugrásszerűen növekvő hátralékoknak a csökkentésére. Hogy ez nem sikeredett, ezt aligha lenne célszerű és korrekt dolog a Parlament nyakába varrni. Azt kell tehát mondani, tisztelt Ház: ellentmondásos esztendő a '91, vannak benne kétségkívül pozitív folyamatok, de sajnos egyelőre nem ezek dominálnak, a magyar gazdaság teljesítményeit nem ezek a pozitív elemek, hanem a reálgazdaság katasztrofális visszaesése határozza meg. A '92es gazdaságpolitikáról: Azt gondolom , tisztelt Ház, hogy hallatlanul szűk az a mezsgye, amelyen a '92es gazdaságpolitikai programnak manővereznie lehet és manővereznie kell. Ez a gazdaságpolitika több tényező rabságában szenved. Rabja a mély recessziónak, az elképesztő nagymértékű piacveszt ésnek, a kétségkívül feszítő egyensúlyi követelményeknek, és ezt sem hallgathatjuk el: néhány politikai tartalmú, kormányzat és koalíció által preferált követelménynek, szándéknak. Sajnos, a rabtartók közé tartozik a költségvetés is, hiszen elképesztően na gy, még mindig 60%os jövedelemcentralizációs mértékével rátelepedik a reálgazdaságra, és valójában nem segíti, hanem még mindig inkább fékezi annak kibontakozását. A költségvetés ilyen körülmények között úgyszintén nem alakítható szabadon. Fogoly a költsé gvetés is, méghozzá két tényező foglya: az egyik – erről Tardos Márton részletesen szólt – a rendkívül nagy mértékű állami kötelezettségvállalások, az állami kiadások merev struktúrája és hallatlan nagy mértéke, illetve a másik oldalon az alacsony mértékű gazdasági teljesítőképességnek a foglya. Azt kell mondani, tisztelt Ház – és ezzel reálisan szembe kell valamennyiünknek nézni – , hogy ebben a fogságban igazán jó költségvetést kétségkívül nem lehet készíteni. A kérdés csak az, hogy lehete más vagy a bete rjesztettnél jobb költségvetést készíteni, erre a harmadik blokkban majd még vissza szeretnék térni. A '92es gazdaságpolitikáról szólva azt szeretném megemlíteni: sajnos, a reálgazdaságban egyetlen olyan konkrét elem vagy tényező sincs, amely igazán alátá masztaná azt az egyébként mindannyiunk számára szimpatikus optimizmust, amelyről a Kormány és a pénzügyminiszter 1992 kapcsán beszélt. Sajnos, egyetlen gazdasági indikátor sem alapozza meg, hogy 1992ben, akár az év második felében lassú gazdasági növekedé s induljon el a magyar gazdaságban. Sem a beruházások, sem a rendelésállomány, sem a hitelállomány, sem a félkésztermékek összetétele, sem a befejezetlen
