Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 11. szerda, az őszi ülésszak 33. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - BECKER PÁL, DR. (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ)
2243 rendszere, aminek örülünk, mert annak hatásaként ülhetünk itt egy demokratikus parlamentben, akkor tudomásul kell vennünk azt is, hogy ennek negatív mellékhatásai annak. (Dr. Józsa Fábián: Valami közünk nekünk is volt hozzá.) . é s a gazdasági lehetőségeink ezeken a piacokon szűkülni fognak, és ha ez bekövetkezik, akkor természetesen gazdasági nehézségekkel is szembe kell nézni. A baj, amit azonban nem szoktak említeni, az az, hogy a vállalatok helyzete és ezen belül még a magánvál lalatok helyzete sem stabilizálódott, mint ahogyan azt képviselőtársam az előbb mondta, hanem bizonytalanná vált, sőt az állami vállalatok, de nagyon nagyrészt az úgynevezett joint ventureök, közös bel- és külföldi tulajdonban lévő vállalatok is tőkefelél ésből élik túl a feszültséget. Mit jelent ez? Mindnyájan tudjuk, hogy a beruházások visszaesnek, és az amortizációs pénzeket, a csekély amortizációs pénzeket sem használják fel felújításra. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy jogos bírálatunk ellenére a válla latok jelentős tőkeértékeket értékesítenek, ami nem baj. A baj az, ha ezeket nem a termelő kapacitások fejlesztésére, az ország gazdasági növekedésére használják fel – és ez a helyzet – , hanem befordítják a folyó költségeik fedezésére. Baj az, ha a vállala tok annak érdekében, hogy fenn tudják tartani a termelést, és ne kelljen munkásokat elbocsátaniuk akkor is, ha a termelés nem hoz nyereséget, elviselik, hogy a vevőik nem fizetnek, és olyan hiteleket nyújtanak ezáltal, amelyekért kamatot sem kapnak. Mindny ájan tudjuk, hogy ezek a jelenségek fontos jelenségek, és jelen vannak a magyar gazdaságban, sőt azt is tudjuk, hogy a költségvetési bevételek jelentős része ilyen tőkefelélő vállalatoktól ered. Akkor amikor most egy deficites költségvetés tényadataival do lgozunk, és egy súlyosan deficites költségvetés tervét kívánjuk elfogadni, akkor tudnunk kell, hogy ez a deficit nagyobb, mint amivel számolunk, mert nem igazi jövedelmek vannak a nyereségadó mögött, hanem tőkefelélés, ami manipuláltan nyereségként jelentk ezik sok esetben. És így is nagyobb a deficit, a tényleges deficit, mint amit kimutatunk. Ez egy nagyon lényeges kérdés, amire ugyancsak föl szeretném hívni képviselőtársaim figyelmét. Lehet, hogy az alkotmányügyi bizottság tegnap előterjesztett kritikájáb an pontatlanságok vannak. De azok a jelenségek, amelyeket megemlített, nemcsak azokra a szervekre jellemzők, hanem minden költségvetési szervre jellemző, hogy olyan helyzetben, amikor a költségvetési szervek vagy a költségvetés által finanszírozott szervek feladatai változatlanul azonosak azokkal a feladatokkal, amelyeket naivul a kommunista állam eléjük terjesztett, vagy amivel megbízta őket, hogy ellássa az ország egészségügyi szükségletét, hogy ellássa az ország oktatási szükségletét olyan színvonalon és olyan mértékben ingyenesen, amire a magyar gazdaság jelenlegi fejlettsége nem alkalmas, és az ilyen típusú állításokat még sorolhatnám tovább, akkor egy olyan helyzettel kell azoknak a barátainknak, kollégáinknak, állampolgárainknak számolniuk, akik ezekb en a közszolgáltatási intézményekben dolgoznak, hogy a közszolgáltatási intézmények finanszírozása nemhogy elmarad, hanem messzemessze elmarad azon feladatok finanszírozási igényétől, amelyekkel foglalkoznak. És ezt minden, közszolgáltatási intézményben d olgozó ember a saját bőrén tapasztalta, és senki nem fog engem megcáfolni abban, hogy ez így van. Mit tegyen egy ilyen állampolgár? Melyik feladatának feleljen meg? Teljesítse azt, amit tőle az állampolgárok, az állam elvár, vagy pontosan gazdálkodjon, és tartsa be az előírásokat a költségvetési tételekkel kapcsolatosan? Nem lehet véletlennek tekinteni, hogy ebben a zavaros helyzetben nem pontosan az előírások szerint járnak el az emberek. Ha nagyon csúnyán akarnám kifejezni magamat, akkor azt mondanám, hog y erkölcsi magaslaton érezve magunkat lopnak és csalnak annak érdekében, hogy a feladatokat valahogy el tudják látni. Nehéz ez ellen a magatartás ellen föllépni, és csak akkor lehet sikeresen föllépni, ha a helyzetet megváltoztatjuk. Mindennek alapján azt gondolom, hogy tudomásul kell vennünk, hogy az 1991es esztendő gazdasági sikerei a legjobb esetben csak félsikernek mondhatók, és a 92. év várható optimista reményei véleményem szerint hasonló félsikerek lesznek, lehetséges, hogy a zavaró tényezők mértéke csökken, és ezért a válságokozó faktorok hatása kisebb lesz, mint amilyen 1991ben volt, de ezek együttes hatása fog érvényesülni, és így az összhatás nem lesz jobb, mint amilyen 1991ben volt.
