Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 11. szerda, az őszi ülésszak 33. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - TARDOS MÁRTON, a Szabad Demokraták Szövetsége vezérszónoka:
2244 Miért tartom bajnak a jelenlegi költségvetési előterjesztés s zerkezetét? Azért tartom rossznak, mert nem tudott radikális változást létrehozni a nemzeti jövedelem átcsoportosításának ügyében. Állást foglaltunk, tulajdonképpen valamennyi jelenlévő párt állást foglalt abban, hogy a kommunista örökségnek ezt a kedvezőt len, fontos jegyét meg fogjuk változtatni. Én nagy hibának tekintettem, és ennek hangot is adtam, hogy sem a Kormány, sem a Parlament nem tudott evvel abban az időszakban foglalkozni, amikor a rendszerváltás után az új hatalom és a társadalom közötti mézes hetek időszakát éltük át. Én úgy gondolom, hogy hiba volt 1990 áprilisában nem rögtöm hozzányúlni ehhez a kérdéshez. (Taps az ellenzék soraiban.) Hiba volt, hogy a tavalyi költségvetésnél nem nyúltunk hozzá, de végzetesen hiba, hogy 92ben nem nyúlunk hozz á. És ehhez egy érvet szeretnék már csak mondani. Ha mi négyéves parlamenti ciklusokkal dolgozunk, akkor tudnunk kell, hogy merész és nehéz lépésekre egy kormány az első két költségvetés benyújtásakor lehet képes, és a polgári országok – Amerika, Anglia, F ranciaország – gyakorlata azt mutatja, hogy a 3. és 4. évben fájdalmas operációk végrehajtására a kormányok nem szoktak vállalkozni. Azt, hogy idén elhalasztottuk, ez azt jelenti, hogy a költségvetés strukturális átalakítását elhalasztottuk egy olyan idősz akra, amikor a választási előkészületek miatt a Kormánynak nem lesz érdeke vagy sokkal kisebb mértékben lesz érdeke, mint bármikor eddig volt, hogy ezzel a jelentős kérdéssel foglalkozzon. (Közbeszólás: Nem is akar!) Kelle ezzel a kérdéssel foglalkozni? M indenki megbénul a költségvetés ilyen struktúrájától. A napokban, hetekben nyugati üzletemberekkel tárgyaltam, és próbáltuk megállapítani azt, hogy olcsóe a magyar bérszínvonal. És amikor megtudták, hogy a magyar béreket ahhoz, hogy az ő költségszínvonalu kat megállapítsák, 2,4del meg kell szorozni, de hogyha alacsonyabb bérekről van szó, akkor legalább 2vel meg kell szorozni ahhoz, hogy az ő költségszínvonaluk kialakuljon, akkor elcsodálkoztak. És nézzék meg, hogy minden olyan üzletember Magyarországon, legyen az a legkisebb vállalkozó is, aki egy alkalmazottat foglalkoztat, milyen keserves helyzetben van azért, mert ennyi központosított jövedelem rakódik rá minden forintjára, amit bérként kifizet. Nem lehet ezt a helyzetet tartani, nem lehet arról beszél ni, hogy a vállalatot, a gazdaságot, a magánszektort föl fogjuk virágoztatni, ameddig a költségvetés struktúráját nem alakítjuk át. De van egy másik oldala is ennek a kérdésnek, ahol még több állampolgár közvetlenül érdekelt, hogy a költségvetés ugyan pazr arló és nem jól szervezett intézményeket finanszíroz, de ezek az intézmények fontos szolgáltatásokat nyújtanak tízmillió magyar állampolgárnak. A kommunista rendszer öröksége az is, hogy ez a tízmillió állampolgár ahhoz szokott, hogy kap szolgáltatásokat e zektől az intézményektől, és ugyan nem elégedett a szolgáltatások színvonalával, de megszokta, hogy ilyen szolgáltatásokkal kapcsolatos igényeket megfogalmazzon. ELNÖK (Szabad György) : Tisztelettel jelzem, hogy 22 perc telt el. TARDOS MÁRTON, a Szabad Demo kraták Szövetsége vezérszónoka: Be fogom fejezni, azért, mert az SZDSZ több felszólalással kívánja a költségvetés kérdéseit megvilágítani, és ez a politikai dimenzióját, a politikai vonatkozásait kívánja csak a költségvetés kérdéseinek fölvetni, amiről én beszélek. Azt gondolom, hogy az állampolgárok szempontjából a helyzet ugyancsak nagyon kedvezőtlen. Nem beszéltünk és nem beszélt a Kormány arról, hogy mit tud és mit nem tud finanszírozni. A kötelezettségek, az örökölt kötelezettségek érvényben vannak, se nki nem beszélt arról, hogy ezeket meg akarja változtatni, de ugyanakkor a hallgatólagosan elvállalt kötelezettségek teljesítésére az intézmények nincsenek fölkészülve. Ma sok törvényt tárgyalunk: például a társadalombiztosítás ügyét, az egészségügy új sze rvezetének ügyét, ahol lényeges változások kezdetei már megfogalmazódnak. Ezekkel kapcsolatosan azonban elköveti a költségvetés azt a hibát, hogy az átmenet előkészítésére nem gondolt. Úgy, ahogy az új adók bevezetésekor nem gondolt arra, hogy a mezőgazdas ággal
