Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 10. kedd, az őszi ülésszak 4. napja - A közjegyzőkről szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő megtárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügy-minisztériumi államtitkár:
224 időtállóake, vagy esetleg egykét ponton korrekcióra szorulnak. De úgy gondolom, hogy alapvetően egy korszerű előterjesztés van előttünk, és ebben a formájában a frakciónk támogatja ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Tisztelt Országgyűlés! A többi képviselőcsoport nem kívánt előadót állítani. Kérdezem dr. Isépy Tamás államtitkár urat, kíváne reflektálni. Dr. Isépy Tamás igazságügyi minisztériu mi államtitkár válasza ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Így a vita zárszavában meg kell köszönnöm a konstruktív módosító indítványokat, és Áder János képviselőtársam felszólalásához csatlakozv a külön köszönöm, hogy remélhetőleg – eddig ritkán, de – a jövőben gyakran előforduló módon méltányolták az előterjesztő Kormány rugalmasságát, amit a módosító indítványokkal szemben tanúsított. Ilyen előzmények után ne vegyék ünneprontásnak és a rugalmass ági készség kimerülésének, hogy mindössze árva öt kérdésben – mondom nem makacsságból, hanem értelmi érvekre alapítottan – az alkotmányügyi és törvényelőkészítő bizottságnak az álláspontjával ellentétben megvédjem az előterjesztőnek az álláspontját. Dávid Ibolya képviselőtársam roppant hatásosan érvelt saját módosító indítványa mellett. Én tudom, hogy nemcsak a nembeli, hanem a korbeli különbség miatt ezt a hatásosságot esetleg nem tudom pótolni értelmi érvekkel, de ennek ellenére megkísérlem a lehetetlent . Módosító indítványa szerint ugyanis a közjegyzőhelyettes a közjegyzővel álljon munkaviszonyban és ne a kamarával. Tehát egy módosító csomagnak a része ez, mert ugyanakkor itt költségtérítés meg minden szerepel a módosító csomag részében. Nos, a kormánye lőterjesztés szerint a közjegyzőjelölt és a közjegyzőhelyettes azért nem a közjegyző, hanem a kamara alkalmazottja, mert így a létszámuk a valós igények szerint előre tervezhető. Ez összhangban áll azzal, hogy a közjegyzői állások száma a törvényjavaslat s zerint meghatározott. Ha most kiiktatjuk ezt a lehetőséget, akkor a közjegyzőhelyettesek számának nem kívánt önburjánzó szaporodásával számolhatunk. Egy közjegyzőhelyettes azért lesz közjegyzőhelyettes, hogy utána közjegyzővé válhasson. Hát ha most a közje gyzők közjegyzőhelyettesek alkalmazásával elkezdik ezt a létszámot szaporítani, és utána a közjegyzőhelyettesből közjegyző válik, akkor ez a bizonyos – a törvényben meghatározott és a társadalmi elvárásoknak és igényeknek megfelelő – közjegyzői létszám hat ártalanná válhat. Tehát én azért mondom ezt az értelmi érvet, hogy megfelelő színvonalú utánpótlást kíván a javaslat biztosítani a közjegyzői kar részére. Ezt hogy tudja megtenni? Úgy, hogy a közjegyzőhelyettesek alkalmazását nem a közjegyzőre, hanem a kam arára bízza, amelyik a megfelelő, későbbi alakuló létszám utánpótlását biztosítani tudja. Ha minden közjegyző szabadon dönthet abban a kérdésben, hogy hány helyettest foglalkoztat, akkor nyilván látják ennek a beláthatatlan következményeit. Tehát a hatásos érveléssel szemben az igényeknek megfelelő létszám biztosításával a közjegyzőhelyettesi létszámnak ezt az önburjánzó szaporodását kívánja az előterjesztő megakadályozni akkor, amikor az alkotmányügyi bizottság támogatásával ellentétben a Kormány nevében a zt kéri, hogy az előterjesztő eredeti javaslatát fogadják el. A második ütközőpont – amiben, mondom, nem a makacsság és nem a rugalmasságnak a hiánya van – , a módosító javaslat szerint a közjegyző kinevezéséhez a területi kamara egyetértése kelljen. A vita csak azon van, hogy javaslat vagy egyetértés. Mi úgy érezzük, hogy a kinevezési eljárás során számos értelmezési probléma jelentkezett. De a közjegyzői önkormányzat autonómiája és az igazságügyminiszternek a törvény 70. § (1) bekezdése szerinti felügyele ti joga között az egyensúlyt éppen a törvényjavaslat 18. §ának (2) bekezdése szerint javaslattételi jog teremti meg. Ennek következtében az igazságügyminiszter a pályázati eljárás lefolytatása után csak azt a pályázót
