Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 10. kedd, az őszi ülésszak 32. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - WEKLER FERENC, DR. az önkormányzati, belbiztonsági és rendőrségi bizottság kisebbségi álláspontjának előadója:
2189 változni ez a mechanizmus, ami azt jelenti, hogy nem a 91. évi, viszonylagosan magas személyi jövedelemadót fogják megkapni az önkormányzatok, hanem a 90es évi személyi jövedelemadó csurog vissza hozzájuk, és bár Kupa pénzügyminiszter úr itt az expozéjában azt mo ndta, hogy ez egy nagy emelést jelent, de úgy gondolom, hogy ha a 91. évit kapnák meg, az lényegesen magasabb emelést jelentett volna, és lényegesen több lehetőséget jelentett volna az önkormányzatok számára. Ezzel összefüggő kérdés az, hogy miért kapnak a községek SZJAkiegészítésben kevesebbet, mint a városok lakosai? A községek továbbra is 4300 forintos kiegészítést fognak kapni, szemben a városokkal, ahol 6000 forint/fő személyi jövedelemadókiegészítés jár. Zárójelben megjegyzem, hogy a kisvárosok eset ében ez a 6000 forint a 25 milliós határ miatt sokszor illuzórikus, a számvevőszéki jelentés tartalmazza azokat a számításokat és városokat, ahol bebizonyítható, hogy ez nem éri el a 6000 forintot, mert ezekben a kisvárosokban többre lenne szükség, mint 25 millió forintos kiegészítésre ahhoz, hogy az egy főre jutó 6000 forintot elérjék. Szeretném jelezni, hogy a községekben – az általános felfogás azt mondja, hogy – nincsenek olyan körzeti feladatok, amelyek indokolttá tennék azt, hogy városi szintű finansz írozást kapjanak. Én ennek ellenkezőjét szeretném állítani, mégpedig azt – és ebben azt hiszem, az ellenzéki képviselők egységesek – , hogy vannak olyan települések községi szinten is, amelyek lényeges körzeti feladatokat látnak el. De nem is ez az igazi ér v, hanem az, hogy egy kistelepülésen az intézmények fenntartásának fajlagos költségei lényegesen nagyobbak, mint a nagyvárosokban, és úgy gondolom, hogy ez nem indokolja azt, hogy a községek továbbra is – és ez megint egy analógia a korábbi rendszer gyakor latával, hogy a községben élők és a községek – kevesebb pénzben és hátrányos megkülönböztetésben részesüljenek, mint a városok és a városi lakók. A költségvetés tervezi azt, hogy uzsorakamatokat vet ki azokra az önkormányzatokra, amelyek nem használják föl azokat az állami támogatásokat vagy céltámogatásokat, illetve indokolatlanul használják föl azokat, indokolatlanul hívják le azokat. Azt nem vitatjuk, hogy szükséges a kamat kivetése, viszont azt, hogy uzsorakamatot kell kivetni, a mindenkori banki kamat kétszeresét, azt nagyon erősen megkérdőjelezzük, és úgy gondolom, hogy ezt semmi nem indokolja. Még akkor sem, hogyha ennek fejében ugyan a Pénzügyminisztérium fölajánlja, hogy ha ő késedelmesen finanszírozza az önkormányzatokat, ő is kamatokat fizet, de ú gy gondolom, hogy ez csak egy jelképes gesztus, és ennek gyakorlati jelentősége nincsen. Ennél a tételnél viszont lényegesen jelentősebb kérdés az úgynevezett normatívák kérdése. A normatívák tartalmazzák azokat a tételeket, amelyek az iskolafenntartás, az óvodák, a bölcsődék fenntartására szolgálnak, a községek, városok kommunális ellátására szolgáló pénzeket tartalmazzák. Ez a normatív támogatás összesen 7%kal – hetes százalékkal – fog nőni az elmúlt évhez képest.Azt hiszem, nem kell összehasonlítani a 3 5%os inflációval ezt a 7%ot. Messze nem fogja követni ezt a növekedést. Számításaink szerint egyedül az energiaárak emelkedése, a közvilágítás árának emelkedése elviszi azt az emelkedést, amit a költségvetés a normatívák emelésére szán. A normatívákon be lül különösen súlyosnak és aggasztónak és különösen kevésnek tartjuk a bölcsődékre szánt pénzek nagyságát, ez 19 ezer forintot jelent. Továbbra is hiányoljuk azt, hogy az óvodai ellátásra keveset fordít a költségvetés, bár a tavalyihoz képest többet állíto ttak be a Kormány képviselői, de ez még messze nem fedezi az óvodai szükségleteket. És úgy gondolom, hogy az általános iskolai oktatásra szánt összegek sem fogják fedezni, csak mintegy 60 – 70%ban azokat a költségeket, amelyekbe ezeknek az intézményeknek a fenntartása kerül. Különösen aggasztónak látjuk akkor, amikor a munkanélküliség tömegesen növekszik az elkövetkező években, aggasztónak látjuk akkor, amikor a szociális feszültségek nőnek, hogy egyetlen fillért sem kíván a költségvetés a napközi otthonokna k a támogatására biztosítani. Egyetlen egy fillért sem kíván a költségvetés a gyermekélelmezésnek a segítésére biztosítani akkor, amikor esetleg a napköziben elfogyasztható meleg étel lehet egy gyereknek az egyetlen étkezési lehetősége egy egész napon kere sztül. Úgy gondolom, hogy ez nem igazán szociálisan barát költségvetés, és ezt az ellenzéki képviselők nagyon sérelmezik.
