Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 3. kedd, az őszi ülésszak 30. napja - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - CSÉPE BÉLA, a KDNP vezérszónoka:
2102 lesz ármazottaik egzisztenciáját, boldogulását. Nem ingatlan spekulációról, nagybani üzletről van itt szó, hiszen egy hétvégi kert, kisebb értékű lakótelepi garzon pont azok közé az ignatlanok közé tartozik, amelyek árai nem követték az infláció mozgását. Ha a Kormány a lakásmobilizáció, a középosztály anyagi szétverését tűzte ki célul, arra ezek a módosítások a legalkalmasabbak. Végezetül fel kell tennünk azt a kérdést, volte adópolitikai kurzusváltás? Az elmondottakból úgy hiszem, kitűnik, egyelőre nem. A szá ndékok, a kormányzati reflexek ugyanolyanok, mint jónéhány éve. A törvényjavaslat szövegéből az is kiderül, továbbra sincs gazdaságpolitika, csak egyszerűen adóztatás. Köszönöm figyelmüket. (Taps balról.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Megadom a szót Csépe Bélá nak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónokának. Felszólaló: Csépe Béla a KDNPképviselőcsoport nevében CSÉPE BÉLA, a KDNP vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezen a késő esti órán engedjék meg, hogy röviden összefoglaljam én is fra kciónk véleményét. Azzal szeretném kezdeni, hogy itt a mai napon már a társasági adónál és a személyi jövedelemadónál is, az ellenzék részéről elhangzottak közül én sok mindennel egyetértek mint fölvetéssel, de mé gis azzal kezdem, hogy alapvetően vitatkozom a FIDESZ vezérszónokának azzal a beállításával, miszerint itt már hosszú évek óta ugyanaz a mókuskerék forog, és azt kellene inkább tennünk, hogy szanáljuk ezt az országot és ezt a gazdaságot. Ez annyira alapvet ően más felfogás a mi felfogásunkkal szemben, hogy én ebből szeretnék kiindulni. Én úgy vélem, hogy ezek az adótörvényjavaslatok sem ennek a felfogásnak a szellemében születtek – ez nyilvánvaló – , és nem is haladhatunk ezen az úton. Már a költségvetési ir ányelvek vitájában próbáltam azt sugallni, hogy tulajdonképpen itt azért ennél jóval komolyabb kilátásaink vannak, és nem szabad így hozzáállni a költségvetéssel összefüggő adótörvényekhez. Ennek ellenére, mi is fájlaljuk, hogy az évnek az utolsó hónapjába n kell az adótörvényekkel ilyen sűrített menetben foglalkozni. Én úgy vélem személy szerint, hogy ez azért van, mert még mindig nem tudunk kilépni a költségvetés, az adótörvények és a nemzetközi pénzvilág követelményeinek az összefüggéséből. Itt van – egys zer már mondtam a plenáris ülésen – egy bizonyos "Bermudaháromszög", amiből a mi hajónk még nem tudott kihajózni. Ezért van az, hogy itt mindig be vagyunk szorítva év végén ennek a három fő összefüggésnek a medrébe. Ezt bizonyos fokig meg lehet érteni, de fájlalni mindenképpen kell. Azt is fájlaljuk, hogy minden év végén ami változást javasol a Kormány, amit végül is majd a Parlament valamilyen módosított formában elfogad, az mindig provizórikus. Nem tudjuk meghatározni azokat az adószabályokat, amelyekkel nyugodtan érezheti a társadalom, hogy hosszabb időre szólnak, és biztonságot adnak. Ennek a hiánya itt van most is a levegőben. Eme rossz érzésünk ellenére egyetértünk a benyújtott törvényjavaslat alapgondolatával, amely, ugye, abban fogalmazható meg, hog y az adóalapok szélesítését tűzi ki célul, és ennek ellentételezéseképpen valamennyire javulni tud az adó progressziója. Ezzel az alapgondolattal és törekvéssel mindenképpen egyet kell értenünk, mivel még mindig az jellemzi az adórendszerünket, hogy tele v an pozitív diszkriminációval. A múlt rendszerben a pozitív diszkrimináció diszkrét bája lengte körül a gazdasági életet, és ebben a környezetben tulajdonképpen elvesztek az igazi gazdasági értékek. Valamikor el kell kezdeni ezeket megsemmisíteni, háttérbe szorítani. Ez az alapgondolat az, amellyel mi mindenképpen egyetértünk. Ugyanakkor egy kicsit úgy érezzük, hogy ezek a benyújtott törvényjavaslatok egy kicsit megelőlegezik a fejlődést. A fejlődésről beszéltem és nem az ország szanálásáról. Én hiszek a fej lődésben, de mintha ezek a törvényjavaslatok előreugrottak volna, és nem vennék figyelembe eléggé a gazdaságnak, a társadalomnak a mai állapotát.
