Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 3. kedd, az őszi ülésszak 30. napja - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - CSÉPE BÉLA, a KDNP vezérszónoka:
2103 Nyilvánvaló dolog, hogy a gazdasági kérdéseket nem lehet adózással megoldani – ez egy más valami – , viszont ad ózással lehet gátolni, és ezért rendkívül fontosak az adószabályok, amelyeknek az az első feladatuk – én is egyetértek ezzel – , hogy azt a költségvetési bevételt biztosítsák, amire szüksége van az államnak, a társadalomnak. Ugyanakkor hozzá kell járulnia m indenkor a gazdaság felszabadításához – és ez a jelen pillanatban nem eléggé megnyugtatóan van ezekben az adótörvényekben, illetőleg javaslatokban kifejezve. Meggondolandó, hogy az egyes területeken bevezetett változások mértéke gazdaságilag mennyire indo kolt. Meggondolandó az is, hogy a bonyolultság és az egyszerűség összefüggésében az egyszerűség útján járe ez a törvényjavaslat – mert megítélésünk szerint nem jár eléggé az egyszerűségre való törekvés útján. Ezen általános vélemények után engedjék meg, h ogy egykét konkrét területen kifejezzem aggályainkat. Mi legfontosabbnak tartjuk azt az összefüggést, hogy tulajdonképpen itt állampolgárok adózásáról van szó, és amikor állampolgárokat adóztat az állam, akkor az a legfontosabb alapállás kell legyen, hogy az állampolgárok családokat tartanak el, hogy az eltartottak száma mennyire tudja befolyásolni az adóterheket. Ez a mi felfogásunkban a legfontosabb, amikor megítéljük a személyi jövedelemadó rendszerét. Nos, már régen fölmerült a családi jövedelemadózás gondolata – ami nyilván egy egész más rendszert jelent, és most szó sem lehet arról, hogy ezt a javaslatot ilyen irányban át tudnánk alakítani. Engedjék azonban meg, hogy itt megjegyezzem: mi nem vetettük el teljesen ezt a gondolatot, és ha nem is most, de törekszünk arra, hogy esetleg a későbiekben ezt újra elővegyük és megfontolásra ajánljuk. Mindenképpen azt szeretnénk elérni, hogy az eltartottak száma jelentősen befolyásolja az állampolgárok adózási helyzetét. Nos, ezen a téren tulajdonképpen tesz egy l épést a törvényjavaslat – már több helyen elhangzott – , hogy gyermekenként, a családi pótlékra való jogosultsággal összefüggésben kiterjeszti a havi ezer forintos adóalapcsökkentő kedvezményt. Ezt mindenképpen örömmel üdvözöljük, megértve azt az aggályt, hogy ennek a további emelése tulajdonképpen nem biztos, hogy jó irányba megy, de mindenképpen fölvetjük azt a gondolatot, hogy valamilyen módon, inkább a családi pótlék emelésével, még ebben az évben segíteni kell azoknak a családoknak az adózási helyzetén , amelyekben több gyermek eltartásával küzdenek. Ez egy alapvető igazságossági alapkövetelmény, amely szempontból mindenkor fogjuk nézni az adórendeleteket. A másik kör, amelyre ki akarok térni, az egyéni vállalkozók ügye. Az egyéni vállalkozók tulajdonkép pen ezeknek a adózási változtatásoknak a legmostohább gyermekei – ha szabad így mondani. Egyszerűen nincs meg a megfelelő helyük az adózásban. Ismeretes, hogy még jelenleg is beléphetnek a nyereségadó hatálya alá, és vagy ott adóznak, vagy itt – de ez a sz emélyi jövedelemadórendszer igazából nem tudja befogadni a vállalkozói jellegű tevékenységeket. Nem értenénk egyet azzal, hogy itt a kibelépés lehetőségét fenntartsa, mert ennek a fenntartása nyilván ellentétes a nemzetközi megítéléssel, a kedvező nemzet közi megítéléssel, ellentétes a jogbiztonsággal is. Nem értenénk egyet azzal sem, hogy itt valamiféle értékhatár legyen kítűzve, és a kisjövedelmű egyéni vállalkozók adózzanak a személyi jövedelemadóban, a nagyobbak pedig, most már, ugye, a társasági adóba n. Ennek ellenére, hogy ezekkel nem értünk egyet, keresnünk kell, úgy vélem, a távolabbi jövőben e réteg adózási problémáinak a megoldását, mert igen jelentős különbség van a személyi jövedelemadóban adózni vagy a most készülő társasági adórendszerbe tarto zni. Az idő rövidsége miatt én most nem térek ki arra, hogy mik a különbségek – ezt nyilván a megfelelő érdekképviseleti szervek fogják exponálni. De mindenképpen meg kell említenem, hogy az ide – majdnem úgy néz ki, hogy végérvényesen – beszorítandó egyén i vállalkozók, akik az ország lehetséges gazdasági fellendülésének az egyik legkomolyabb gerincét alkotják, nem kapnak itt megfelelő adózást. Gondolok konkrétan arra, hogy itt van például az amortizáció kérdése. Az elmúlt években az egyéni vállalkozóknak v alóban egy kedvezőbb amortizációs pozíciót sikerült kiharcolni. Azonban
