Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 3. kedd, az őszi ülésszak 30. napja - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2099 jó ez? Vagy fordított esetet is mondhatnék: több generáció össze akar költözni, két lakást eladnak, egy újat vesznek helyette, megint csak adózni kell. Kinek jó ez? Miért jó ez? Tényleg ezek lennének igazán a láthatatlan jövedelmek? Vagy a láthatatlan jövedelmek gerincét alkotná – mit tudom én – a munkahelyi étkeztetésnek, az üdülési díjn ak az adómentessége? Valószínűleg nem erről van szó. Ezek tehát – azt gondolom – , hogy egyébként jó szándékú, de eszközeiben mindenféleképpen téves hatású, torzító hatású lépések. Külön kell szólni az osztalék és kamatadó ügyéről. Azzal mélyen egyetértek, hogy az osztalék kettős adóztatásának megszüntetésére törekedni kell, ez egy közelítés. Nem szűnik meg, miután a 10 %os osztalékadó még mindig a kettős adóztatás egyik formája, hiszen az osztalék adózott nyereségből fizethető ki. Ugyanakkor a kamatadónál megmarad a 20%. Tessék végiggondolni! A konkrét megtakarításoknak azt a formáját, amely betétek formájában jelenik meg a jelenlegi kamatok mellett, lényegében nem a kamatjövedelmet adóztatom, hanem a tőkét adóztatom, hiszen nincs az inflációt meghaladó reá lkamat, ami valódi jövedelmet hozna. Ha már az osztalékban közelítettünk a kettős adóztatás elkerülésére, akkor a kamatadónál legalább a reálkamat irányába kellene elmozdulni, azaz csökkenteni kellett volna a 20%os kamatadót is. Lehet, a jó megoldás közga zdaságilag persze a nulla lenne, ez egy percig nem kétséges, de ha már egyszer ezt a bevételt a költségvetés nem tudja teljes egészében nélkülözni, akkor legalább csökkenteni kellett volna ebben a körben is az adómértéket. Szociálpolitikai elemek. Borzaszt ó népszerűnek tűnik – és én belátom, hogy egyfajta szempontból az is – , hogy az ún. gyermek kedvezmények teljes körű kiterjesztésére kerül sor, és megszűnik az a különbség, amely az egy vagy kétgyermekes családokat eddig az adóalapkedvezményből kirekeszte tte. Igen, de gondolják végig, hogy megint miről van szó! A szociálpolitikának ez a formája azokban az országokban igazán eredményes, ahol egyébként a létminimumot a gyermeknevelés költségeit állampolgári jogon a gazdaság, az állam képes garantálni. Ott no rmális dolog azt mondani, hogy ezenkívül még a gyermeknevelés költségeinek elismerésére egy igazán teljesítményarányos támogatási formát építek be, mondván, hogy aki nagyobb hasznot hoz a társadalomnak, az több jövedelemre tesz szert, ő nagyobb mértékben é lvezze a gyermeknevelés kedvezményeit. Na de nálunk?! Nálunk 1992ben azt csinálni, hogy a nagyobb jövedelmű családok gyermeknevelési költségeinek a csökkentése lényegesen nagyobb legyen, mint az alacsony jövedelműeké? Két szélsőséges esetet mondok. Ha a c saládnak az éves jövedelme nem éri el a százezer forintot, akkor nem vehet igénybe egyetlen fillérnyi gyermeknevelési kedvezményt sem, ellenben ha egymillió forint fölött van az éves jövedelme, akkor a gyermek kedvezmény évi mértéke már gyerekenként hateze r forint. Tessék mondani, kinek jó ez?! Ha már tényleg akarunk lépni, akkor tegyük tisztességesen, akkkor mondjuk azt, hogy egységesen minden gyermek után le lehet az adóból vonni egy fix összeget, vagy ami még tisztességesebb, megemeljük nagyobb mértékben a családi pótlékot, az adóoldalon pedig bejönnek a nagyobb jövedelmek után fizetendő személyi jövedelemadók. Tehát egyszerűen érthetetlen ez a fajta funkcióváltás és koncepcióváltás. Igaz, hogy a jelenlegi adórendszerben is egy kompromisszum eredményeként került be a nagycsaládosok adóalapkedvezménye, azon az alapon, hogy legalább a nagycsaládosokat kedvezményezzük. Ez sem volt igazán jó, mert nem minden nagycsaládos tudta igénybe venni, hiszen nem volt annyi adóalapja, amiből levonhatta volna a gyermekke dvezményeket. Külön kérdés – és azt hiszem, ezzel is mindenféleképpen foglalkozni kell – , hogy a személyi jövedelemadók terhelése esetén vajon melyik adótáblát érdemes kezelni. Tisztelt Ház, itt vannak megint csak látványos érvek, amelyekkel igazán nem kel lene talán előhozakodni, ez a marginális kulcs legyen azonos a társasági adó kulcsával, ez közgazdaságilag tökéletesen értelmetlen, az átlagkulcsot kellene összehasonlítani az átlagkulccsal, akkor lenne valami
