Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 3. kedd, az őszi ülésszak 30. napja - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2098 tételes költségelszámolást végezzenek, és én is szkeptikus vagyok, hogy ezt képeseke megcsinálni, legalábbis 1992ben. De azért ne feledjék el, 150 ezer forintos adómentes jövedelem, kiegészítve a százezer forintos nullakulcsos adóval, ez 250 ezer forint tiszta adómentes jövedelmet jelent a mezőgazdasági termelők esetében, ami növénytermesztésnél 750 ezer, állattenyésztésnél több mint kétmillió forintos éves árbevételt jelent. És miután általában nincs tisztán növénytermelés és tisztán álla ttenyésztés, ez kb. olyan évi másfélmillió forintos árbevétel adómentességét jelenti. Ez nem lenne baj, hogyha vele szemben nem az jelenne meg, hogy a szellemi szabadfoglalkozásúak – a feltalálók, a műszakiak, a különböző alkotótevékenységek – kedvezményei , illetve költségátalánya drasztikusan csökken. Ezt kell egymással szembeállítani. Lehet azt mondani, hogy ezt akarjuk, akkor mondjuk meg nagyon tisztán és nagyon világosan, hogy az újonnan kialakuló magántulajdonosi mezőgazdasági termelést akarjuk ösztönö zni ezekkel a lépésekkel, vele szemben a fedezetet úgy akarjuk megteremteni, hogy a társadalom többi szférájának kedvezményeit meg drasztikusan csökkentjük. Ez tiszta beszéd, ez világos dolog, a Parlament eldöntheti, hogy akarja vagy nem. A mi szilárd megg yőződésünk, hogy ezt nem szabad csinálni. Egészen más típusú terhelést valósítunk meg például a mezőgazdasági nagyüzemeknél a társasági adó keretében, nem beszélek a földadóról és egyéb elemekről. Visszatérve tehát: a valódi probléma nem az, hogy a kedvezm ények szűkítése nagyobb terhet jelent, mint az adómértékek csökkentése, eloszlása pedig egyes területeket indokolatlanul kedvezményez, más területeket pedig indokolatlanul sújt. Ezek az aránytalanságok pedig egész rétegeket hozhatnak nehéz helyzetbe, másré szt egész rétegek hallatlan kemény ellenállását fejthetik ki, és ez hiba. A megtakarítások és befektetések ösztönzése. Igaz az, hogy az egyes formák közötti eltérő adóterhelés, az egyes formák közötti indokolatlan változtatásokkal vagy választásokkal járha t együtt. Ez igaz. A közelítés tehát mindenféleképpen jó. Hogy ha ez a közelítés megvalósulna, nem emelnék szót a törvényjavaslat eme szakaszai ellen. De sajnos pont fordított helyzetről van szó. Bizonyos befektetési formákat egyoldalúan preferál, más befe ktetési formákat egyoldalúan háttérbe szorít. Azzal, hogy az első részvényvásárlásnak a befektetéseit kedvezményezi, tulajdonképpen a másodlagos értékpapírpiacot, a tőzsdét, a Magyar Tőzsde forgalmát és annak ösztönzését gyakorlatilag ez a törvényjavaslat tönkreteszi. De ugyanúgy teljesen értelmetlen dolog a részvénytársaságok egyoldalú előnybe helyezése más társasági formákba történő befektetéssel, például a korlátolt felelősségű társaságokba történő befektetéssel szemben. Ha itt visszaélések vannak, akkor ezt az ellenőrzés eszközeivel kell kezelni, nem pedig egy olyan szabályt alkotni, amely diszkriminatívan különbözteti meg az egyes befektetési formákat. Az is teljesen érthetetlen számomra, hogy miközben nagyon helyesen a nyugdíjbiztosítási befektetéseket kedvezményezi a törvény, aközben az életbiztosítást, amely lényegében hasonló funkciókat is betölt, kiveszi a kedvezmények köréből. Teljesen értehetetlen – és ez már egy más típusú gondolatkör – , hogy az ingatlanértékesítésből származó bevételeknek az adó ztatásában nem tesz különbséget attól függően, hogy az eredetileg milyen célokat szolgált. És ezen belül természetesen a lakásértékesítésből származó bevételek felhasználásáról van szó. Ha ebben az országban nem az lenne a helyzet, mint ami valójában, hogy ösztönözni kéne a lakásmobilitást, hogy lehetőleg támogatni kellene azt, ha a családok saját erőből oldják meg a többgenerációs lakásproblémáikat, akkor az inflációs ingatlannyereségek adóztatásával még egyet is értenék. De így? Hát gondolják végig, azzal a szabállyal, hogy innentől kezdve a lakásingatlanértékesítésből származó bevétel csak akkor lesz adómentes, hogyha a saját lakásába fekteti be ismét az értékesítő, ez azt jelenti, ha egy család – mondjuk – házasulandó gyermekei lakásgondjának megoldása érdekében eladja a nagyobb lakását és két kisebb lakást akar vásárolni, akkor már az az összeg, amivel a gyerek lakásának a vásárlását hajtja végre, adóköteles lesz. Kinek
