Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 3. kedd, az őszi ülésszak 30. napja - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2097 Először a célokról. Az államháztartás és ezen belül a költségvetés bevételeinek növelés i szándéka nyilvánvaló. Ez teljesül. Közel 60 milliárd forinttal több személyi jövedelemadó bevételt tervez a Kormány 1992re, mint ebben az évben. A terhek egyenlőbb elosztása, a kedvezmények, az indokolatlan kedvezmények szűkítése, a jövedelem és teher b első arányainak megváltoztatása részben teljesül, részben nem – ennek a részleteire majd ki fogok térni. Versenysemleges szabályozás az egyéni vállalkozások és a társas vállalkozások között: a közelítés kétségtelen, az aránytalanságok teljes megszüntetésér e azonban egyelőre még nincs esélye a törvényjavaslatnak. A megtakarítások és a befektetések ösztönzése sajnos sokkal inkább csorbát szenved a törvényjavaslat alkalmazott konstrukcióiban, mintsem újabb ösztönzést, erőt jelenthetne a megtakarítók és a befek tetők számára. És végül a szociális elemek kibővítése, ezen belül a létminimum táján élő családok jövedelmének adómentessége egyrészt megvalósul, másrészt egy nagyon sajátos, nagyon jellegzetes változtatás megy végbe. Az egyenlő szociálpolitikai elbírálás helyébe belép egy rendkívül fejlett, de magyarországi viszonyokhoz képest tökéletesen idegen megoldás, az ún. teljesítményarányos szociálpolitikai támogatás – erről is majd mondanék néhány szót. Nem akarom megismételni az előttem szólókat, hiszen rendkívül sok dolog elhangzott, ezért nagyon röviden blokkokban foglalnám össze azokat a főbb jellegzetes vonásokat, ahol úgy látjuk, hogy módosítani kellene a benyújtott törvényjavaslatot. Az első az adóterhelés mértéke és ezen keresztül a várható hatások. Gondolj ák végig, 30%os adónövekedés, a közel 60 milliárddal, 16%os bruttó jövedelem tömegnövekedés mellett, ami annyit jelent, hogy a fajlagos adóterhek növekedése valósul meg 1992ben '91hez képest. Ezt egyébként nem tagadja az előterjesztés, csak nagyon ügy esen elrejti, hogy az adóalaphoz viszonyított 17,5%os fajlagos adóterhelés 18,6%ra növekedik 1992ben. Önmagában véve mondhatnánk erre, hogy ez nem katasztrófa, különösen akkor mondhatnánk, ha egyéb területeken, mint például a társasági adó területén, a helyi adóknak a területén, a vagyon típusú adóknak a területén, vagy a fogyasztói ártámogatások területén nem ezzel ellentétes hatású lépéseket tervezne a Kormány. Akkor sem lenne tragédia ennek a fajlagos adótehernek a növelése, ha ez valóban egyenleteseb b terhelést valósítana meg, és mondjuk jobban kímélné a megfogható jövedelmeket, a bérből és fizetésből élők jövedelmeit, és sokkal inkább terhelné azokat a jövedelmeket, amelyeket mindig szeretnénk megragadni, amelyekre teszünk is különböző erőfeszítéseke t, ez a törvényjavaslat is számos ilyen erőfeszítést tesz, de amelyek azért még mindig jócskán kicsúsznak az adóalapokból; ezek az ún. láthatatlan jövedelmek. Érdemes megnézni az adóterhelésnek az elosztását. Az a nagyon sajátos helyzet valósul meg, tiszte lt Ház, hogy a vállalkozási szféra – függetlenül annak szektorától és tulajdonosi megoszlásától – összes adóterhei kétségkívül csökkennek 1992ben, miközben a lakosság jövedelmét terhelő adóterhek növekednek. Ez már olyan arányeltolódás, ami mellett nem le het szó nélkül elmenni olyan gazdasági viszonyok és olyan életszínvonalpolitikai viszonyok között, amelyek 1992ben jellemzőek lesznek. A reáljövedelemcsökkenés, reálbércsökkenés, a belső fogyasztás mérséklése, eközben olyan adótehernövekedés, ami ebben a szférában közvetlenül a lakosságot terheli, a vállalkozásokat vele szemben relatíve preferálja. Félreértés ne essék, nem az a baj, hogy az egyéb adónemeknél a vállalkozások adóterhei relatíve csökkennek, ez jó. A baj az, hogy a másik oldalon a lakosság adóterhei pedig növekednek. Ez mindenféleképpen hiba. A belső eloszlásról. Sajnos itt sem azt lehet mondani, hogy az eredeti célok – hogy is mondjam csak – megfelelően teljesülnek, pont ellentétes hatásokról van szó. Ha végiggondolják az átalányok felülviz sgálatát, a tételes költségelszámolás bevezetését, illetve a különböző kedvezmények szűkítését és ennek a hatásait, akkor kb. a következő lépcsőzet alakul ki. A mezőgazdaságból hivatásszerűen jövedelemmel rendelkezők adóterhei csökkennek, igaz, hogy ennek az az ára, hogy
