Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 3. kedd, az őszi ülésszak 30. napja - Bejelentés: Dr. Horváth József jegyző - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
2048 Az a szándékunk, hogy a vállalatok számára az üzemegés zségügyi szolgálat költsége adóalapjukból leírható legyen. Ez esetben nemhogy nem sorvad el a szolgálat, hanem állíthatom, hogy kapós szakma lehet az orvosláson belül. A negyedik kérdésre pedig a válaszom az, hogy a háziorvosi rendszer kialakítása során le hetőséget kívánunk nyújtani az állampolgároknak, hogy orvosukat szabadon válasszák meg. E szabályozás keretében az üzemegészségügy területén dolgozó kollégák számára ugyancsak lehetővé válik, hogy háziorvosként is működhessenek. Ugyanakkor az üzemegészségü gyi szolgálatnak lehetősége lesz arra, hogy a háziorvosok, orvosi kft.k működését felszerelésének, laboratóriumi munkáinak bérbeadásával segítsék. Tisztelt Képviselőtársaim! Az üzemegészségügyet tehát nem megszüntetni, nem leépíteni, hanem igazi feladatai t megtalálva foglalkozásegészségüggyé kiszélesíteni kívánjuk. Egyben, és itt összhangban vagyunk a nemzetközi kőtelezettségekkel, vissza kívánjuk adni a szolgálat eredeti célját, amikor működése alapvető feladatát a betegségek megelőzésében látjuk. Mint a hogy a képviselő úr jelezte is, a párhuzamosságokat, a duplikát alapellátást nem látjuk szerencsésnek tartósan fenntartani, tekintettel arra, hogy ma már tudjuk, hogy az ingyenes egészségügy egyáltalán nem is olyan nagyon ingyenes. Köszönöm. (Kis taps közé pről és jobbról.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm államtitkár úr válaszát. Viszonválaszra a szót átadom Kovács Pál képviselőtársunknak. KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP) Köszönöm szépen, és köszönöm a választ. Köszönöm azt is, hogy az államtitkár úr felhívta a figyelm emet erre a 85ös, egyébként általam jól ismert egyezményre. Én tíz ILOegyezményt és ajánlást ismerek, amely az üzemegészségügyre vonatkozik, ezen felül néhányat az Egészségügyi Világszervezettől is. Többek között azt, ami 1991. október 31én született, é s amely az egészséges üzemekről és az egészséges régiókról szól. Számomra nem azért elfogadhatatlan a válasz, amit az államtitkár úr elmondott, hanem azért, amit nem mondott el. Azzal ugyanis én tökéletesen egyetértek, hogy milyen kívánságokat, milyen töre kvéseket fogalmazott meg a Népjóléti Minisztérium, részben amit ismertetett az államtitkár úr, részben pedig abban a néhány mondatos utalásban, ami a cselekvési programban van. Engem a konkrét lépések érdekeltek volna, hogy ezen célok eléréséért, azonkívül , hogy majd 92ben egy törvényjavaslat születik, mi történik. Itt ugyanis arról van szó, hogy a jövő év első negyedévében elindul egy szabad orvosválasztás, amelyben a jelenlegi körzeti orvosok részt vesznek, és ez eljut például oda, hogy márciustól, vagy valahogy az első negyedév végétől a betegek táppénzelése, kezelése a jelenlegi üzemorvosi szolgálattól átkerül, rázúdul a körzeti orvosi rendszerre, amely nem biztos, hogy felkészült, véleményem szerint egyáltalán nem készült fel még erre, vagy más terület . Mi lesz a sorsa az üzemegészségügyben gondozott betegeknek, hogy veszi ezt át a körzeti orvosi szolgálat? Ismét más kérdés - az imént Kis képviselő úr interpellációja érintette : a privatizáció során mi lesz a sorsa a jóléti intézményeknek, a jóléti tul ajdonnak? Mi lesz a sorsa a vállalati szociális és egészségügyi mecenatúrának? Erre vonatkozóan vane valamilyen - és ezt célozta a kérdésem, amely a kormányzati felelősségre vonatkozott, vane valamilyen - konkrét, meghatározott törekvése a Népjóléti Mini sztériumnak, vagy a kormányzatnak? Hogyan teremthető meg egy harmonikus kapcsolat, meri sürgős, a háziorvosi rendszer és az üzemegészségügyi rendszer között? Hogyan fog ez kinézni akkor, hogyha 25 nap táppénz helyett betegszabadság, vagy olyan jellegű tápp énz lesz, táppénzrendszer, amelyben az üzemek, pontosabban a munkáltatók fizetik a táppénzt? Mi lesz ebben a rendszerben az üzemorvos sorsa? Hogyan alakul az üzemegészségügyben dolgozók sorsa akkor, hogyha az üzemegészségügyet valóban odafejlesztjük, amell yel én egyetértek, hogy
