Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 26. kedd, az őszi ülésszak 28. napja - Határozathozatal a Belügyminisztérium volt III/III. csoportfőnöksége hivatásos, valamint "szigorúan titkos" állományú tisztjei és hálózati személyei adatait tartalmazó 1990. február 14-én lezárt nyilvántartásának, továbbá az egykori államvédelmi szerv... - A levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló 1969. évi 27. számú törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - SZABAD GYÖRGY, DR. (MDF)
1885 Ennek kapcsán keletkezett az Országos Levéltár, leegyszerűsítve mondom kérem, a diákjaim meghajigálnának, hogyha ilyen leegyszerűsítve beszélnék nekik, de úgy gondolom, hogy sarkítva a lényegre tudok utalni, és azután fokozatosan meghatározásra került az, hogy mi tekinthető közhatalmi funkciónak és milyen iratanyag csapódik le ennek a funkciónak az ellátása folytán. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy mélységesen egyetértek Sasvári Szilárddal abban, hogy az Országgyűlésnek kell, hogy levéltára legyen, de megnyugtatom, van is levéltára. A levéltárilag zárt része az Országos Levéltárnak egy fontos egységét képezi. Itt pedig folyamatban van, hogy rendelkezett formában az irattári anyag felhalmozása folyjék mindaddig, amíg - most nem részletezendő módon - az levéltárrá éretté válik, azaz lezárhatóvá és levéltárnak átadhatóvá. Tehát ilyen ér telemben az egyébként messzemenően indokolt javaslat nyitott kaput dönget. De szeretnék visszatérni az alapra, mégpedig két vonatkozásban. Itt válik most szét a két dolog. Pető Iván megkérdőjelezte, miért kell egyesíteni? Azért kell egyesíteni, és nem vari álom azt, amit precízen elmondott Varga János, mert a magyar történelem folyamata egy és oszthatatlan. Ebben a folyamatban vannak cezúrák. Van cezúra Mohácsnál, van cezúra a török kornál, van cezúra a Habsburgkorszakban többszörösen is, de azért nem fogun k különkülön központi levéltárakat felállítani az egyes korszakokra, hanem a XVIII. században kialakított alapelvnek megfelelően az ország levéltára egységet képez, mint ahogy az ország története is egységet képez, és ezen belül tagolódnak a különböző sze ktorok. Ezzel én úgy gondolom, Varga János alapérveire hivatkozva, a kérdés nem kérdés. Egy rendbontó intézkedés felszámolásáról van szó. Egy ilyenolyan, hallottuk az indokokat, politikailag indokolt és politikai félszekből és bizalomhiányból létrehozott kettéválasztásnak a kiiktatásáról van itt szó, azaz a történelem megzavart rendjének a helyreállításáról. Hogy így van, és hogy ez nem valami feudális örökség, nehogy félreértsék, azt teljesen világossá teszi a magyar polgári alkotmányos átalakulást megala pozó 1848, amelyik a maga lehetőségei között igenis gondoskodott ennek a folyamatosságnak a helyreállításáról, és külön már a reformellenzék is intézkedéseket kívánt a tekintetben, hogy az ország alkotmányos törekvéseivel ellentétes szétválasztási akciók s zűnjenek meg, illetve a különválasztott anyagok térjenek vissza az ország levéltárába. E téren tehát szerintem egyértelmű a helyzet. És mi a másik vonatkozásban? Figyeljék meg, hogy milyen kísértetiesen jelenik meg a diktatúra időszaka feudális vonásainak a mozzanata ebben az egész kérdésben. Miről is volt szó? Most nem nagyurak, hanem privilégiummal rendelkező párt ötvözte, folyatta össze a maga párttevékenysége és a maga közhatalmi tevékenysége idején keletkezett anyagot, tartotta együtt, kontaminálta, ho gy eufemisztikus kifejezést idézzek arra, hogy tulajdonképpen a diktatúrát és a joggyakorlatot hogy keverte össze. Mi ilyen körülmények között a tennivaló? Úgy gondolom, ugyanaz egy magasabb alkotmányos szinten, mint amire hajdan egy alacsonyabb szinten rá találni törekedtek a jogalkotók. Megteremteni azt, hogy a közfunkciót gyakorlók, most már párt és annak funkcionáriusai, működése során keletkezett különböző természetű iratanyagokból az, ami az országot illeti, ami a magyar történelemnek az összfolyamatát érinti, az idekerüljön. Valóban alapelv a világ minden levéltárában a keletkezés tiszteletének elve, az úgynevezett proveniencia elv. Lehetőség szerint az együtt keletkezett iratok együtt tartandók. De mi a helyzet akkor, hogyha ezt az elvet, amely minden ütt, ahol keletkezett, egy alkotmányos államberendezkedés körülményeihez alkalmazottan alakították ki és érvényesítették, nekünk alkalmaznunk kell olyan testület működésére, amelyik - mint ezt Varga János nagyon precízen elmondta - az elnyert kiváltságai r évén kivonta magát a levéltárakra általánosan kötelező elvek és jogok alól is. Nyilvánvalóan egy precedens nélküli helyzet. Akkor nekünk precedenst kell teremteni, mégpedig olyan precedenst, amelynek az alapelvei, megítélésem szerint, ebben a törvényben ti sztán állnak.
