Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 19. kedd, az őszi ülésszak 26. napja - A szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési esélyegyenlőségéről szóló 1991. évi XXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - MILE LAJOS (MDF)
1725 Köszönöm szépen. A vita három résztvevője kér ké tperces felszólalásra lehetőséget. Sorrendben: Mile Lajos, Matyi László és Géczi József. Mile Lajost illeti a szó. Felszólaló: Mile Lajos (MDF) MILE LAJOS (MDF) Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azzal szeretném kezdeni, hogy természetesen nem vonom vissza az indítványomat. Reagálni szeretnék néhány mondat erejéig az itt elhangzottakra, mert úgy gondolom, hogy fontos. Egyrészt a Matyi képviselőtársam által előterjesztett javaslatról az a véleményem, hogy itt nem alternatívát kínál. Tehát a két megold ás, hogy a VIKSZ működőképes legyen, és hogy esetleg a költségvetés vitájában fel lehet vetni egy ilyen megoldást, ez a kettő nem egymást kizáró eljárás, nem egymást feltételező megoldási javaslat. Én tehát azt gondolom, annak elég érdekes következményei l ehetnének, hogyha persze, a VIKSZet meghagyjuk mostani állapotában, és kiszolgáltatjuk a működésképtelenségnek, és úgy kérünk majd a költségvetéstől pénzt esetlegesen a szakszervezetek támogatására. Ez azért egy elég érdekes helyzetet – azt hiszem, hogy k ezelhetetlen helyzetet – eredményezne. Én még egyszer arra kérem a szabaddemokrata képviselőtársaimat, hogy gondolják végig: ez a kettő nem egymást kizáró megoldási javaslat. Géczi József hozzászólásával kapcsolatban csupán annyit szeretnék mondani: jó tör ténelmi érzékről téve tanúbizonyságot, gyakran hivatkozik, ugye, a több évszázados múltra a szakszervezetek esetében, és hogy megszabadultak a pártállami béklyóktól, és odáig menjünk vissza a történetiségben, ahonnan ők eredeztetnek bizonyos ágazati szerve zeteket és a szakszervezeti mozgalmat. Egy dolgot felejt el elmondani, hogy ezt a vagyontömeget – amihez anynyira foggalkörömmel ragaszkodik az MSZOSZ – mégis pártállami béklyóként örökölte az MSZOSZ, és úgy látszik, hogy ez a béklyó viszont igen tetszik. Tehát végül is, ha itt a demokratikus hagyományokra és a több évszázados történetiségre hivatkozunk, akkor kérem szépen, a vagyon tekintetében is tessék hasonlóképpen gondolkozni! Nem akarok itt az egyéb kalandozásaira kitérni, mert itt aztán szóba került a kárpótlási törvénytől kezdve nagyon sok minden. Egy részére Palkovics Imre már válaszolt. Viszont ne keverjünk itt össze szándékokat és fogalmakat! Itt nem "a" szakszervezet támadásáról van szó, nem "a " szakszervezet diszkriminálásáról van szó. Még min dig nagyon szívesen állítja be Géczi képviselőtársam is úgy az MSZOSZt, mint "a" szakszervezetet. Hogyha valaki esetleg az MSZOSZt törvényes keretek között bizonyos engedményekre kívánja szorítani, vagy legalábbis a megegyezést próbálja elősegíteni, akko r "a" szakszervezetet támadja. Szeretném felvilágosítani, hogy az MSZOSZen kívül léteznek Magyarországon másfajta szakszervezeti tömörülések is – hál'istennek. Ezen kívül azért itt volt egy érdekes elszólás: úgy mondta, hogy majd minden meg lesz bocsátva a munkásmozgalomnak vagy a Munkástanácsnak és a Ligának, ha ilyen és ilyen létszámra tesznek szert. Szeretném ezt csak elszólásnak érezni, és nem keresek mögötte mélylélektani vagy tudati tényezőket, hogy itt ki bocsáthat meg ebben az országban és kinek… ( Zaj. Taps a jobb oldalon.) Ezzel egyébként egy kicsikét rímelt az a fajta vita, amit én nagyon furcsállok. Tudniillik, Gál Zoltán képviselőtársam természetesnek veszi, hogy úgymond elszámoltatja Palkovics Imrét bizonyos pénzekről – arra viszont nem volt sz ava, hogy az MSZOSZ nem volt hajlandó a törvény által megszabott kötelességének eleget tenni. Egyébként pedig itt tényleg egy elvi kérdésről van szó: azt a helyzetet fogadjuke el törvényesnek, hogy az MSZOSZ, mint "Róbertbácsi", bizonyos helyzetekhez alk almazkodva osztogat a pénzéből, és ezt vagy elfogadják a szakszervezetek vagy nem fogadják el, és ha nem fogadják el, az az ő bajuk, vagy pedig törvényes keretek között próbálunk az esélyegyenlőséghez közelítő állapotot teremteni, ahol nem arról van szó, h ogy van egy monopolhelyzetben lévő érdekvédelmi szervezet – jelen esetben az MSZOSZ – , amely ha úgy gondolja, és érdekei úgy diktálják, akkor ad bizonyos összeget. Természetesen nincs arra semmiféle
