Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 19. kedd, az őszi ülésszak 26. napja - A szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési esélyegyenlőségéről szóló 1991. évi XXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - GÉCZI JÓZSEF, DR. (MSZP)
1720 Egy munkástanácsbéli barátomnak kifejtettem a vita napjaiban, hogy majdnem minden meg lesz bocsátva, amennyiben fél é ven belül fel tudnak mutatni teszem azt egymillió munkástanácstagot és félmillió ligatagot. Ez azonban nem következett be, mint tudjuk. Azóta már nem csodálkozom a parlamentáris történelemírás nyári aktusán, hisz azóta a kivételes törvénykezési szándékok hulláma elérte az egyházakat is. Már csak abban reménykedem, hogy legalább az egyházak nem minősülnek pártállami maradványnak. Bár tudom, önök dícséretet is kaptak tengerentúli tanácsadóktól a szakszervezeteket forradalmasító neves szándékaikért ez azonban még csak fokozza aggodalmaimat. A legkatasztrofálisabbnak azért tartom a még meg sem erősödött szakszervezetek legyengítését, megbélyegzésüket, megújulási lehetőségeik eltorlaszolását, mert a következő hónapokban az eddiginél is drámaibb helyzet alakulhat ki a munkahelyeken. Forró tél már csak a fűtésszámlák miatt sem lesz, ám a következő hónapokban munkahelyek százai omlanak össze. Állva porladnak szét a termelési szervezetek, azok is, amelyek a privatizálás messiását várják, és azok is, amelyek valószínű leg állami tulajdonban maradnak. Tél végére a munkanélküliség elérheti a 6 – 700 ezret is. Ilyen esetekben bizony jól jönnének konszolidált, konfliktusok kezelésére alkalmas és egymással nem civakodó szakszervezetek. Az ilyen törvények alkalmasak a társadalo m ellenállásának gyengítésére, hatásuk viszont katasztrofális lehet egy senki által nem kívánt kaotikus helyzetben. A gazdaságra és a munkavállalókra vonatkozó törvények önmagukban természetesen nem számolják fel a válságot, de valamit talán mégis csak jel entenének. Ezzel szemben az elmúlt hetekben a fontos gazdasági törvényeket, legyen az szövetkezeti törvény, vagyonpolitikai irányelvek, Munka Törvénykönyve, úgymond lámpafújás után tárgyaltuk. Fáradtan, kimerülten, a heves politikai vitáktól, személyeskedé stől görcsbe rándult gyomorral, egymás tekintetét kerülgetve nehéz alaposan átgondolni a gazdaság és a munkavállalók világának kívánatos jogviszonyait. Az emberek, mint láthattuk, beléptek a régi átkos szervezetekbe; szakszervezetekbe, pontosabban megújíto tták tagságukat. Ezek után kettőt tehetünk. Belátjuk, hogy ez a múlt rendszerben megnyomorított, de szerkezetében, reflexeiben mégis csak megmaradt ágazati szakmai szervezkedés a magyar hagyományoktól nem fosztható meg, tehát a továbbélése nem tagadható me g, ez természetesen korántsem kérdőjelezi meg, hogy mellette más szerveződések, mint a munkástanács vagy a liga is megerősödjenek. Ha ezt nem látjuk be, tehát, hogy ezek a szervezetek nem a múlt rendszer örökösei, hanem egy százéves mozgalom az elmúlt 40 é vben megnyomorított részei, akkor nem tehetünk mást, mint ilyenfajta módosító indítványokkal állunk elő, mint nevezetesen Mile Lajos képviselőtársam. Akkor viszont itt nem lehet megállni. Ki kell mondani, az emberek azért léptek be a tradicionális szakszer vezetekbe, mert megfélemlítik őket, mert kötődnek a régi rendszerhez, mert a tudatuk elmarad a léttől. Képviselőtársaim! Innen már csak egy lépés, hogy törvényt hozzunk a régi rendszerhez kötődő magyar társadalom megszabályozására, felemelésére. Képviselőt ársam módosító javaslata arról szól, hogy a szakszervezeti vagyont nemcsak védelmezni kell, nem csupán ki kell ragadni a posztkommunista szakszervezeti bürokrácia kezéből, hanem el is lehet idegeníteni. Matyi László képviselőtársam, különösen a mostani hoz zászólása alapján, meggyőzött arról, hogy valószínűleg nem volt beavatva a törvényhozók egy részének valóságos szándékaiba, amikor a nyári vitában a következőket mondotta: ez a törvény az ingatlanvagyonokat nem vonja el a jelenleg használóktól – és a továb biakban szó szerint mondanám – "egyedül egy dolgot akadályoz meg, hogy eladják, illetve ezeket megterheljék. Teljesen alaptalan tehát az ebben a Házban nagyon sűrűn elhangzó vád, hogy ez a törvényjavaslat a szakszervezetek működését akadályozza. Ez a törvé nyjavaslat nem mást céloz, mint a jelenleg meglévő vagyonnak az egybentartását, pont azért, hogy ez kizárólag a munkavállalók érdekeit képviselje. Erről a vagyonról kizárólag a munkavállalók jogosultak dönteni, és ez a döntés a szabad választás után lesz s zándékaik szerint." Idáig az idézet.
