Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 19. kedd, az őszi ülésszak 26. napja - A szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési esélyegyenlőségéről szóló 1991. évi XXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - MILE LAJOS (MDF)
1715 ELNÖK (Szabad György) : Soron következik a szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szerve zeteik működési esélyegyenlőségéről rendelkező 1991. évi XXVIII. törvény módosítását célzó törvényjavaslat megtárgyalása. Az előterjesztést új változatban 3481es számon kézhez kapták képviselőtársaim. Módosító javaslatot nyújtott be Gömbös Ferenc képvisel őtársunk 3587es számon. Megadom a szót Mile Lajos képviselőtársunknak, a Magyar Demokrata Fórum részéről, a napirendi pont előadójának. Mile Lajos képviselő (MDF) a napirendi pont előadója MILE LAJOS (MDF) Köszönöm, Elnök Ú r! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Ha csak egy pillantást vetünk az érdekvédelem közelmúltjára és jelenére Magyarországon, a tennivalók tömkelegét érzékelhetjük. Ugye még emlékszünk a szakszervezeti bizalmik mindenhatóságára, amikoris a párttitká rral, KISZtitkárral és az adott vállalat avagy üzem vezetőjével teljes egyetértésben, kéz a kézben, osztályharcos elszántsággal küzdöttek a dolgozók jólétéért, boldogságáért. A párt kinyújtott balkeze atyai jósággal paskolgatta a szervezett munkások piros pozsgás pofikáját: Látjátok gyerekek, éjt nappallá téve gürcölünk értetek, hogy nektek meglegyen mindenetek. Eszetekbe ne jusson hát semmiféle önállóskodás, ugrabugra, hepcia, hisz értetek történik itt minden, ne szomorítsátok hát az értetek dobogó szíveme t! A kommunista rendszer olcsó paternalizmusa imígyen próbálta magára ölteni a gondoskodás álcáját. Közben a szakszervezeti vagyonka szaporodott, növekedett. A szocialista fejlődés szédületes iramot diktált, történelmileg pillanatnyi idő alatt eljutottunk a vidéki szakszervezetis Bervájától Gáspár elvtárs különrepülőjéig. S még mondja valaki, hogy nem születtek itt átörökítendő értékek! A dolgozók pedig fegyelmezetten ácsingóztak szakszervezeti beutalóra. Majd meglátod anyukám, most végre úgy kipihenjük mag unkat, hogy a következő öt évben nem is megyünk sehova. Nőnapra pedig volt bambi, majd cola, persze szendvics is, utána olcsón lehetett protézist csináltatni a helyi SZTKban. Bohózatba illő koreográfiája volt a jól irányított össznépi "húzd meg, ereszdmeg "nek. (Derültség.) No hát az embereknek derekasan elegük is lett ebből a primitív színjátékból. Ha már csak hallották, hogy érdekvédelem meg szakszervezet, hadd ne idézzem a válaszokat. Abban viszont nyilván egyetértünk mindannyian, hogy a 90es választás ok alkalmával a demokratikus pártokra, a parlamentarizmusra leadott igenek tartalmazták a korabeli szakszervezetesdire kimondott határozott nemeket is. A választások után a rendszerváltozás különböző folyamatai indultak meg. Ám az embereknek olyan érzése v an, hogy a változások megtorpantak a munkahelyek kapuinál. Az érdekvédelem struktúrája lényegileg érintetlen maradt. Fogadóórákon, tájékoztató gyűléseken a panaszok özöne árad. Jogtalanságokról, korrupcióról, hatalmaskodásokról, visszaélésekről hallani. Mo ndom, mondjuk az unalomig: Emberek, a Kormány vagy a Parlament nem fogja kipenderíteni a basáskodó művezetőt, a pokróc osztályvezetőt, ez nem az ő dolga, ez ellentétes a demokráciával. Maguknak kell megszerveződni a saját érdekeik védelmében. Az önálló cse lekvést nem pótolja semmi. Mondogatjuk a magunkét, s ha igazunk van, akkor sem tudunk mit kezdeni a záporozó kérdésekkel. Hogyan szerveződjünk? Ki garantálja, hogy nem találjuk magunkat hirtelen az utcán? Egyáltalán mit tudunk ígérni az embereknek, mikor n incsen semmink? Bizony úgy tűnt, sőt úgy tűnik a mai napig, hogy elbeszélünk egymás mellett, egymásra várunk. A vázolt helyzet dacára, mindezek ellenére mégis alakultak független érdekvédelmi szervezetek. Mire alapozhatták a jövőjüket? Az emberek bizalmára , saját odaadásukra, eszközeiket, anyagi lehetőségeiket tekintve pedig a semmire, vagy a kiszolgáltatottságra. Az ún. szakszervezeti vagyonnál ugyanis az MSZOSZ saját, kizárólagos fennhatóságát deklarálta. Mintha itt az ő
