Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 19. kedd, az őszi ülésszak 26. napja - A szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési esélyegyenlőségéről szóló 1991. évi XXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - MILE LAJOS (MDF)
1716 különleges tulajdonukról lenne szó . Mintha funkcionáriusaik sok év verejtékes munkájával kuporgatták volna azt össze. Mintha nem egy olyan vagyontömegről lenne szó, amit minden magára valamit is adó, a dolgozói érdekvédelmet ténylegesen komolyan vevő közéleti embernek, szervezetnek az érde kvédelem céljából kellene működtetnie. De hát a mese nem erről szól! Közhely, hogy megfelelő eszközök híján az érdekvédelmet sem lehet ellátni, ez itt a kulcskérdés. Világos tehát, ha egy fillért sem engedünk ki a markunkból vagy csak látszat engedményeket teszünk, meg tudjuk őrizni monopolhelyzetünket. Ezek a mitugrászok előbbutóbb úgyis megbuknak. Persze az is elemi érdek, hogy ez a kis vagyonka, úgymond, megmeneküljön, de hát a megmentésre, átmentésre már vannak kész receptek. Nincs itt semmi gond. Term észetesen mi is halljuk az idők szavát, szépen eltárgyalgatunk mindenről, ami a helyzetünket nem veszélyezteti. A sok nagyszájú meg hadd papoljon esélyegyenlőségről meg hasonló csacskaságokról! De az MSZOSZ magatartása mögött érzékelhető ideológia nemcsak ennyiből áll. Propagandájukban kikirohantak a Kormány antiszociális politikája ellen, a Parlament működése ellen, a parlamenti pártok ellen. Olykor arra vetemedtek, hogy valamelyik független szakszervezet védelmében megnyikkanjanak. Kapott itt mindenki! A rra viszont csak nagyon kevés példát tudunk felhozni, hogy helyben az adott üzemi vagy vállalati vezetőkkel szemben lettek volna ilyen kemény legények. Ennek vajon mi az oka? Ebben a helyzetben a magyar Parlamentnek igenis kötelessége volt, hogy az alkotmá nyosság betartásával saját eszközei révén beavatkozzon. Nem kívánom feleleveníteni a XXVIII. törvény vitáját, hál' istennek, túl vagyunk rajta. A törvény végrehajtása körüli hercehurca viszont a dzsungelt juttatja eszünkbe. Az még a finomabb módszerek közé tartozott, ha valamelyik MSZOSZhez tartozó ágazati szakszervezet megtagadta az elszámolást az Állami Számvevőszéknél vagy ha Alkotmánybírósághoz fordult, avagy önmagát kiáltotta ki hiteles jogértelmezőnek. Mondom, ez még csak hagyján. Viszont sajnos olya nnal is találkoztunk, amikor a törvény megtagadására, megszegésére buzdító nyilatkozatok láttak napvilágot. Mi ez, ha nem merénylet a jogrend ellen? Mi ez, ha nem a Parlament, a parlamenti demokrácia cinikus semmibe vétele? Ezek természetesen csak az én ké rdéseim, igazi minősítést a bíróságoknak kell megtenniük. Az viszont igaz, hogy így utólag nézve naívnak bizonyultunk a törvény kidolgozásakor. Azt hittük, hogy a VIKSZ döntéshozó központként is el tudja látni a feladatát. Nem feltételeztük, hogy bárki vál lalja a bojkottálás, a működésképtelenség csúfos ódiumát, a dolgozói érdekek elárulását. Magyarán: elhittük a dolgozói érdekvédelemről eldurrogtatott frázisokat. Balgák voltunk, de kötelesek vagyunk levonni a tanulságokat. Működőképessé kell tehát tenni a VIKSZet. Aki távolmarad az igazgatótanács üléseiről, az önmagát zárja ki a döntésekből, de ne tehesse lehetetlenné a döntéshozást magát. Ám, ha megszületik a döntés, az kötelező érvényű legyen, és lehessen eljárni azokkal szemben, akik nem akarják végreha jtani. Ezért kell a VIKSZet jogi személlyé tenni. Egyszerű kis módosítások ezek, Hölgyeim és Uraim, mégis nagy a tét. Hamarosan szakszervezeti választásokat kell tartani Magyarországon. Nem mindegy, hogy milyen feltételek közepette fog zajlani. Hogy színj áték lesze, avagy igazi megmérettetés. Mindent eldöntő kérdés lehet, hogy kialakule Magyarországon az érdekvédelem legitim, demokratikus szerkezete. Mielőtt arra kérném az Országgyűlést, hogy támogassa indítványomat, még egy apró megjegyzést engedjenek m eg. A beterjesztés kapcsán lehetett a sajtóban olvasni mindenféléket a szakszervezeti vagyon széthordásáról, önkényeskedésről, a független szakszervezetek mohóságáról, sőt egy elmés futam erejéig a kanálról és az ő mélyedéséről is. Ezzel kapcsolatban hadd idézzem Esterházy Péter egy kis szösszenetét, miszerint két értelmiségi szidja egymást a hetvenes évek közepén, hogy "Dícsérjen meg téged Szerdahelyi a vasárnapi Népszabadságban." Hölgyeim és Uraim! Bizonyos vagyok abban, hogy a demokratikus pártok között nincs ellenérdekeltség az érdekvédelem demokratikus kereteinek kialakításában. Épp ezért arra kérem önöket, hogy támogassák indítványomat, ezen belül is az 1. § B.) változatának támogatását kérem. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
