Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 19. kedd, az őszi ülésszak 26. napja - A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
1710 Még mindig a termékkörnél maradva, nyilvánvaló, hogy a ginszenggyökérlikőr elhagyása a termékkörből nem elégíti ki a fentebb vázolt követ elményt. Egy állítólag gyermekpárti kormánypolitika mellett nehezen magyarázható például a csokoládé vagy a rágógumi prohibitív, korlátozó jellegű adóztatása. A termékkör ma is az 50es évek értékrendjét tükrözi, javaslom tökéletesítését a coca cola és a h amburger felvételével. (Derültség.) Más jellegű a kávé és kávékészítmények és egyes élvezeti cikkek kérdése. Lehetséges, hogy fiskális okokból teljesen nem szüntethető meg a kávé fogyasztási adóztatása, de mértékét még tisztán költségvetési szempontok alap ján is érdemesebb lenne leszállítani. Ugyanis ez még mindig olcsóbb és főleg eredményesebb, mint a vámapparátus növelése azért, hogy a 3 kgos kávé magánimportot megakadályozza. Valójában valamennyi termékre igaz, hogy legfeljebb olyan mértékű áreltérítés lehet indokolt, ami indokolatlanná teszi a tömeges kereskedelmi célú magánimportot. Ha ugyanis tömegesen magánimportból vásárolják meg ezeket a termékeket, akkor nemcsak a hazai termékelőállítók mennek tönkre a rosszabb versenypozíció miatt, hanem a költsé gvetés is veszít. Nyilvánvaló, hogy a folyamat öngerjesztő, ami az adótömeg érdekében egyre inkább emelni kénytelen a termékek fajlagos adóterhét. Visszatérve a kiindulási pontként említett irányelvekhez, érdemes megnézni, miből áll össze az említett 21,5 milliárd forintos fogyasztói árkiegészítéscsökkenés. Mint elhangzott, az árkiegészítés 1992. évi jelentős csökkentésében a tejárkiegészítés, a víz, csatornaszolgáltatás támogatás megszüntetésén kívül a meghatározó szerepet a háztartási energia támogatás ának megszüntetése játssza. Hogy felidézzem az arányokat, a tej, víz- és csatornaszolgáltatás körülbelül 3,5 milliárd forintot, a háztartási energiatámogatás körülbelül 17 milliárd forintot jelent. Az arányokból egyértelmű, hogy a támogatáselvonás 80%a a háztartási energiaáraknál lesz érezhető, és ennek kiemelt hangsúlyt az ad, hogy az 1991re várható adatok szerint a fogyasztói árkiegészítés közel 8 milliárd forintos növekedése döntően a háztartási energiaáremelés késedelmes bevezetése miatt állt elő. A Kormány tehát a késlekedés, a halogatás, az elodázhatatlan lépések elmaradása miatt is kényszerül drasztikusabb lépések megtételére, miközben közvetve hozzájárult a költségvetési hiány növekedéséhez, az idei 37%os árszintnövekedéshez. Hangsúlyozni kíváno m, nem a támogatásleépítés ellen vagyunk, de nehéz elfogadni olyan kormányzati magatartást, amely – és itt újra az irányelvekre kell utalnom – a lakosságot érintő támogatásokat 22 milliárd forinttal csökkentené, míg például a termelőszféra támogatásait csa k 7,5 milliárd forinttal. Ha képviselőtársaim a lakossági támogatás csökkentéséhez még az 53 milliárd forintos fogyasztási adónövekedést is hozzáadják, csak ebben az esetben 75 milliárdos tehernövekedésről van szó, nem beszélve a beígért más adófajtákról: lásd gépjárműadó, új földadó és az eddigi személyi jövedelemadó kedvezmények szűkítése. Ezek mellett eltörpül az a nagyságrend, amivel a közlekedési szolgáltatásoknál támogatásnövekedésre lehet számítani. Hogy együttesen a lakosság mennyivel fizet be több et, nehezen kalkulálható, de tartani lehet tőle, hogy 100 milliárd forint fölötti összeg becsülhető. Ide tartozik még az a megjegyzésem – mármint az árkiegészítésekhez, – hogy ha az eddigi árkiegészítéses termékek és szolgáltatások eseté ben sor kerül valamilyen kompenzációra, akkor el kell kerülni a drága, központosított megoldásokat, lásd: tejjegy, amely számos diszfunkcióval is terhelt. Ehelyett kevésbé költséges, célzottabb megoldásokat kell keresni, amelyet valószínűleg az önkormányza tokra kell telepíteni, ahol a rászorultság és adott esetben a felhasználás is jobban ellenőrizhető. S ha már az államtitkár úr expozéjában megemlítette a gépjárműadó ügyét, ide tartozónak érzem, miszerint az adófunkciók és prioritások között megfontolásra érdemes, hogy környezetvédelmi