Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 19. kedd, az őszi ülésszak 26. napja - A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HAJDU ISTVÁNNÉ, DR. (FKgP)
1704 hangsúlyozom, csak átmeneti – csökkentése talán hozzájárulhatna annak a nem kis gondnak a megoldásához, amely az agrárágazat e területén jelentkezik. Közismert, hogy elmúlt évi bo rtermelésünk jelentős része még eladatlan, és a szőlőtermelőknek reményük sincs arra, hogy az ez évi termékeik után a kívánt árbevételt megkapják. Úgy tudom, hogy a hagyományos bortermelő és fogyasztó országokban – Franciaországban, Olaszországban – a töme gborokon nincs, vagy nagyon alacsony a fogyasztási adó, viszont a minőségi borokon jóval magasabb fogyasztási adó van. Tehát sokkal differenciáltabb a kép, nálunk a pénzügyi szabályozás e tekintetben sematikus. Hogy ne csak élelmiszeripari példát hozzak – ami nem véletlen volt idáig – , én is kitérnék a gépkocsik adóztatására. Azt, hogy egy összegben 20 ezer forint/darabban állapítjuk meg a fogyasztási adót, szerintünk nem megfelelő, mert például egy Volvon, ami igazán luxuscikknek számít, akár 40 ezer forin tos fogyasztási adót is el tudunk képzelni, ugyanakkor a munkaeszközként használt kevésbé értékes gépkocsikon, egy 1300as Ladán túl soknak tartjuk ezt a fogyasztási adót. Tehát differenciáltabban kellene megállapítani. Nem titkolt szándékom e prominens pé ldák alapján adórendszerünk e szeletét újbóli átgondolásra javasolni, miközben tudom, a költségvetésre nehezedő feladatok teljesítése csak a bevételek stabilitásával oldható meg. De vajon stabilnak tekinthetőe az előbbiek szerinti elemzett bevétel? Megnyu gtató lehete számunkra az ilyenfajta bevétellel megalapozott költségvetési feladatvállalás? Úgy vélem, az ez évi folyamatok nem ezt támasztották alá. Továbbiakban áttérnék a fogyasztói árkiegészítés kérdéskörre. Talán mindenkinek feltünt, hogy a törvényja vaslatnak ez a része, és a hozzá tartozó 2. számú melléklet igencsak lesoványodott a korábbi évekhez képest. A mind határozottabbá váló és a közgondolkodásba is átvitt törekvéseink eredményeképpen a támogatásleépítés újabb mérföldkövéhez értünk. A szilárd tüzelőanyagokra, az ivóvíz- és csatornaszolgáltatásra, a távfűtésre és távmelegvízszolgáltatásra vonatkozó fogyasztói árkiegészítés tételei nem szerepelnek a támogatott termékek között. Ezen túl a mintegy 4 milliárd forintot képviselő tej, illetve néhány tejtermék – túró, vaj – fogyasztói árkiegészítése is megszűnt. Figyelembe véve az előkészületben levő agrárrendtartási és az ezzel remélhetőleg harmonizáló ártörvényt, amely a fogyasztói tejet is most már a szabad árkategóriába, s ezáltal a versenyszférába utalja, egyet kell értenünk a termékek támogatása megszüntetésével. Ugyanakkor felhívom képviselőtársaim figyelmét arra, hogy ezzel az intézkedéssel az élelmiszergazdasági ágazatból ismételten jövedelmet vonunk ki, s ennek egyrésze sajnos, és valószínű cs ak a fogyasztói ár emelése révén kompenzálható. Számítanunk kell arra is, hogy az elmúlt két év alatt a folyadék alapon számított egy főre jutó tejfogyasztás közel 40 literrel való mérséklődése mind a fogyasztói, mind pedig a termelői oldalon feszültségek forrásait jelentette. Mindezek azzal a költségvetési és adózási filozófiával kapcsolatosak, miszerint az adóbevételeken belül erősíteni kell a forgalomhoz kapcsolódó részeket, ezáltal a termeléshez kapcsolt adó, nevezetesen a társasági adó mértéke is csökk enthető. Mint köztudott, e törekvésekkel összhangban került felszínre, hogy az általános forgalmi adó hazánkban működő rendszere is átalakul. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, kétségtelenül meg kell szüntetni a közvetlen terméktámogatást, mert ugyanazon ter mékek árkiegészítéssel és egyben adóval sújtani és forgalomban tartani ésszerűtlen. A fogyasztói árkiegészítés megszüntetését indokolja az a közgazdasági elv is, miszerint közvetlenül végterméket támogatni nem célszerű. A termelőt, illetve a szolgáltatást végzőt kell döntési pozícióba hozni, ezáltal a versenyszituációnak is automatikusan teret biztosítunk. Vagyis a termelőnek képesnek kell lennie arra, hogy eldöntse, milyen terméket tud gazdaságosan termelni és a piacon versenyeztetni, és ezzel vetélytársai t a piacról kiszorítani.
