Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 19. kedd, az őszi ülésszak 26. napja - A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GAÁL GYULA IMRE (SZDSZ)
1702 adótörvény, a személyi jövedelemadóról szóló törvény és a társasági adóról szóló törvény tervezetét csupán három nappal ezelőtt kaptuk meg és nem is szerepel jelenlegi tárgysorozatunkban. A költségvetési törvényjavaslatot pedig – immár közel három hete hősiesen dacolva a törvényben megszabott határidővel is – eddig még nem nyújtotta be a Kormány. Olyan ez, tisztelt hölgyeim és uraim, mint mikor féltett ruhadarabjukat az új divatnak megfelelően át akarják szabatni, de még nem sikerült eldönteniük, hogy milyen fazonra. Ezért döntés híján darabonké nt visznek el a szabóhoz egyszer egy gallért, máskor egy bal ujját, aztán a háta közepét. A szabót pedig fölszólítják, hogy egyenként varrja őket készre anélkül, hogy szegény szerencsétlen az ujj elkészítésével bevárhatná a hozzá illeszkedő részeket. A mi esetünkben ez a bizonyos blézer vagy zakó maga a költségvetés, amelynek egyik oldalát, a bevételi oldalt több darabból, az adótörvényekből kell összevarrnunk. Persze az sem pusztán esztétikai kérdés, hogy ez az oldal mennyivel rövidebb, mint a másik, a kia dási, de ez a probléma egy kis banki, illetve tőkepiaci toldással még szalonképessé tehető a nemzetközi pénzvilág úri közönsége számára. Az adótörvények kapcsán most fontosabb kérdés, hogy mennyire szimmetrikusan változtatjuk a két oldal fazonját. Tudjuke , hogy az adórendszer egy elemének megváltoztatása milyen változásokkal jár a kiadási oldalon, s főleg azt, hogy e változás mögött milyen gazdaságpolitikai elkötelezettség húzódik meg? Sajnos a válaszunk jelenleg egyértelműen nem. Engedjék meg, hölgyeim és uraim, hogy néhány példával megvilágítsam, mire gondolok. A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvény kapcsán az államtitkár úr három lényeges változtatást említett meg. Sajnálattal állapítottam meg, hogy az általam legfontosabbnak tartott változást ő nem tartotta szükségesnek megemlíteni. Ez az általam legfontosabbnak tartott változtatás az, hogy megszűnik az alapvető élelmiszerek egy csoportjára eddig még önálló árkiegészítés, és ezzel a Kormány 4,2 milliárd forintot spórol meg a költségvetésben. Ha most előttünk lenne a költségvetési törvény, akkor talán lenne arról valamilyen fogalmunk, hogy ezt az összeget milyen célra kívánja a Kormány fölhasználni, így az irányelvek alapszámaira támaszkodva csak azt tudom megállapítani, hogy a 4,2 milliárd forinttal szemben 1,9 milliárd forint az, ami növekményként jelenik meg, hogy a mezőgazdasági vállalatok piacra jutását segítse a jövőben. Eddig ez a fogyasztói árkiegészítés arra hivatott, hogy segítse az értékesítési problémák levezetését a szociális tartalmán túlmenően. Most ezzel szemben nem tudunk tárgyalni erről a javaslatról addig, amíg nem tudjuk, hogy milyen ellentételt állít vele szemben a Kormány, milyen gazdaságpolitika és milyen szociálpolitika húzódik meg ennek a javaslatnak a má sik oldalán. Ugyanígy zavarban vagyunk a gépjárműadóval kapcsolatban. Államtitkár úr is említette a preambulumban felsorolt célokat most az expozéjában. Én is hadd idézzem. Az van benne, hogy "Az Országgyűlés a motorizációval járó közterhek arányosabb elos ztása, a települési, a fővárosban a kerületi önkormányzatok bevételeinek gyarapítása, harmadrészt a közúthálózat karbantartásához és fejlesztéséhez szükséges források bővítése érdekében alkotja meg ezt a törvényt." Hölgyeim és Uraim! Ez a gépjárműadóról sz óló törvény a három cél egyikét sem célozza meg. Ugyanis – a bizottsági vitában joggal utalták a költségvetési törvény hatáskörébe, hogy az elosztási konkrét mértékekről ott kell döntenünk – a jelenlegi javaslat szerint az itt befolyó összegből egyetlenegy fillér sem fordítható a felsorolt három célra. Akkor lehet erről szó, hogyha adóbevételnövekményt sikerült elérni ezen a téren. A jelenleg tervezett összegek egyértelműen be vannak táblázva a költségvetésbe egyéb célokra. Illetve bocsánatot kérek. Körülb elül a 6%a az, ami erre a három célra fordítható összesen. Tehát túloztam az előbb, mikor azt mondtam, hogy egyetlen fillér sem. Ezzel azt kívántam alátámasztani, hogy nem tudunk ezekről az adótörvényekről addig érdemben vitázni és addig dönteni, amíg nem látjuk azt a gazdaságpolitikát, ami mögötte húzódik meg, amihez képest megfogalmazhatjuk a saját álláspontunkat és amihez képest konstruktívan tudunk hozzájárulni a gazdaságépítő feladatok megoldásához.
