Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 19. kedd, az őszi ülésszak 26. napja - A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GAÁL GYULA IMRE (SZDSZ)
1701 gondolkoznunk, mégis érdemes megfontolni, hogy célszerűe a kávé fogyasztási adóját csökkenteni; mi indokolja, hogy az arany fogyasztási adója kisebb legyen, mint eddig – hiszen az nem feltétlenül elfogadható érvelés ebben a helyzetbe n, amilyen helyzetben mi vagyunk, hogy a környező országokban az arany fogyasztói árszintje, illetve az adószintje alacsonyabb. Én azt hiszem, ebből a szempontból eltérhetünk ettől az úttól. Valamint azt hiszem, sokunkat foglalkoztat az a kérdés, hogy miér t szükséges a gépjármű esetében egy fix árat meghatározni forgalmi adóként, függetlenül a beszerzési ártól. Ennek ugyanis az a következménye, hogy az olcsóbb autók esetében az adótartalom relatíve sokkal magasabb, mint a drága autó esetében. És a XX. száza dban egyáltalán nem nevezhető luxusnak a gépjármű, de azon lehet gondolkodni, hogy egy igen nagy teljesítményű, nagyon drága autó valóban luxuskategóriába esike, és ebben az esetben inkább az előzőeket könnyítve az utóbbiakat kellene jobban adóztatni. Öss zefoglalva: a fogyasztói adóról benyújtott törvényjavaslatot az adóstruktúrában kedvező változások felerősítéséhez hozzájáruló vonásai miatt a Demokrata Fórum parlamenti képviselőcsoportja támogatja. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : K öszönöm szépen. Következik Gaál Gyula képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónoka. (Dr. Horváth József jegyzőt Balogh Gábor jegyző váltja fel.) Felszólaló: Gaál Gyula Imre az SZDSZképviselőcsoport nevében GAÁL GYULA IMRE (SZDSZ) Elnök Úr ! Hölgyeim és Uraim! A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvény általános vitáját kezdtük most meg. Arra kell azonban kérnem önöket, nézzék el nekem, hogy pártcsoportunk vezérszónokaként az adórendszerrel kapcsolatos általánosabb d ilemmáimat fogalmazom most meg, s az egyes törvénytervezeteket illető konkrét kritikánkat és javaslatainkat a vita egy további szakaszában adjuk elő. Az egyes előterjesztések közti logikai összefüggés ezt egyenesen megköveteli, s feltételezem, hogy ez a lo gika indította a pénzügyminiszter urat is, illetve a nevében eljáró államtitkár urat is arra, hogy három törvénytervezetről közös expozét terjesszen elő. Én, mint ellenzéki képviselő, meglehetősen érzékenyen kapom fel a fejem, valahányszor olyan véleményt hallok, miszerint fölöslegesen bonyolódunk a Parlamentben időt rabló, terméketlen politikai vitákba; hogy az ellenzék minden alaposabb indok nélkül, úgymond, csak azért is támadja a Kormány előterjesztéseit és így tovább. Úgy gondolom, hogy a Parlament vit áit figyelemmel kísérők számára a végre nagy nehezen elénk kerülő gazdasági törvények kapcsán bebizonyosodott, hogy nem csak tudunk, de akarunk is konstruktív ellenzékként részt venni a gazdaságépítő munkában. Jól példázza ezt a múlt héten megszavazott pén zintézeti törvény, amelynek vitája során sikerült kölcsönösen elfogadható kompromisszumokat találnunk és szakmailag is korrekt kompromisszumokat kötni. Ehhez megvoltak a kidolgozott javaslataink és megvolt a tárgyalókészség, dícséretes módon mindkét oldalo n. De ugyanebben a sorban említhetném a jegybanktörvényt, a befektetési alapokról szóló törvényt és bizonyos értelemben az államháztartásról szóló törvényt is, bár ott olyan távolesők a szemben álló koncepciók és a vita már olyan előrehaladott szakaszába l épett, hogy nincs reális esély a jó kompromisszumra. Most azonban a tárgyalásba vont három adótörvénnyel kapcsolatban igazán zavarba kerülhet mindenki, aki az eddigi konstruktív ellenzékiséget kívánja folytatni. Mert miről is van szó? Most nem olyan törvén yek vitájába kezdtünk, amelyek különkülön arra hivatottak, hogy megteremtsék vagy újjáformálják a gazdaság egyegy intézményét, hogy hosszú távra kijelöljék a piacgazdaságban betöltött helyét és szerepét. Most olyan törvényekről kezdtünk tárgyalni, amelye k szoros összefüggésben vannak egymással, egyéb adótörvényekkel, s mindenekfölött a Kormány gazdaságpolitikájának éles lenyomatát jelentő költségvetési törvénnyel. De a két legjelentősebb
