Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 18. hétfő, az őszi ülésszak 25. napja - Határozathozatal a szövetkezetekről szóló 1991. évi törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal az 1991–1992. évi vagyonpolitikai irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - Az 1996. évben megrendezendő világkiállításról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - UNGÁR KLÁRA (FIDESZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÓSA LAJOS (FIDESZ)
1689 infrastruktúrát kell fejleszteni és fejlesztünk Budapesten infrastruktú rát, akkor a kettő találkozik, és azt mondjuk, hogy enyhítettük a gondjainkat. Sőt! Azt kell mondanom, hogy a harmadik típusú területi problémára – ez a túlfejlettségi probléma – egyáltalán nem biztos, hogy az expo jó megoldást kínál. A következő nagy érvr endszer az infrastruktúra körül fogalmazódik meg, ezt röviden úgy lehetne jellemezni, hogy az országnak szüksége van infrastruktúrára és ezért infrastruktúrát kell fejleszteni, az expo zömmel infrastruktúrát fejlesztene, tehát minden nagyon jó, minden nagy on szép, és nagyon jó úton járunk. Ennek az érvnek a cáfolata részben hasonlít az előbb elmondottakra, hisezen az is kézenfekvő, hogy az országnak valóban nagyon súlyosak az infrastrukturális gondjai, mi is egyetértünk azzal, hogy infrastruktúrát kell fejl esztteni, annál is inkább, mivel valószínűleg az infrastruktúra Magyarországon növekvő skálahozadéki szakaszban van, tehát kifejezettem megéri infrastruktúrát fejleszteni. Azonban egyáltalán nem biztos, sőt nem jelenti azt, hogyha expót fejlesztünk, és azz al fejlesztünk valamilyen infrastruktúrát, hogy az az infrastruktúra fejlesztési szükséglet, amire a jelen helyzetben, a jelen gazdasági helyzetben és a jelen infrastrukturális helyzetben Magyarországnak szüksége van. Sőt, én azt állítom, hogy ezek zömmel nem esnek egybe. Éppen ezért azt gondolom, hogy az infrastruktúrafejlesztésre hivatkozni az expo melletti érvként legalábbis bizonytalan. A harmadik ilyen tételmondat a multiplikátorhatás körül fogalmazódik meg. Ugye, ez azt jelenti, hogy az expo nyújtotta beruházások azok a gazdaságban keresletet támasztanak, megrendeléseket jelentenek, a különböző magyar és külföldi vállalatok elkezdenek termelni, ezek pótlólagos keresetet teremtenek, és az egész beruházásmennyiség ilyen multiplikátorszerűen szétárad a ga zdaságban. Ezzel a probléma a következő: ha versenyalapon kívánjuk azt az expót megrendezni, vagyis ez azt jelenti, hogy az adott beruházási projektekre pályázatot írunk ki, és megversenyeztetjük a lehetséges beruházókat vagy kivitelezőket. Akkor valószínű síthető az a helyzet, hogy a magyar megrendelők, tekintettel arra, hogy speciális problémákról, illetőleg szűk határidőkről van szó, ki fognak szorulni zömmel – nem mindegyik nyilvánvalóan, nagy részük ki fog szorulni – ezekről a versenytárgyalásokról. Ebb en az esetben, amennyiben külföldi vállalatok a kivitelezők, a multiplikátorhatás már erősen megkérdőjeleződik, hiszen ez külföldi vállalatoknak külföldi technológiáknak, küldöldi szakembereknek biztosít munkát. Ha valamilyen módon biztosítani kívánjuk, h ogy a magyar megrendelők, pontosabban a magyar kivitelezők jussanak jelentős mennyiségben munkához, akkor annak a veszélye áll fenn, hogy egy egyébként is jelentős kapacitásfelesleggel rendelkező ágazatot tartunk életben, és ennek az ágazatnak a strukturál is átalakulását késleltetjük. Vagyis igaz, hogy ebben az esetben, ha hazai megrendelők kapják a megrendeléseket, jelentkezik egy multiplikátorhatás, csakhogy az a helyzet, hogy a véleményünk szerint jelenleg ezeket a kapacitásokat nemhogy életben kellene tartani, hanem meg kellene engedni, hogy ebben az ágazatban jelentős struktúraváltás következzen be. Ezért azt mondhatom, hogy a multiplikátor hatás az egyáltalán vagy nem jelentkezik vagy pedig pontosan, hogy káros hatásokat fejt ki a gazdaság számára. A negyedik tetszetős érvcsoport az a munkanélküliség problémája. Ugye itt az expotámogatók azt mondják, hogy az expo munkahelyeket teremt és ezáltal felszívja a magyar munkanélküliek egy jelentős részét. Na, most ezzel a tetszetős állítással az a probléma, hogy figyelmen kívül hagyja a Magyarországon meglévő munkanélküliség szerkezetét. Ennek van egy területi és egy szakmai szerkezete. A területi szerkezet, arra már utaltam, addig, amíg mondjuk Pest megyében és Pesten, augusztusi adatok, 35 000 munkanélküli található, addig ezzel szemben vidéken 219 000 munkanélküli található, és ezeknek a zöme az ország olyan válságban lévő peremterületein él, amit már említettem: Baranya, Szabolcs, Nógrád, Borsod. Ráadásul ennek a felesleges munkaerőnek a képzettségi strukt úrája az olyan, hogy vagy olyan speciális szakértelme van, amely nehezen
