Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 10. kedd, az őszi ülésszak 4. napja - A szövetkezetek gazdálkodásával kapcsolatos egyes ideiglenes szabályokról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - CSÉFALVAY GYULA (KDNP)
169 Egyetlenegy dolgot valóban hozzá kell tennem, és itt Király Zoltán kritikájának van igaza. Nem mondom azt, hogy minden törvényt be kellett volna már eddig hozni, hiszen rengeteg törvén y van még hátra, és azt hiszem, az elkövetkezendő években is lesznek törvények, mert nem lehet egy hét alatt meghozni azokat. Egyet elmulasztottunk: valóban kritikus szemmel mindjárt a kezdet kezdetén ehelyett a foltozás helyett a régi Parlament által hozo tt átalakítási törvényt generálisan úgy átvizsgálni, hogy azok a kiskapuk, amik miatt mi most kényszerpályára kerülünk, intézményesen elháríthatók lettek volna. Mindezek figyelembevételével, mérlegelve az okos indítványokat – és vannak megítélésem szerint elfogadható módosító indítványok – , ezeknek a figyelembevételével én azt kérem, hogy a Ház igenis megfontoltan ezt a törvényt a lehető legrövidebb időn belül fogadja el, nehogy az legyen a helyzet, amit már többször megértünk, hogy mire megszületik az új s zövetkezeti törvény egy bizonyos szektorban, különösen a mezőgazdasági szövetkezetek tekintetében ne legyen miről beszélnünk, mert időközben elsíbolták a tagság elől a még felosztható vagyont. (Taps a jobb oldalon és jobbközépen.) ELNÖK (Szabad György) : Kö szönöm. Szólásra következik Cséfalvay Gyula a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. Felszólaló: Cséfalvay Gyula (KDNP) CSÉFALVAY GYULA (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Szabó Iván képviselőtársam elmondta helyettem azt, amit én el ak artam mondani, csupán kiegészíteném azzal, hogy ezt a határidőt kicsit rövidnek tartom. Egyetértek Salamon László módosító indítványával, hogy már január 31ig a határidőt ki kellene tolni. Ez azért lenne indokolt, hogy kellőképpen legyen tájékoztatva a pa rasztság, a mezőgazdasági szövetkezet tagsága arról, hogy milyen jövő áll a mezőgazdaság előtt. Ha ismertük, elolvastuk a két szövetkezeti törvénytervezetet, az egyiket, az átalakítási törévnytervezetet – amit Balsai miniszter úr jelzett – átdolgozásra vis szavonták. Én nagyon egyetértek vele, mert sok olyan pont volt benne, ami tényleg módosításra szorul, de azt hiszem, hogy alaposan meg kell vitatnunk azt a két törvénytervezetet. Az egyik, a szövetkezeti törvénytervezet nagyon tetszik nekem, azért, mert id őszerű. Kisszövetkezetek létrehozására ad lehetőséget és alkalmat, és erre föl kell készítenünk a parasztságot, hogy ismerje meg, hogy milyen lehetőség áll előtte. És meg kell teremtenünk annak a lehetőségét, hogy ezek a szövetkezetek majd újjáalakuljanak. Hiszen megvolt a törvény, vagy megvan eddig is, hogy kiválhatnak a meglévő szövetkezetből tagok, alakíthatnak kisszövetkezetet: de vajon tudjáke azok a tagok, hogy van ehhez joguk? Mert sok helyen ijesztgetik ezeket az embereket, hogy ha kiválnak, akkor megszűnik az SZTKjogviszonyuk, nem fognak nyugdíjat kapni, sok minden olyan hátrány fogja érni őket, amivel számolniuk kell. Jó lett volna, hogyha a kormányzat kellő súlyt helyezett volna arra, hogy tájékoztassa a parasztságot, hogy mihez van már most is joga. Ha valaki bemegy a tszirodába, kikéri a földjét, hogy adják ki, számos olyan eltámasztással találkoznak szembe vele, hogy elmegy a kedve attól, hogy kikérje a földjét, mert azt mondják, hogy most mit fog vele kezdeni, nem tudja megművelni, úgyis meg fogják büntetni. Arról szó sem lehet, hogy szövetkezetet alakítson. Maradjon csak úgy, ahogy van, majd átalakítjuk kftvé – mondják neki, és sokkal jobb lesz az ő sorsa. Ne akarják a vagyonnevesítést teljes egészében megvalósítani, az, ahogy eddig volt, a z jó lesz továbbra is úgy. És azok a tudatlan emberek bizony néha belenyugosznak, mert félnek. Félnek attól, hogy mi lesz ővelük, ha megszűnik ott a munkaviszonyuk. Honnan lesz nekik kenyerük, hogyan biztosítsák a további egzisztenciájukat, a megélhetésüke t? Számos olyan tényezővel találkozunk manapság a falun, a termelőszövetkezetek háza táján, hogy az emberek félnek, és idegenkednek attól, hogy önállóan elkezdjék a gazdálkodást,
