Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 18. hétfő, az őszi ülésszak 25. napja - Határozathozatal a szövetkezetekről szóló 1991. évi törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal az 1991–1992. évi vagyonpolitikai irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - Az 1996. évben megrendezendő világkiállításról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZELECZKY ZOLTÁN, DR. (MDF)
1674 európai, vagy ne is korlátoljuk még ennyire sem, az egész művelt világ összes testvér nemzeteire. Nemcsak a múltat megünneplő, de a jövőt is előkészítő, újabb, számtalan évre terjedő lendület előidézésére hívatott nagy állami és nemzeti cselekményt kell előkészíteni." Idáig az idézet. Érdekes felfigyelni arra, h ogy az akkori többnapos vita során pénzügyi kérdés alig merült fel. Idézek Neményi Ambrusnak, a pénzügyi bizottság előadójának felszólalásából: "Egy világkiállításnak költségeit előzetesen megállapítani, minden eddigi tapasztalás szerint, éppenséggel lehet etlen. Ezeknek előrebocsátása után azonban megjegyezni kívánom, hogy a pénzügyi és közgazdasági bizottságok az ezredéves kiállítás ügyének sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, semhogy arra nézve kizárólag a pénzügyi szempontot tekinthetnék mérvadóna k." A kiállítás elődeink által is megfogalmazott célja: magunkra vonni a világ figyelmét, bizonyítani életképességünket, megújulni akarásunkat éppen a gazdasági életünkben történő kitörés érdekében. Gaál Jenő egykori képviselőtársunktól idézek: "Itt az alk alom, hogy az ezredéves ünnepélyt kellőleg felkarolva, a társadalom életműködését újból felvillanyozzuk. Nekünk be kell mutatnunk azt is, hogy ebben az országban milyen szellemi erő él, s hogy mily eredményeket tud az felmutatni. Csak egy példára utalok, a z 1885i gazdasági kongresszus példájára. Méltóztatnak visszaemlékezni, hogy akkor szintén társadalmi úton hozatott létre az európai gazdák összejövetele, és az ezen összejövetel alkalmával kifejtett munkálkodásról a külföldön évekig beszéltek és írtak. Ar ra pedig, tisztelt Ház, nagy súlyt kell fektetnünk, hogy nemzetünk az európai népcsaládban megbecsültessék, mert valamint az egyes reá van utalva arra, hogy abban a körben, amelyben él, tiszteletben tartassék, még talán fokozottabb mértékben rá van utalva a nemzet." Végezetül Wekerle Sándor miniszterelnöknek azokat a szavait idézem, melyek ugyancsak tanulságosak lehetnek számunkra: "Hogy ez az ünnep a jövőre is kihasson, éppen azért mi nem látványosságokra, hanem maradandó alkotásokra kívánjuk a súlyt fekte ni. Nem egy pártnak, nem egy osztálynak, nem is egy helynek ünnepe lesz, hanem minden pártnak, az egész országnak, és az egész nemzetnek ünnepe." Tisztelt Képviselőtársaim! Önök közül most talán többen azt mondják, hogy az idézetekkel felelőtlenül az érzel mekre kívántam hatni, a rideg gazdasági számítások, az Állami Számvevőszék, a Nemzeti Bank és az ellenzék által többször is hangoztatott gazdasági elemzések megkerülésével. Őszintén bevallom, hogy valóban ez volt a szándékom. Ha Eötvös Károly, Apponyi Albe rt, Thaly Kálmán, Wekerle Sándor és sokan az akkoriak közül nem szégyellték a nemzeti érzésre apellálni, nekem sem kell szégyenkeznem miatta. Ők komolyan gondolták, hogy szabad nép tesz csuda dolgokat. Nem lévén gazdasági szakember, meg sem kísérelhettem e z irányból megközelíteni a vitánk tárgyát. Azt tapasztalom, hogy az idők végezetéig lehetne a szakembereket pró és kontra megszólaltani. Egyre erősödik bennem az érzés, hogy egy ilyen vállalkozásnál lehetetlenség a folyamatok pénzügyi alakulását egzaktul m egjósolni. Egy jogos aggályt azonban mindenképpen meg kell említenem, és ez az ilyen tömegeket idevonzó rendezvénnyel járó környezetszennyezési veszély. Jogos az érvelés, hogy ma, amikor a főváros nem kis területén a levegő szennyezettsége a kritikus pontn ál vagy afelett van, amikor a főváros szennyvizének nagy része alig tisztítva jut a Dunába, amikor ellenőrizhetetlen hulladékhegyek tornyosulnak a város határában, magyarán, amikor fuldoklik a város, egy ilyen látogatóság rászabadítása a városra katasztróf aállapotot teremthet. Cinizmus lenne, ha éppen azzal a világkiállítással tennénk tönkre a várost, mely homlokzatán egyik témájaként a feltámadó környezetet hirdeti. Következike ebből a világkiállítás megrendezésének elvetése? Tisztelt Képviselőtársaim! H a van egy fa a kertemben, amelyik roskadozik a gyümölcsök terhétől, hogyha rászállna egy varjú, kettéhasadna a fa, balga ember lennék, ha éjjelnappal a fa
