Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 18. hétfő, az őszi ülésszak 25. napja - Határozathozatal a szövetkezetekről szóló 1991. évi törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal az 1991–1992. évi vagyonpolitikai irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - Az 1996. évben megrendezendő világkiállításról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
1675 mellett strázsálva hajkurásznám a varjút, mert attól előbb úgyis leszakad a fa. Ha ehelyett felkötöz öm vagy alátámasztom az ágakat, akkor már nem érdekelnek a varjak. Tegyük a világkiállítás eszközévé az elérni kívánt környezetvédelmi céljainknak. Képviselőtársaim már felsorolták, melyek azok az elengedhetetlen beruházások, víztisztító, hulladékfeldolgoz ó stb., melyeket a világkiállítástól függetlenül is meg kell valósítani. A világkiállítás serkentő erőként hathat ezek adott határidőn belüli elkészítésére. Pál László tisztelt képviselőtársam már utalt rá tegnap, illetve hát az elmúlt vitánknál, hogyha cs ak néhány olyan infrastrukturális létesítmény valósul is meg, ami a főváros környezeti állapotán segít, az építkezések és a hathónapos rendezvény kétségtelen fokzott megterhelése után a város helyzete máris jobb, mint előtte volt. A vidék kezdeti lelkesedé sének letörése helyett ösztönözni kéne, hogy minél több olyan rendezvény történjen ez időben szerte az országban, mely odavonzaná a turistákat, tehermentesítve a fővárost. Szét lehetne húzni például az események színterét a Duna mentén is, melynek mint köz lekedési víziútnak a szerepét vissza kellene állítani. Ez még a visegrádi munkagödör ütötte seb gyorsabb begyógyulására is jótékonyan hathatna. Nagy hiba lenne, ha a kitörés egyetlen lehetőségének a világkiállítást tekintenénk, mintha enélkül esélyünk sem lenne a talpraállásra. A világkiállítás pusztán csak olyan serkentője, iniciátora lehet gazdasági életünknek, mint a kémiai reakciók katalizátora, mely átsegíti a reakció beindulását egy magasabb energiaküszöbön, hogy azután már magától játszódjon le a fol yamat. Emberi természetünkből adódik, hogy a pusztából kijutni úgy tudunk, ha mindig van előttünk egy távoli fa, egy leütött karó, aminek elérésére összeszedjük erőnket. Tisztelt Képviselőtársaim! Húsvét közeledtével a falvaink lakó i kimeszelik a házaikat, rendbeszedik az esetleg egész évben elhanyagolt portáikat, a városi ember is kitakarítja lakását. Nem azért, mintha mindenki vallásos hitétől indíttatva készülne erre az ünnepre, hanem mert kell lennie az év egy napjának, amikor re ndbeszedjük fizikai és szellemi állapotunkat, egy kicsit magunkban is átélve a feltámadás misztériumát és az újrakezdés élményét. Kompromisszumok, megegyezések nélkül ezt a világkiállítást megrendezni nem lehet. Amennyiben sikerül megegyeznünk ellenzékkel, fővárossal, pénzügyi intézményekkel – amit remélek – , legyen ez az esemény a döntés után az egykori ellenzőknek és támogatóknak egyaránt, valamennyiünknek húsvéti ünnepe. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Szólásra következik dr. Törö k Ferenc képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Dr. Török Ferenc (SZDSZ) TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, az volna a helyes, hogy ebben a vitában – amelyet már többször, több helyen, itt is, pártp olitikai csatározásnak minősítettek – a főváros egyénileg megválasztott országgyűlési képviselői a választókerületük többségi álláspontját képviselve, ha kell, akár pártjuk központi álláspontjával is szembefordulva, vállalják választópolgáraik képviseletét . Az expo körül szándékosan gerjesztett, érzelmekre, indulatokra építő, hamis húrokat pengető légkörben azonban még az esetleges név szerinti szavazás sem fogja egyértelművé tenni, hogy ki, mit képvisel. Ami itt, eddig, erről a Házban elhangzott, egyre ink ább a süketek párbeszédére hasonlít. Az egyik oldal pufogtatja frázisait az expo érdekében, mintha nem is hallaná a másik oldal érveit. Ebben a párhuzamos, konok, a másikra oda nem figyelő szótengerben a félrevezetett közvélemény talán meg sem érti pontosa n, hogy miről folyik itt a vita. Nem azért nem érti – vagy félreérti – , mert olyan ostoba vagy korlátolt felfogású, mint amilyennek, sajnos, néhányan e Házban is tartják, hanem azért,
