Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 18. hétfő, az őszi ülésszak 25. napja - Határozathozatal a szövetkezetekről szóló 1991. évi törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal az 1991–1992. évi vagyonpolitikai irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - Az 1996. évben megrendezendő világkiállításról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - MAGYAR BÁLINT, DR. (SZDSZ)
1656 Mi nem ellenezzük a népszavazást, ha hitelesítik a kezdeményező aláírásokat, de néhány dologban mégis jó lenne tisztábban látni. Nem is arról kívánok m ost beszélni, mi lesz akkor, ha a polgárok úgy döntenek – talán – , hogy legyen expo, de a BIE ezt nem akarja. Vagy mi van akkor, ha a nép úgy dönt, hogy ne legyen expo, de az Országgyűlés már előtte éppen az ellenkezője mellett foglalt állást? S azt hiszem , a többi variációról most nem is érdemes beszélni. Más oldalról közelíteném meg a kérdést, nevezetesen a népszavazásra bocsátott kérdések oldaláról. A népszavazást kezdeményezők első kérdése így szól a magyar polgárokhoz: "Kívánjae az 1996os világkiállí tás megrendezését, amely a rohamosn növekvő munkanélküliség, a munkanélküliek problémáinak feloldásában a munkanélküli járulék helyett munkahelyek teremtésével kínál megoldást? " Nem kétséges – tisztelt Ház – , hogyan szavazna erre a kérdésre Bod Péter mini szter úr, hiszen véleménye szerint az expo sem a piacépítést, sem pedig a területi egyensúlyteremtést nem szolgálta volna igazából. Ha ugyanis egy igazi világkiállítást akarunk csinálni, gyorsan és jó minőségben, akkor az a magyar vállalatokat kiszelektált a volna a versenyből. Sőt, még azt is hozzáteszi, hogy a legnagyobb gond az, hogyan lehet szavatolni a magyar hányad részvételét. Világszínvonalú beruházásokat kell rövid idő alatt végrehajtani, s garanciákat kell életbe léptetni ahhoz, hogy ebből ne szoru ljon ki a magyar építőipar, a gépgyártás, a magyar gazdaság. Ennek egyelőre nem látom nyomát – mondja Bod Péter Ákos miniszter úr. A megválaszolandó kérdés szerintünk tehát inkább úgy hangozhatna: kívánjae Ön, hogy az új munkahelyek teremtésére fordítható szűkös költségvetési eszközöket inkább a jórészt külföldi munkaerőt alkalmazó, külföldi kivitelező vállalatoknak nyújtott megbízások vagy garanciák emésszék fel? De úgy is megfogalmazhatjuk a kérdést: úgy gondoljae Ön, hogy a borsodi, a szabolcsi és más válságterületeken kialakuló munkanélküliséget budapesti munkahelyteremtéssel kell orvosolni, ahol a munkanélküliek aránya most is csak töredéke az előbb említett területekének? Tisztelt Képviselőtársaim! Kívánjae – szól Palotás János úr második kérdése – , hogy 1996ra az európai gazdaságba beépült magyar gazdaság olyan infrastrukturális gazdasági és kulturális adottságokkal rendelkezzék, amely szakvilágkiállítás méltó megrendezésére teszi képessé? Mészáros Péter képviselőtársam az MDFből erre azt kérdezi, hogy az a 30 milliárd forint, amely tulajdonképpen az infrastrukturális beruházások fedezésének egy részét szolgálja, mire elegendő. Majd folytatja, mondván: tudjuk, hogy ez a délbudai, délpesti, északcsepeli terület meglehetősen lerobbant, infrastrukt úraigényes önmagában is, de a második körben magának a fővárosnak is szükséges az infrastruktúráját olyan állapotba hozni, hogy egyáltalán odaállhassunk a világ elé. A harmadik kör pedig a távolsági közlekedés, amely ugyancsak némi befektetést igé nyel. Jávor Károly képviselő kollégája pedig hozzáteszi, szintén az MDFből: Nincs elfogadott területfejlesztési koncepciója az országnak, valamint nincs a Parlament által elfogadott, hosszú távú közlekedési koncepciója sem. Magyarul: ez az expó nyilvánval óan közlekedési szempontból nincs beleillesztve ebbe. Akkor viszont nagyon rosszul érezném magam – így a képviselő úr – , ha az expóhoz kellene területfejlesztési és közlekedésfejlesztési országos koncepciót igazítani. Ez a képviselő úr szerint megengedhet etlen. Kovács Árpád az Állami Számvevőszék képviseletében pedig hasonlóan szkeptikus. Szerinte Magyarország és Budapest nem Bécs, ahol mindössze egy metróállomás kellett volna a világkiállításhoz. Mégcsak nem is Sevilla, ahol óriási állami garanciákat és p énzösszegeket biztosítottak a fejlesztéshez. Mégcsak nem is Montreál, hanem egy keleteurópai főváros a maga infrastrukturális elmaradottságával. Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke szerint a gazdaságban nincsenek csodák. Az a 30 milliárd forint, amiről a költségvetési kiadásban szó van, egyrészt más feltételrendszerrel, közös
