Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 10. kedd, az őszi ülésszak 4. napja - A szövetkezetek gazdálkodásával kapcsolatos egyes ideiglenes szabályokról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ)
163 Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Salamon László bizottsági elnök úr akadályoztatása miatt én tájékoztatom az Orsz ággyűlést arról, hogy az elmúlt héten az alkotmányügyi bizottság is megtárgyalta ezt a törvényjavaslatot, és általános vitára bocsátásra alkalmasnak találta. ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Akkor az általános vitának a felszólalóit fogom kérni. Elsőként J uhász Pál képviselőt, a Szabad Demokraták Szövetségétől. Felszólaló: Juhász Pál (SZDSZ) JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Megint egy olyan törvényjavaslat van előttü nk, amely gyerekesnek is tekinthető, handabandázónak is tekinthető – nem az első ilyen. Különösen az első két paragrafusa, a 3. §a valóban fontos dologról szól. Hogy világosan lássuk a helyzetet: kétféle sorscsapás van most a szövetkezetek fölött. Az egyi k sorscsapás a gazdasági válság kegyetlenül, a másik sorscsapás pedig a történelem, amelyiket mi képviselünk vele szemben. Az első sorscsapás, az üzleti élet összeomlása abba a helyzetbe hozza az összes magyar gazdálkodót, és köztük a szövetkezeteket is, h ogy kínosan keressék, hogyan tudnak új piacok felé fordulni a kiesett piacok helyett, ezért módosítani azon, amit csinálnak, más kapacitásokat bevonni; illetve legtöbben ennél elemibb gondokkal küszködnek, hogy az összeesett piacok miatt kiesett bevételek ellenére ne kelljen minden munkásukat elbocsátani, munkanélkülivé tenni, hanem valamilyen módon a továbbélést biztosítsák maguknak. Hogy a mértékeket érezzék: a magyar nemzetgazdaságban a piacösszeesés mértéke egy év alatt körülbelül 25%os. A termeléscsök kenés mértéke ezzel szemben csak 15%os, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy a katasztrofális helyzet ellenére viszonylag gyorsan tudtak alkalmazkodni a gazdálkodó szervezetek, viszonylag gyorsan tudtak új irányba fordulni, mert lám, 10%kal kevésbé csökkent a termelés, mint ahogy a piacukat vesztették, tehát tudtak új dolgok felé fordulni. Az új dolgok felé fordulás, a Keletről Nyugatra való piacfordulás, új tevékenységek kialakítása, a partnerrendszerek és a pénzügyi mérlegek, pénzügyi folyamatok átrendezése nélkül egyszerűen nem lehetséges. Tehát nyilvánvaló, hogy a tömeges társaságalakítás – ami folyik a nemzetgazdaság minden szektorában – elsősorban a teljesen ésszerű reakciók a gazdasági helyzetben; amennyiben ezek az ésszerű reakciók nem lennének, akkor a gazdasági válság még sokkal mélyebb lenne, munkanélküliségünk most körülbelül 650 ezernél tartana. Ha ügyesen törvénykezünk, el fogjuk érni ezt a szintet. A másik oldala viszont a dolognak, hogy kiszolgáltatott helyzetek tömege alakul így ki, hiszen a ga zdasági válság igen jelentős mértékben érintette a kisvállalkozókat. Nagyon jól tudjuk, hogy az összeomlás és csőd szinte még nagyobb arányban vitte el a kisvállalkozókat, mint az állami vállalatokat, függetlenül attól, hogy más magánvállalatok viszont gyo rsan tudtak nőni éppen az így keletkezett piaci térben. A másik oldalon kiszolgáltatott helyzetbe tette a munkavállalókat, így a szövetkezeti tagokat is, hiszen a növekvő munkanélküliség veszélye egyrészt, másrészt az, hogy az önállósodásnak nincs esélye, és az önállósodtak tömegesen álltak fejre és buktak meg, félőssé teszi az embereket. Tehát van egy másik folyamat a gazdasági válság mellett, ami rettenetes és szorongató: az emberek kiszolgáltatottsága nő, kegyetlenül nő. S az, hogy az emberek kiszolgálta tottsága nő, az gyakran megcsúfolja a szabadság és a demokrácia folyamatát, amiről beszéltünk, mert igaz ugyan, hogy a politikai jogok szerint nőtt, de a gazdasági kényszerhelyzetek miatt csökkent az egyéni szabadság, és ez egy fojtogató helyzetet teremt. Ebből tehát az következik, hogy az emberek védelmében, a főnökök ellen nekünk szabályokat kell hozni. Az világosan látszik, hogy két ellentétes meggondolás áll szemben. Az egyik oldalon a gazdasági válság kihívásáért hagyjuk mozogni, hogy keressen magának megoldást, mert ha nem keres megoldást, csak a bezárás alternatívája marad és a munkanélküliség. A másik pedig, hogyha
