Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 12. kedd, az őszi ülésszak 23. napja - Az 1991–92. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
1533 A másik idézetem, hogy "Az irányelveket a Vagyonügynökség ügyvezető igazgatója dolgozza ki és terjeszti a következő évi állami költségvetéssel egyidejűleg az Országgyűlés elé." Ő szintén bevallom, nem egészen tudom, hogy most miről is beszélünk, hiszen ezt még az előző állami költségvetéshez kellett volna inkább beterjeszteni, de ma már a következő állami költségvetésről beszélünk, és úgy tűnik, hogy most sem tökéletes a helyzet, é s ez az előterjesztés, a vagyonpolitikai irányelvek sem elégítik ki azt, amit azt hiszem, mindnyájan szeretnénk. Ezért újult megdöbbenéssel és értetlenséggel szemlélem a helyzetet, hiszen egyszerűen október 1je óta jogi alap nélkül működik a Vagyonügynöks ég vagy legalábbis korlátozott joggal, de már eddig is egy toldozgatott, foldozgatott 1990. évi irányelvek alapján működött. Nem világos számunkra az a további zavaros helyzet, amelyet az úgynevezett Monopoly csoport 3004es előterjesztése okozott, amely u gyan most nincs napirenden, de heteken keresztül együtt futott az irányelvekkel. Ez ugyan jó szándékkal vezérelve, de a vagyonpolitikai irányelvekkel homlokegyenest ellentétes nézeteket vallva, további centralizálás felé haladva és az alapítókra bízva a tu lajdonosi jogokat, akarja vagy akarta kezelni a privatizációt. Kaptunk továbbá egy tájékoztatót a Kormány tulajdonosi és privatizációs stratégiájáról, mely néhány közismert alapelven túl nem sokat mond, és még ebben is eltérések tapasztalhatók az előzőekhe z képest. Az irányelvekben megjelenik egy új szervezetrendszer, az Állami Tulajdonosi Intézet és egy állami holdingrendszer, anélkül, hogy ezt a privatizációt alapvetően befolyásoló módszert, annak működését, szervezetét, környezetét akár a legkisebb mérté kben is világossá tennék az irányelvek. Az irányelvek súlyos hiányosságának tartom, hogy nem foglalkozik azzal, hogy a különböző intézmények részére, mindenekelőtt a társadalombiztosítás részére, az egyházak részére a régen várt vagyonátadás hogyan, milyen módszerrel és milyen ütemben fog történni, hogyan tudnak ezek a szervezetek élni a lehetőséggel, a vagyonkezelés módszerével, és milyen kötelezettséget vállalnak vagy kell, hogy vállaljanak ezek a szervezetek azért a vagyonért, amelyért valóban felelősség et kell, hogy a későbbiekben, a kezelés során vállaljanak. További problémát jelent az, hogy az anyag jelenlegi formájában a vagyonpolitikai irányelvekben foglaltak megvalósulásának ellenőrzését egyáltalában nem teszi lehetővé az irányelvek; számtalan, csa k az Állami Vagyonügynökség mérlegelésétől függő, szubjektív intézkedés szerepel, amelynek egyszerűen nincsenek konkrét kritériumai. Tele van az irányelvek ilyen kifejezéssekkel, hogy "törekedni kell arra", "fordítsunk figyelmet arra" stb. stb., ami a késő bbiekben a számonkérést teljes mértékben lehetetlenné teszi. Az érdekegyeztető mechanizmussal kapcsolatos elgondolások a legkevésbé kidolgozottak, a foglalkozáspolitikában a munkavállaló részére a leírtak semmiféle garanciát nem nyújtanak. Ezzel kapcsolatb an az Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldala is okosan, rendkívül plasztikusan megvilágította ezeket a részeket, amelyeket most részleteiben nem kívánok ismertetni, azt hiszem, minden képviselőtársam rendelkezésére állanak. A vállalati átalakulás után a privatizációs terv a munkavállalók számára nem ellenőrizhető, és megsértése esetén egyáltalában nem szankcionált. A vagyonpolitikai irányelvek sok lényeges intézkedésre egyáltalában nem adnak meg ütemtervet, ez a későbbiekben számos problémát okoz. Legal ábbis egy mellékletként kellene olyan tézisekre ütemtervet adni, mint a már sokat vitatott előprivatizáció gyorsítása, ezzel kapcsolatos jogszabályi bizonytalanságok felszámolása, az Állami Tulajdonosi Intézet megalakulásához szükséges jogi szabályozás, a holdingok szabályozásának kidolgozása, ennek hatálybaléptetése, az állami vagyon ellenérték nélküli átengedésével kapcsolatos országgyűlési határozat kidolgozása stb., stb. Mindezen problémák, ellentmondások, jogszabályi bizonytalanságok sokasága után jogo s és a Kormány által többszörösen megerősített elvárásunk, hogy a vagyonpolitikai irányelvek mellett a lehető legsürgősebben kerüljön a Parlament elé egy átfogó privatizációs törvényjavaslat, amelyet
