Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 12. kedd, az őszi ülésszak 23. napja - Az 1991–92. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BAKÓ LAJOS (MDF)
1534 tulajdonképpen – legalábbis értelemszerűen – Kánya Gábor is felszólalásában most sürgetett. Sajnos, ennek a tervezetnek még a hírét sem hallottuk, sőt legutóbb olyan hírek terjedtek el, hogy egyelőre nincs is szándékában a Kormánynak ilyet előterjeszteni. Mindeközben kitartóan, tartósan folyik, bizonyíthatóan f olytatódik az állami vagyon erőteljes csökkenése, a vállalatok nagy része nem pótolja, nem újítja meg tőkéjét, vagyonát folyó költségeinek fedezésére használja fel, tehát fokozott ütemben folytatódik az állami vállalatok vagyonfelélése. Hölgyeim és Uraim! Fentiek alapján a jelenlegi privatizációs helyzetet egyszerűen kaotikusnak tartom, a külföldiek számára a későbbiekben, különösen a későbbiek szempontjából egyáltalában nem találom vonzónak, lesújtóan zavaros a helyzet, és aminek csak egyik jele ez, a vagy onpolitikai irányelvek amelyet itt kezünkben tartunk, és amelyet a legnagyobb jóindulattal sem lehet elfogadhatónak tartani. Mindezen az se segít, hogy képviselőtársaimmal legalább 40 módosító indítványt beadtunk és azt hiszem, már meghaladja a százat a mó dosító indítványok száma, de kérdezem, milyen lesz ez a vagyonpolitikai irányelvek, amelynek néhány oldalát száz módosító indítvány próbálja valahogy tökéletesebbé tenni. Én azt hiszem, ebből inkább egy szétszaggatás lesz. Tehát hol van végre az átfogó pri vatizációs törvényjavaslat, amelyet már régesrég be kellett volna terjesztenie a Kormánynak? Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Igen. Szólásra következik Bakó Lajos képviselő úr, MDF. Felszólaló: Bakó Lajos (MDF) BAKÓ LAJOS (MDF) Köszö nöm a szót Elnök Úr! Mélyen tisztelt, mert nagyon kitartó Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy arra vállalkozzam, hogy ezen a késői órán megpróbáljak egy szemléletváltozásnak a lehetséges előfutára lenni. Nagyon hányolom közgondolkodásunkból, és fájdalmas módon ebből a törvényjavaslatból is a tőzsdei szemléletet, a tőzsde logikáját. Márpedig én a privatizáció legalkalmasabb, legvonzóbb formáját a tőzsdei jegyzésben látom. Természetes, hogy ez nem általános szabály, nem lehet minden borbélyüzletet és farmerg azdaságot a tőzsdére vinni, ez csak egy szelete a privatizácónak, de azt gondolom, hogy mégis a leglényegesebb. Ennek alátámasztására engedjék meg, hogy három pontban mondjam el a véleményemet általában. Az első a tőzsdékről általában, a második a magyar t őzsde múltja, jelene és jövője, a harmadik pedig André Kosztolányi egy idézete, aki a világ egyik legelismertebb tőzsde szakértője. Tehát a tőzsdékről általában: véleményem szerint, amit a többpárti szabadon választott Parlament jelent a politikai szabadsá gban mint jelkép, ugyanazt jelenti a jól működő tőzsde a gazdaságban mint jelkép. Abban az esetben, ha a piacgazdaságról beszélünk, azonnal tőzsdéről is kell, hogy beszéljünk. Mit jelent a tőzsde? Hát röviden fogalmazva koncentrált piacot jelent, ahol együ tt van vevő, eladó lehetőleg nagy számban, és lehetőséget teremt arra, hogy mindenféle tőkecsoportosulás vagy egyén az adott pillanatban a lehető legjobb áron vegyen vagy vásároljon. Ezt André Kosztolányi úgy jelké pezte, hogy egy olyan jármű, aminek a szerkezete a részvénytársaságok, az üzemanyaga a spekulációs tőke és a motorja pedig maga a tőzsde. Mik ennek a formái? Áru- és értéktőzsdéről van szó, az árutőzsde, ahol a mezőgazdasági termékek cserélnek gazdát, borz asztó fontos ma Magyarországon, de nem erről van szó. Az értéktőzsdék három formája: a
