Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 12. kedd, az őszi ülésszak 23. napja - Bejelentés: Trombitás Zoltán jegyző - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - ANTALL JÓZSEF miniszterelnök:
1487 A következő kérdés, amire válaszolni kívánok: Horthy Istvánné, az egykori kormányzóhelyettes özvegye, jelenleg Ilona Bowden, Horthy Miklós kormányzó családja nevében 1990ben fordult Göncz Árpád köztársasági elnök úrnak írott levelében azzal a kéréssel a lisszaboni nagykövetségünkön keresztül, hogy Portugáliában eltemetett apósa hamvait Kenderesen, a családi kriptában elhelyezhessék. Ezzel szemben semmiféle akadályt nem kíván gördíteni a Kormány; nem akadályozhatja meg senki azt, hogy törvényesen bejegyzett magyar egyesület vagy a kenderesi önkormányzat képviseltesse magát egy családi jellegű kegyeleti szertartáson. A Kormány részéről, egyezően a család kérésével, fel sem merül t Horthy Miklós hamvainak állami szertartás keretében történő eltemetése. Horthy Miklós jogi értelemben vett rehabilitációjának kérdése sem merülhet fel, miután sem magyar bíróság, sem a nürnbergi nemzetközi bíróság nem ítélte el és nem tekintette bűnösnek . Horthy Miklós történeti megítélése, annak igazságos, a történelmi tényeknek megfelelő, ám nyilvánvalóan különböző politikai szemszögből való vizsgálata nem kormányzati kérdés. Nem is bírósági kédés, hanem a magyar történettudomány még elvégzendő feladata , amelyet a Magyar Tudományos Akadémián vagy más történész fórumon célszerű megvitatni és magas színvonalú munkákban értékelni. Aligha állítható, hogy a Horthy Miklósról eddig megjelent tanulmányok, kiadványok az elmúlt évtizedekben érvényesülő politikai s zempontok szerint már egy objektív történészi értékelésnek felelnének meg. Ismételten hangsúlyozom, hogy a történeti megítélés is többféle lehet, de nem állhat ellentétben a tényekkel. Ebben az értelemben feltétlenül szükségesnek tartanám a megfelelő forrá sok felhasználásával a korrekt történeti kép kialakítását. Horthy Miklós rehabilitációja így történettudományi értékeléssel összefüggésben jelenik meg, de megítélésében semmilyen körülmények között nem tartom elfogadhatónak személyesen sem a Horthy Miklósr ól eddig kialakított összképet. Ehhez szeretném azt is megjegyezni, hogy Horthy Miklóssal kapcsolatban nem most, hanem 1979ben a Kossuth Klubban a második világháború kitörésének évfordulója alkalmából, ugyanígy most a Várban megnyílt második világháborús menekültügyi kiállítás megnyitása alkalmából is hangsúlyoztam például egy olyan tényt, hogy Horthy Miklós személye és politikája nélkül nem kerülhetett volna sor arra, hogy Magyarországon a második világháború alatt olyan bánásmódban részesüljenek a menek ültek, mint amilyenben részesültek. Ez csak egy szelete ennek a kérdésnek. Természetesen egy történeti korszak és egy személyiség megítélése többféle módon és többféle szempontból közelíthető meg, de a tényekkel nem állhat ellentétben. Azt hiszem, ezzel ké pviselőtársam is egyetért és valamennyien, hogy a magyar történeti tudatnak szüksége van arra, hogy egy reális Horthykép alakuljon ki Magyarországon. Megítélésem szerint semmiféle ellentmondás nincs – áttanulmányozva a nyilatkozatokat – Für Lajos és Balsa i István miniszterek kormányzati szempontból tett nyilatkozata között, mert egészen másról szólnak. Für Lajos inkább egy történészi megjegyzést tett Horthy személyiségével kapcsolatban, Balsai István pedig arra mutatott rá, hogy rehabilitációjáról jogi ért elemben nem lehet szó, és arról, hogy egy árnyaltabb történeti képre van szükség. Nem tudom, hogy ebben az esetben mi tulajdonképpen az az ellentét, amit itt elemezni egyáltalán szükséges lenne. A két nyilatkozat egybevág, és úgy gondolom, hogy ebből a sze mpontból ez nem kormányzati kérdés ezen a szinten. Az a kérdés, hogy egy nemzet bármelyik korszakát kitörölhetie történetéből vagy emlékezetéből, sajnos nem döntés kérdése. Múltunk – pozitív és negatív jelenségeivel együtt – közös örökségünk; ebbő l a politikai pártok és az egyes emberek egyaránt választhatnak példaképeket, választhatnak elődöket, akiket tisztelnek – avagy nem. Ha az igen tisztelt képviselő úr azt a kérdést teszi fel, hogy a jelenlegi magyar Kormány a Horthykorszakot tekintie – id ézőjelben mondom – "restaurációs céljának politikai programjában", Horthy Miklóst példaképének, akkor erre vonatkozóan csak az igen tisztelt ellenzék és az ellenzékies hangvételű sajtó megnyilatkozásaiban találhatunk forrásokat. A mai Kormány koalíciós pár tjai olyan politikai pártok örököseinek tekintik
