Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 12. kedd, az őszi ülésszak 23. napja - Az 1996. évben megrendezendő Világkiállításról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - RÓZSA EDIT (SZDSZ)
1451 személyes tulajdonukból mit vonnak ki jelzálogként felajánlott vagyon alól, de legyen nyilvánvaló, hogy a mit felajánlanak, az valóban sokat jelent számukra. De nem vagyok olyan szőrösszívű, ugyanis a világkiállításról szóló törvény helyezze előre kilátásba azok bőkezű megjutalmazását, akik a javaslatot készítették, feltéve, hogy a kiállítás az ígért eredménny el jár. Köszönöm kétperces figyelmüket." Tisztelt Ház! Az idézett szöveget 1989. november 24én mondtam el ugyanitt. Álláspontom, s az SZDSZ akkor Balla Éva és általam képviselt álláspontja azóta sem változott, hisz a világkiállítás megrendezésének esélyei egyre inkább csökkentek, a sikeres megrendezésre egyre kevesebb esély látszik. Ebből a helyzetünkből adódóan, hogy tudniillik az akkori és a mostani vita résztvevője lehettem, összehasonlítva az akkori és a mostani vitát megemlítenék egykét hasonlóságot, különbséget. Azóta eltelt két év, és történt egykét dolog. Például megszületett ugye Bécs elutasító döntése és Magyarország a legvidámabb barakkból a legvidámabb átalakulás országa lett. Ennek ellenére – tisztelt képviselőtársaim – az akkori és a mostani Kormány érvelése kísértetiesen hasonlít egymásra. Akár hiszik, akár nem, a világkiállítás vállalkozásszerű megrendezése nem új gondolat, elhangzott ez már akkor az akkori kormánybiztos, Somogyi László szájából is. Nagy a hasonlatosság abban is, hogy a sze mélyi felelősségről, kockázatvállalásról szó sem esik, pedig nem vállalkozás a vállalkozás enélkül. S annak ellenére, hogy az ország gigantikus vállalkozásának, vezető vállalkozóinak mindezt jól kell tudniok, az előbb fölidézett gondolatok most sem kapnak helyeslő támogatást, kivéve a FIDESZt, jelesül Orbán Viktort, aki vezérszónoklatában ezt a javaslatot megerősítve újólag fölvetette. És úgy gondolom, mert fontos ez, hogy kisvállalkozó és nagyvállalkozó között nem az a különbség, hogy míg az egyik személy es vagyonát, a másik a költségvetést, a polgárok adóforintjait kockáztatja. Tudja ezt Palotás képviselő úr is, ugyan nem a világkiállítás kapcsán és éppen Csurka úrral vitatkozott, de megemlítette, hogy ugye a vállalkozók személyes vagyonukkal, abszolút eg zisztenciájukkal, üdülőjükkel, ingatlanvagyonukkal felelősek a vállalkozás sorsáért. Ez ebben a vitában eddig nem kapott szót. Az 1989es és a mostani vita között a legfőbb különbség az, hogy a világkiállítás megrendezéséről szóló törvényt ellenzőket akko r nem a hatalmi ambíciók miatt az ország tönkretételében érdekelt ellenzéki erőknek titulálták, mint most, amiben meggyőztek Vona Ferenc képviselőtársam érvei is. Most a törvényt elfogadhatatlannak tartott szakmai érveivel szemben nemcsak képviselők, minis zter is megengedheti magának, hogy valamiféle érdekcsoporttá szerveződést, összeesküvést vélelmezve fantomot kerget, ahelyett, hogy gazdaságilag alapozná meg saját álláspontját és a vitában ezek szerint, ezek alapján érvelne. Lényeges különbség még az is, hogy 1989ben az egész Kormány támogatta a világkiállítást, míg a mostani felelős Kormányból hát minden bizonnyal a költségvetést legjobban ismerő pénzügyminiszter, valamint a gazdasági kabinet másik meghatározó egyénisége megkérdőjelezi a világkiállítás m egrendezhetőségét. Őket talán nem lehet olyan egyszerűen elintézni – kedves Vona képviselőtársam – , hogy ők az ellenzéki politikai erők kormánykoalícióba beépített ügynökei. Vagy talán a szünetben megismétlem, most éppen el van foglalva. (Derültség.) Ha az SZDSZ – FIDESZ szakmai érvei eddig nem is kaptak elismerő figyelmet, én azt kérem, hogy az ellentétes képviselő miniszterek álláspontjának kifejtésére adjunk itt teret e Házban. Én azt hiszem, hogy mindannyiunk, de leginkább az adófizetők, a világkiáll ítást vélhetően megfinanszírozó adófizetők érdeke is ezt kívánja. Tisztelt Ház! Bárcsak akarat kérdése lenne, hogy legyen Magyarországon világkiállítás. Mint ahogy bárcsak akarat kérdése lenne az is, hogy Magyarország gazdag, szabad, boldog ország legyen p illanatokon belül. Hát ki ne akarná ezt? Én azt hiszem, mindannyian akarjuk. De tudom, ez ünneprontás. De szabadjon újra tisztelt figyelmükbe ajánlanom az SZDSZ többször ismertetett,
