Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 12. kedd, az őszi ülésszak 23. napja - Az 1996. évben megrendezendő Világkiállításról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - VONA FERENC, DR. (MDF)
1448 A fővárosi agglomerá ció – benne Csepelsziget, Ráckeve és környéke és Szigetszentmiklós környéke – évtizedeken át elszenvedte a nagyváros közelségének minden hátrányát. A sziget parti szűrésű kútjainak tiszta ivóvizéért cserébe mi a fővárostól szennyvizet kaptunk a Dunába, a nyugalmas, szelíd tájért, a horgászparadicsomért zsúfolt vonatokat, rossz utakat, szennyezett levegőt, gyenge közellátást. A délbudapesti expo szükségképpen fejlődést hozna a mi vidékünk számára infrastruktúrában is, de ha nekünk konkrétan egy fillér sem jutna, akkor is csak jól járhatnánk. Miért? Világkiállítást ugyanis nem lehet a szennyvizek partjára telepíteni. Ha tehát expo van, meg kell menteni a ráckevei Dunát. Figyelmet és pénzt kell fordítani a környezetvédelemre, akkor pedig, ha nem is jobban, de egészségesebben élhetünk mi is és a városból hozzánk menekülő, üdülni, pihenni vágyók egyaránt. Mondhatják önök: önző szempontok vezetnek. Nem tagadom. Mi biztosan jól járnánk a világkiállítással, éppen ezért némi szomorúsággal konstatálom, hogy ugyancsak Csepelszigeti képviselőtársam az ellenzők vezérszónoka. Az érdekeink azonosak ebben a kérdésben, mégis szemben állunk egymással. Miért? Képviselőtársaim! Nincs más válasz, mert a pártjaink különbözőek. Ez a tény is megerősíti azt a gyanúmat, hogy itt nem a szakmai érvek, nem is a gazdasági érdekek a legerősebbek, hanem a politikaiak. Ezen belül is a pártérdekek, sőt a hatalmi érdekek. Teljesen nyilvánvaló, hogy ilyen szempontból az ellenzéki pártoknak az expoból semmi hasznuk nem származik. Ha fellendülés t hoznak az előkészületek, ha megélénkül a gazdaság, csökken a munkanélküliség, amit a KSH adatai – amelyeket azt hiszem, elfogadhatunk semleges véleménynek – jól predesztinálnak ebben a kérdésben és bejön a tőke és minket gazdagít, akkor ez erősítheti a k ormánypártokat a következő választásokig. Ha ezek nem jönnek be, ha állami pénzekből kell finanszírozni, ha kényszerűen vállalunk el egy feladatot, akkor győzhet ugyan az ellenzék a választásokon, de még nagyobb csődtömeget kell a nyakába vennie. Ha sikerü l az expo, egy gazdagodó országban kell ellenzékben maradniuk, ha nem sikerül, akkor pedig egy még szegényebb országot kell kormányozniok. Ebből a szempontból – hangsúlyozom, de csak ebből a szempontból – az ellenzék magatartása nekem teljesen érthető, kiv éve a FIDESZt (zaj) mert az expo megrendezése elsősorban az ő generációjuk érdeke. És képzeljék el képviselőtársaim, hogy mennyivel meggyőzőbben hangzana a FIDESZ vezérszónokának, Orbán Viktornak a szájából, az ő higgadt érvelésével és józan radikalizmus ával az igenlés. Talán jobban hangzana, mint az én számból, meg kell mondanom önöknek. Épp ezért az ellenzék érveit nem lesöpörnünk kell, hanem megfontolni. Ne felejtsük el egy pillanatra sem, hogy egy hajóban vagyunk, közös a célunk: az ország felemelked ése! Ezt nem vitathatjuk el egyetlen itt ülő embertől és csoporttól sem, csak különböző szerepeket osztott ránk a sors, az élet, a politika. De miközben szerepeink és meggyőződésünk szerint igenlünk és tagadunk, ne feledkezzünk el a végső összefüggésekről, az ország érdekeiről. Mi sok tekintetben KeletEurópa úttörő országa vagyunk, élvezzük a világ rokonszenvét és bizonyos mértékű, bár már csökkenő figyelmét is. Ezt az úttörő szerepet a térség országai között meg kellene őriznünk, miként szükségünk van a v ilág figyelmére is, hiszen rájuk vagyunk utalva; önerőből, együttműködés nélkül – azt hiszem – nem tudjuk megoldani problémáinkat. Ezeknek jó eszköze lehet a világkiállítás. Sokan azt mondják, felelőtlenség belevágni, nincs pénzünk rá, a lakosság terhei to vább nem növelhetők. Különben is elmaradottak vagyunk, csak leégnénk a világ előtt. Ez utóbbitól – azt hiszem – nem kell tartanunk, képviselőtársaim. A világ ismer már bennünket. Tudja, honnan indultunk, milyen mélységből kell felkapaszkodnunk. Nem fognak összetéveszteni bennünket '96ban se Japánnal, se Amerikával, de még Ausztráliával sem. Egy kicsi, feltörekvő keleteurópai, volt szocialista ország leszünk 1996ban is. Ebben a történelmi szerepben kell megjelennünk a világ előtt.
