Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 12. kedd, az őszi ülésszak 23. napja - Az 1996. évben megrendezendő Világkiállításról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - VONA FERENC, DR. (MDF)
1447 Tisztelt Országgyűlés! Soron következik tehát az 1996. évben megrendezendő világkiállításról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása. (A főtitkárral tanácskozik.) Az előterjesztést 3127es számon kapták kézhez képviselőtársaim. Ehhez az Állami Számvevőszék hozzászólást nyújtott be a 3180as számon. Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy a legutóbbi ülésen az egyes képviselőcso portok vezérszónokai ismertették álláspontjukat. Ma képviselői felszólalások hangzanak el. A felszólalók jegyzékében számos képviselő előzetesen jelezte hozzászólási szándékát. A soros jegyzők sorrendbe szedték a jelentkezőket, és ennek alapján az első hat felszólaló rendje a következő: Vona Ferenc, Magyar Demokrata Fórum; Rózsa Edit, Szabad Demokraták Szövetsége; Rott Nándor, Kereszténydemokrata Néppárt; Pál László, Magyar Szocialista Párt; Roszík Gábor, Magyar Demokrata Fórum; Pap János, FIDESZ. Megadom a szót Vona Ferencnek, a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének. Felszólaló: Dr. Vona Ferenc (MDF) VONA FERENC, DR. (MDF) Igen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Nem gondolom, hogy a világkiállítás megrendezése vagy mellőzése ma az ország legfontosabb problémái közé tartozna. (Zaj, taps a bal oldalról.) Ehhez képest azonban éppen elég hosszú ideje rágódunk rajta. Van két klasszikus figurája a magyar irodalomnak: Hűbele Balázs és Pató Pál. Önkritikusan hozzájuk szokás hasonlítani a m agyar embert attól függően, hogy kellő megfontolás nélkül ugrunke valamibe bele, vagy éppen vég nélkül húzzukhalasztjuk a dolgot. Nos, azt hiszem, ebben az ügyben hübelebalázsok már biztosan nem leszünk. Laikus vagyok én is, mint többékevésbé valamennyi en a tisztelt Házban. A jelen és a jövő kapujában minden ember laikussá válik, mert nincs egzakt tudományos válasz jövőbeli események hasznát és eredményét illetően. Volt idő megismerni az expoval kapcsolatos szakmai elemzéseket és a belőlük fakadó összes érvet és ellenérvet egyaránt. Meg kell mondanom őszintén, szakmai érvek alapján nem tudtam dönteni. Nem mintha nem tisztelném jeles közgazdászaink, pénzembereink, várostervezőink, szociológusaink tudását – az azonban elgondolkoztatott, hogy a szakmai érvek valami egészen kísérteties pontossággal rendeződnek el a jelenlegi politikai erővonalak szerint. Minthogy nem hiszek kormánypárti tudományban és ellenzéki tudományban sem, azt kell gondolnom, hogy a szaktudás valamiképpen mégis csak a politikai érdekek sz olgálatába van állítva. Ezt természetesnek tartom, hisz a jövőt végül is csak prekoncepcióval lehet megközelíteni. De ne csaljuk magunkat azzal, hogy objektív, tudományos érvekkel csak mi operálunk. Azt pedig végképp ne higgyük, hogy a miénk objektív és tu dományos, ellenfeleinké pedig szubjektív, továbbá politikai, gazdasági önzés és felelőtlenség eredménye. Az eddigi vitákból számomra az derült ki, hogy az igenlők és a "nem" hívei egyaránt így gondolkoznak egymás felől. Ez pedig azzal jár, hogy egymás érve it eleve gyanakvással fogadjuk és gondolkodás nélkül elvetjük, vagy kapásból cáfolni akarjuk azonnal. Szomorúan látom, hogy mindkét tábor faláról leperegnek a másik fél érvei, pedig minden érvrendszernek mohó örömmel kellene fogadnia a komoly ellenérveket, mert ezek segítenek kiszűrni a hibákat, sokkal inkább, mint a lelkes igenlések tömege. Az építő viták lényege éppen ez volna. Az expo koncepcióját nem védelmezni kellene az ellenérvektől, hanem javítgatni általuk. De hát ettől a vitastílustól – képviselőt ársaim – még nagyon messze vagyunk. Eleddig sokkal többet foglalkoztunk azzal, milyen tisztességtelen vagy önző ok állhat vitapartnereink álláspontjának hátterében, mint magával az expoval. Éppen ezért hogy senkinek ne kelljen hátsó gondolataimat keresgél nie, megmondom őszintén: én elsősorban azért lettem expopárti, mert azt remélem, hogy ez az alulfejlett, infrastrukturálisan elmaradott térség, amelyen élek és amelyet a Parlamentben képviselek, végre esélyt kap a gyorsabb fejlődésre.
