Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 11. hétfő, az őszi ülésszak 22. napja - A szövetkezetekről szóló törvényjavaslat, valamint a szövetkezetekről szóló 1991. évi törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - RUDICS RÓBERT (MDF)
1436 sajátoss ágoknak legjobban megfelelő termelési szerkezetet alakítsák ki, lehetőség nyíljon a szövetkezetből való egyéni vagy csoportos kiválásokra, lehetőség nyíljon arra is, hogy – ahol ezt a szövetkezeti közgyűlés úgy látja helyesnek – a szövetkezetek gazdasági t ársasági formába is átalakulhassanak. A másik, nagyon fontos cél, véleményem szerint az, hogy a törvény biztosítani tudja az"egyszerű" szövetkezeti tagok esélyegyenlőségét a vagyonnevesítésnél, illetve a szövetkezetnek az átalakulásánál – akár az új szövet kezeti modellbe történő, akár esetlegesen gazdasági társasággá történő átalakulásánál. Ez az a kérdés, amelyik minden fórumon jelentős vitákat kavart, úgy a bizottsági, mint a plenáris vitákon vagy az érdekképviseleti szervezetekkel történő egyeztetéseken. Elhangzott már, hogy itt tulajdonképpen szűkített demokráciáról van szó a szövetkezetek esetében, illetve többen a szövetkezeti autonómia megvonását kérdőjelezték meg. Én azt hiszem, hogy ebben talán van valamennyi jogos is ezekben a felvetésekben, azonba n látnunk kell azt, hogy elsősorban a termelőszövetkezetekben – és itt általánosítani fogok, bár nem szeretem az általánosításokat – a szövetkezetek autonómiája a vezetés autonómiáját jelentené. A szövetkezeti érdekképviseleti szervezetek is elsősorban a s zövetkezeti elit érdekeit képviselik, annak a vezetésnek, amely egyébként is rendkívül előnyös helyzetben van, több szempontból is. Egyrészt mert birtokában van egy szakmai tudásnak, birtokában van tengernyi, a gazdálkodással kapcsolatos információnak, jog szabályoknak és részben birtokában van az eddig fölhalmozott vagyonnak. Ezzel szemben állnak a szövetkezetnek az "egyszerű" tagjai, akik közül nagyon sok a nyugdíjas, a kisjövedelmű ember, akik esetenként megfélemlíthetők és – éppen azért, mert kiszolgálta tott helyzetben vannak – a szavazatuk nagyon könnyen megvásárolható, vagy esetleg egyszerűen nem ismerik fel saját jogos érdekeiket. Tellér Gyula ezt a kérdést úgy tette föl, hogy a törvény megalkotása kapcsán eldől az, hogy kié lesz a szövetkezet. Én úgy gondolom, nekünk olyan törvényt kell alkotnunk, amelyik biztosítja majd azt, hogy a szövetkezet ne csak azoké legyen, akiknek egyébként is megvan a vállalkozáshoz minden esélyük és lehetőségük, hanem azoké is, akik ennek a szövetkezeti vagyonnak a felhalmo zásához hozzájárultak. Érdekes véleményeket hallottunk, több esetben. Én, személy szerint, az egyik szövetkezeti érdekképviseleti szervezettel való konzultáción megdöbbentem azon a véleményen, amikor az egyik szövetkezet képviselője tulajdonképpen azt szer ette volna, ha a szövetkezet helyzetében szinte minden változatlan marad, csak a legfontosabb alapelv, az egy tag: egy szavazat elve változik meg, hasonlóképpen, mint ahogy a gazdasági társaságok esetében történik ez, tehát hogy vagyonarányos legyen a szav azat. Ez, bizonyos szempontból, az ő szempontjából érthető – én csak azt nem értem,hogy ebben az esetben miért kell a "gyereket" szövetkezetnek nevezni, hiszen az átalakulásra mód van. Hacsak nem azért, hogy az ezzel kapcsolatos kedvezményekhez hozzájuthas son a gazdálkodó egység. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a Parlamentnek szükséges beavatkoznia, és szükséges bizonyos feltételeket meghatároznia ahhoz, hogy ezek a feltételek teljesülhessenek. Glattfelder Béla képviselőtársam hozzászólásában azt mondta, hog y a kárpótlási törvény kapcsán voltak úgynevezett kárpótlási sarkok – leszneke majd a szövetkezeti törvény esetében ugyanilyenek. Én úgy gondolom, kell, hogy legyenek, hiszen a kárpótlási törvény tapasztalatai arra mutatnak, hogy nagyon sok helyen a dezin formáció, a szándékos félrevezetés sokkalta hatékonyabbnak bizonyult, mint a valódi tájékoztatás – és nagyon fontos lesz az, hogy a szövetkezeti tagok tisztában legyenek saját jogaikkal és lehetőségeikkel. Éppen ezért úgy gondolom, hogy ha a törvényt megho ztuk, minden képviselőnek kötelessége lesz az, hogy a választókerületében ezt a törvényt a lehetőségei szerint ismertesse a választópolgárokkal, hogy annak tudatában döntsenek majd a közgyűléseken, hogy minden információval rendelkeznek. Hogyha ezeknek a f eltételeknek sikerül majd megfelelnünk a törvényalkotás folyamán, sikerül olyan törvényt alkotnunk, amelyik egyrészt biztosítja a szövetkeztek további működését vagy
