Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 11. hétfő, az őszi ülésszak 22. napja - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szabad György): - MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
1415 Most pedig, tisztelt képviselőtársaim, úgy döntünk ismét a téma felett, hogy amikorra ezen törvény szavazása megtörténik – előreláthatólag csak november végén, de sokkal inkább decemberben – , ad digra a költségvetés vitáját már el is kezdjük. Így abban egy esetlegesen újabb 10 – 20 milliárdnyi kiadást már nehezen lehet majd a tervezetten túl figyelembe venni. Márpedig erre, tisztelt Ház – mint ahogy a beszédemből a későbbiek során kiderül – , jócskán van esély. Mindemellett felvetendőnek tartjuk, hogy célszerű lenne talán a szolidaritási járulékot a költségvetési törvényben megjeleníteni, nem pedig a foglalkoztatási törvényben, hiszen akkor lehet az egész évi adó- és egyéb anyagi terheket mind a munká ltatók, mind pedig a munkavállalók vonatkozásában egyszerre áttekinteni. Ilyen formában az összehangolás hiányának veszélye mindig fennáll. A másik probléma, amire előzetesen fel kell hívjam a figyelmet, az az, hogy ki kell nyilvánítsuk: elítéljük azt az e ljárási módot, amelynek során léptennyomon módosítgatjuk az elfogadott alaptörvényt az éppen aktuális finanszírozási és konstrukciós hibákat észlelve. Ennek óriási a veszélye, s mint ahogy a kedvezőtlen nemzetközi tapasztalatok is bizonyítják, ezt mindenk éppen el kell kerüljük. Zárójelben jegyzem meg, hogy ehhez persze a Munkaügyi Minisztérium tervezési gyakorlatát is felül kellene bírálni, mivel csak az idén közel kétszeresére nőtt a munkanélküliek száma a törvény megvitatásakor elénk tárt prognózishoz ké pest. Ebből a szempontból most mindegy, hogy mindennek az oka a Munkaügyi Minisztérium kritikán aluli tervezési gyakorlatában, vagy a Kormány megalapozatlan és téves gazdaságpolitikai elgondolásaiban, vagy pedig a munkaügyi tárcának a pénzügyi tárcától val ó félelmében és öncenzúrázgatásában rejlik. Ezek után térjünk át magának a rendszernek a konstrukciós hibáira. Az egyik ilyen probléma a minden ország foglalkoztatáspolitikájában kulcskérdésnek számító aktív foglalkoztatáspolitikának az összes munkaerőpiac i kiadásokban számított arányát tükröző viszonyban rejlik, nevezetesen, hogy nálunk az idén, de még inkább jövőre tragikusan alacsony az aktív eszközök aránya, olyannyira, hogy munkahelyteremtő, foglalkoztatást élénkítő szerepük szinte nem is érződik a mun kaerőpiacon. A költségvetési irányelveket is megismerve megállapíthatjuk, hogy a szabadon felhasználható erőforrásokat tekintetbe véve éppen csak a reálérték szerint nő a Foglalkoztatási Alap, hiszen az előre lekötött részt leszámítva 6 milliárdról körülbe lül 8, esetleg 8,5 milliárdra változik a figyelembe vehető összeg. Eközben pedig a munkanélküliek száma a duplájára nő. Különösen akkor válik riasztóvá az aktív foglalkoztatáspolitika hiánya, amikor az elénk táruló válságjelenségeket vizsgáljuk. Ha az ifjú sági munkanélküliség elképesztő számadatait – például a regisztrált munkanélküliek több mint negyede, a népszámlálás adatai szerint pedig több mint harmada 25 év alatti fiatal – , vagy akár a területi válsággócokat nézzük, ahol már van olyan térség, Nagyecs ed és környéke, ahol a munkanélküliség elérte a 23,2%ot, és van olyan megye, mégpedig nem is kis megye, hiszen lakosai közel 600 ezren vannak, ahol pedig már közel 13, pontosan 12,7%. SzabolcsSzatmárBereg megyéről, hazánknak más egyebek mellett a munkan élküliséggel is legjobban sújtott megyéjéről beszélek, ahol a prognózisok a jövő évre 25 – 30%os munkanélküliségi rátáról beszélnek. Külön fel kell hívni – azt hiszem – a figyelmet az ifjúsági munkanélküliség problémáira, hiszen meggyőződésem szerint nem ak kor kell ezt a problémát a súlyának megfelelően kezelni, amikor már olyannyira elszabadultak a folyamatok, hogy 40 – 50% a fiatalok aránya a regisztrált munkanélkülieken belül, hanem sokkal hamarabb. Ehhez viszont igazából nem látunk a kormányzatban igazán e ltökélt szándékot, és különösen nem arra megfelelő erőforrásokat, hogy ezt a problémát finanszírozza.
