Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 9. hétfő, az őszi ülésszak 3. napja - A Gyermek Jogairól szóló New Yorkban 1989. november 30-án kelt egyezmény megerősítéséről és kihirdetéséről szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a Gyermek Jogairól szóló egyezmény magyar jogrendszerbe illesztéséről szóló országgyűlési hatá... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - RÓZSA EDIT (SZDSZ)
141 Az egyezményt nem kev esebb mint 95 állam ratifikálta eddig. Európából – Ukrajna kivételével – valamennyi közép- és keleteurópai ország, de ratifikálta Franciaország, Spanyolország, Portugália, valamennyi skandináv állam, a Vatikán, és a közeljövőben várható NagyBritannia és Németország megerősítő nyilatkozata. Tekintettel a konvencióban megfogalmazott jogok jelentőségére, részes állammá válásunk nemzetközi fontosságára és az egyezmény hazai alkalmazásának formai követelményére, tisztelettel kérem, hogy az Országgyűlés ratifik álja a Gyermek Jogairól szóló konvenciót. A hatályba lépést követően a Kormány haladéktalanul az Országgyűlés elé terjeszti az egyezményt, hogy törvénybe iktathassuk. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Rózsa Edit képviselőtársunkat, a 2964. számú ors zággyűlési határozati javaslat előterjesztőjét illeti a szó. Kérem! Rózsa Edit (SZDSZ) képviselő, a napirendi pont előadója RÓZSA EDIT (SZDSZ) Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Katona Tamás államtitkár úr szavaival mélységesen egy etértve, a Kormány által benyújtott országgyűlési határozati javaslatot maximálisan támogatva magáról az egyezményről más szempontból szeretnék egypár szót szólni. Katona államtitkár úr egyúttal meg is könnyítette a helyzetemet, hiszen nem kell részletekbe menően indokolnom, hogy miért tartom én magam is nagyon fontosnak ennek az egyezménynek a megerősítését, majd kihirdetését, valamint a hazai jogszabályokba való beillesztését. Én magam és az SZDSZ frakciója is a gyermek jogairól szóló egyezményt az emberi ség legnagyszerűbb törekvései egyik kivételes összefoglalásának tartjuk. Rendkívüliségét az adja, hogy egy olyan, hátrányban lévő emberi csoport jogaiért száll síkra, amely a történelem során mindig alávetett, kiszolgáltatott helyzetben volt. A gyerekekkel , mint a társadalom másféle tagjaival, egyébként is csak a XIX. század utolsó harmadában kezdett foglalkozni a politika, hiszen a gyerek ellátásának felelősségét és kötelezettségét mindaddig a család belügyének tekintette. A gyermektársadalom kisebbség, a legnagyobb Magyarországon, a népesség egyötöde. Az egyezmény azért kiemelkedő jelentőségű, mert képes volt harminc év alatt konszenzust teremteni abban, hogy ennek a rétegnek, csoportnak önálló életminősége van, következésképpen önálló jogok illetik meg. A z 1959es Gyermeki Jogok Nyilatkozata volt az első lépés. Ez vállalta először, hogy a gyerek nemcsak be- és elfogadó lény, hanem önálló akarattal és – fejlődésének megfelelően – cselekvési képességekkel bír, mint minden ember. Az egyezmé ny legfontosabb érdeme – ahogy államtitkár úr is mondta – a pozitív diszkrimináció szándéka és követelése egy látszólagos kisebbség számára. A magyar megerősítés legfőbb indoka tehát ennek a társadalmi csoportnak mint szuverén egyedek szuverén közösségének az elismerése és az ebből fakadó konzekvenciák levonása. Ebből fakadóan tehát ahhoz, hogy – az egyezmény kihirdetésén túl – e jogok ténylegesen is érvényesülhessenek, szükséges az egyezménynek a hazai jogszabályokba való beillesztése, hogy ez a szellem ér vényesülhessen. Tulajdonképpen indítványom lényege is ez, amelynek eredeti változatát 1991. március 20án nyújtottam be. Ezt időközben változtatni kényszerültem, mert időközben a Kormány benyújtotta erre vonatkozó indítványát, és így eredeti indítványom ké t pontja okafogyottá vált, hiszen egyrészt találkozhattunk a megerősítésről szóló országgyűlési határozati javaslattal, valamint azzal a törvényjavaslattal, amely az egyezmény kihirdetését szorgalmazta. Ezt, mint hallhattuk, a Kormány időközben, múlt hét p éntekén visszavonta – amit persze nagyon helyesen tett. Csodálkozni inkább csak azon tudok, hogy ennyi időnek el kellett telnie ahhoz, hogy a Kormány ráébredjen arra, hogy magát az egyezményt nem hirdetheti ki addig, míg a megerősítéstől, a letétbe helyezé stől el nem telik harminc nap.
