Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. június 26. szerda, a nyári rendkívüli ülésszak 4. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - KÁLMÁN ATTILA, DR. a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára:
198 ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Az interpellációra dr. Kálmán Attila művelődési minisztériumi államtitkár úr válaszol. Dr. Kálmán Attila művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár válasza KÁLMÁN ATTILA, DR. a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim ! Az írásban eredetileg beadott interpellációra tudok most válaszolni – az újabb kérdéseket kérem, hogy újabb interpellációban szíveskedjék megfogalmazni a képviselő, és akkor arra is fogok majd válaszolni. Hadd kérdezzek vissza: miért kellene megütköznie valakinek is azon, hogy a minisztérium asztalán többféle közoktatási törvénytervezet is létezik? Vajon a pedagógusok közel 200 ezres táborában csak azok a szakértők találhatók – összesen tizennyolcan – akik az első változatot készítették? Nem az lenne a te rmészetes – ha már annyit beszélünk liberalizmusról és demokráciáról – , hogy legalább öthat markánsan különböző szakértőcsoport elkészítene öthat lényegesen eltérő koncepciót, ezek a széles nyilvánosság előtt megmérettetnének, és a legjobb változatok kés zítői dolgoznák ki a végső szöveget – felhasználva a vita tapasztalatait, javaslatait és a többi tervezet értékesíthető elemeit? Ehhez a megoldáshoz azonban több időre és több pénzre lett volna szükség, és arra, hogy a pedagógiában ne úgy legyen, mint Magy arországon a legtöbb tudományos, művészeti és egyéb területen, ahol a közvélemény csak egy szűk kört ismer szakértőként, hiszen az elmúlt évtizedekben csak ők jutottak nyilvánossághoz vagy vezetői gyakorlathoz. Így tehát egyetlen csoport kapott megbízást, jó félévnyi időt, anyagi és intézményi hátteret. Ők januárban letették az asztalra egy közoktatási törvény szakmai koncepcióját. Ezt az egyetlen tervezetet sokszorosították nagy példányszámban, és vitathatta meg többezer pedagógus. Megjegyzem, hogy az elmú lt kéthárom évben összesen tizenegy olyan rövidebbhosszabb munka készült el, amely felfogható egyegy oktatási törvény koncepciójának. Ezek egy része könyvekben vagy folyóiratokban hozzáférhet. Felsorolásuk, a források megjelölése, valamint a nyilvánossá got nem kapott tervezetek egyegy másolata július közepétől megtekinthető lesz a fővárosi és a megyei pedagógiai intézetekben. A Gazsóbizottság koncepciója megmozgatta a pedagógustársadalmat. Ha ezerötszáz nem is, de közel háromszáz írásbeli vélemény való ban beérkezett róla. Azt nem merném állítani, hogy teljesen elutasító vélemény szinte nem is volt, mert bizony, ez is akadt szép számmal, mint ahogy támogató is. A legtöbb azonban részben elfogadó, részben elutasító volt, és javaslatokat fogalmazott meg - jobbító szándékkal. Százalékos megoszlás megállapítására nem mernék vállalkozni, mert többnyire közösségek nevében íródtak a vélemények, s nem tudni pontosan, hogy hány személy állásfoglalását rögzítették. Ezenkívül két ad hoc bizottság is megvitatta. Mind ezeknek a figyelembevételével készült el június 15ére egy lényegesen átdolgozott, kompromisszumos törvénytervezet. Ezt eljuttatjuk mindazoknak, akik véleményt nyilvánítottak az első változatról, és még sok más személynek, közösségnek. Amennyiben ennek a v áltozatnak pozitív visszhangja lesz, akkor az fogja képezni az alapját a további munkának, amelyben pártok, szakszervezetek, pedagóguskamarák szakértői, valamint néhány meghívott független szakértő törvényelőkészítő bizottságot alkotva és felhasználva az átdolgozott változatra érkező véleményeket, valamint az alternatív tervezetekben található hasznosítható értékeket, kidolgozzák a kodifikálandó – tehát paragrafusokba öntendő – véső terveket. Ennek már valószínűleg része lesz a készülő nemzeti alaptanterv is, ahogyan az több nyugati országban szokásos. Természetesen a végső változatot kidolgozó törvényelőkészítő bizottságban számítunk az első szakértő bizottság segíteni kész tagjaira is. Ami pedig az Országos Közoktatási Tanácsot illeti, az pusztán az egyi k miniszteri tanácsadó testület. Belátom, az elnevezés nem a legszerencsésebb: nevének, valamint ügyvezetői buzgólkodásának köszönhetően néhányan arra gondolhattak, hogy ez ama jelentős hatáskörű
