Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 27. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya 32/D §-ának hatálybaléptetéséről szóló törvényjavaslat, illetve a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános... - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALÁS ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZABÓ IVÁN, DR. (MDF)
762 A másik pedig, ami megnyugtatóvá teheti európai partnereink számára ezt a törvényt, hogy egy ilyen súlyos, kardinális kérdésben ez az Országgyűlés tud egy olyan törvényt hozni, amelyben kompromiszszumot tudott teremteni a fennálló átmeneti időszakban, és az átmeneti időszak hatalmi, ellenzéki struktúrájában is egy működőképes banktörvényt teremtett, amely hozzájárulhat az egész Európába való belépésünkhöz, szemléletében és módszereiben is. Tisztelt Ház! A részletekbe való belemenés nem most aktuális. Szeretnék azonban néhány kérdésben gondolatokat felvetni, amelyeket továbbgondolásra, elvi kérdésként szándékozok felvetni. Nem is biztos, hogy ezekből mind olyan javaslat fog születni, amely módosító indítványként beépül, tehát csak a továbbgondolás szempontjából vetnék fel egykét olyan elképzelést, amelyet indokoltnak látnék megfogalmazni. A 14. § szól arról, hogy a Nemzeti Banknak a kamatpolitikában milyen jogosítványai vannak. Nem kívánnánk ezt érinteni, mert a jelenlegi helyzetben nagyon jól van ott, ahol van. Igen hasznosnak ítélnénk, hogy a Nemzeti Banknak legyen olyan jogosítványa is, h ogy a saját belátását követve, a 14. §ban felsorolt kamatpolitikai jogait adott esetben átruházhassa más intézményekre, hogy ez a jogdelegálási lehetőség kodifikálva legyen. Ez például a Bankszövetség részére lehetővé tenne olyan jellegű tevékenységeket, amelyeket a "kellemetlen műveletek" közé szoktunk sorolni. Olyan mozgásteret biztosíthatna adott szituációban például a Bankszövetségnek, mint ami az osztrák Bankszövetségnél, illetve annak hasonló szervezeténél fennáll, hogy megszervezze az ilyen kellemet len ügyeknél, kamatmarsch kérdésnél, maximalizálásnál, minimalizálásnál, bizonyos refinanszírozási kvóták szétosztásánál és szükséghelyzetbe jutott pénzintézetek szakma általi megsegítésével kapcsolatos önszabályozási kérdéseket, természetesen annak kiköt ésével, hogy ilyen esetben a központi bank, a jegybank és a bankszövetség együttes hozzájárulása és kodifikálása kell ehhez. Feltétlenül érdekes, és érdemes elgondolkodni azon, hogy az átmeneti időszakra valóban korlátként megszabva a jegybanknak az engedé lyezési kötelezettségét, a külföldi hitelfelvételek tekintetében perspektivikusan nem lehete beépíteni azt, hogy ez a pénzintézetek számára előbbutóbb alanyi joggá váljék bejelentési kötelezettség és kontroll mellett. Szükséges arról szó lni, mert koncepcionális, hosszabb távon kérdés, hogy szól a bankkapcsolatoknak az értékpapír és a bankfelügyelethez való viszonyáról. Indokoltnak tartjuk, hogy ez a kapcsolatrendszer intézményesen a törvény által a biztosításfelügyeletre is kiterjedjék, h iszen a biztosítók a pénz- és hitelszféra valamennyi terén ma már igen jelentős szerepet játszanak, és ennek a megjelenítése igen hasznos lenne. Még két apróbb megjegyzést. Az egyik az, hogy az 54. § szól arról, amelyből kitűnik, hogy jelen formájában ez a bank egy egyszemélyes részvénytársaság, hogy az államot ebben a részvénytársaságban tulajdonosként a pénzügyminiszter képviseli. Nem a pénzügyminiszter elleni bizalmatlanság kérdése, ellenkezőleg, személyének védelme megfontolássá teszi azt a kérdést, vaj on nem azt kellene csak írni, hogy a Kormány meghatalmazott minisztere képviseli, hogy óhatatlanul se merüljön fel az, hogy ez a tulajdonosi megjelenés éppenséggel a részvénytársaságban a monetáris politikát alárendelje a fiskálisnak, és adott esetben olya n helyzetbe hozza a Nemzeti Bankot, hogy a költségvetés kiadásainak finanszírozására valamilyen kényszerlépést tegyen indirekt módon, hozzáteszem, a munkáltatói jogok valamilyen rafinált alkalmazásával. Végül egyetlen egy dolog: Kupa Mihály említette azt a hierarchikus felépítést, amit egyébként már megszoktunk, parlamenti bizottságok meghallgatnak jelölteket, a parlamenti bizottság meghallgatása után a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki a jegybank elnökeit, alelnökeit stb. Nagyon han gsúlyozottan szeretném mondani, és nagyon kérem a Parlament minden pártjától, minden politikai hátsó gondolat nélkül ezt a jogszabályt nagyon sok intézménynél demokrata fórumbeli képviselőtársaimmal együtt gondolkodás és fenntartás nélkül megszavaztuk, mer t azon a
