Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 27. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya 32/D §-ának hatálybaléptetéséről szóló törvényjavaslat, illetve a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános... - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALÁS ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZABÓ IVÁN, DR. (MDF)
761 Ennek a banktörvénynek a másik metszete, amiről nagyon röviden szeretnék beszélni, ennek a szakma i igényességpontja, amelyik – megint azt kell mondjam, hogy – nagyon ügyes középutat talált, mert a magyar gazdasági, politikai, társadalmi körülmények között a szükséges szabályozások benne vannak, és az adottságok és feltételek között egy megfelelően igé nyes és – nyugodtan ki merem jelenteni – sok más törvény színvonalát is meghaladó színvonalú törvényt kaptunk itt. Azt hiszem, hogy ez a törvény olyan, hogy kisebb módosításokkal – amelyek az elkövetkezendő években a gazdasági struktúránk átépülése követke ztében netán szükségessé válhatnak – , ez a jegybanktörvény alkalmas lehet arra, hogy az európai gazdasági közösségekhez való teljes jogú csatlakozásunkig – úgy, ahogy itt alapelveiben lefektetésre került – működőképesen tartsa a magyar jegybankot és a Mag yar Nemzeti Bankot mint központi bankot is. A harmadik metszet, amiről néhány szót szeretnék szólni, ez a politika és a gazdasági élet különféle oldalú szereplői számára való elfogadhatóság kérdése. A kormánypárt oldaláról azt kell mondanunk, hogy a kormán ypártok számára – megítélésem szerint – ez a törvény elfogadható, hiszen tartalmaz olyan biztosítékokat – és itt nekem elsősorban a saját oldalamról kell ezt nézni – , hogy a Kormány gazdaságpolitikájának végrehajtására valóban találunke kellő garanciát. E mlítettem már azelőtt a törvény 3. §át, de ha valaki megnézi az általános indoklás IV. fejezetét vagy a részletes indoklás 5., 7.§okhoz fűzött indoklási részét, azt kell mondanom, hogy a jogtechnika és a magyarázatok szinkronja tökéletes ebben a tekintet ben, és az a megoldás igenis tartalmaz garanciákat a számunkra arra, hogy itt megtörténjék egy viszonylag független, de mégis a kormánypolitikát biztonsággal támogató jegybanki törvény megalkotása. Még egyetlen dologra szeretnék utalni – amiről Kupa Mihály pénzügyminiszter úr is szólt – , arra, hogy miközben a hitel- és a kamatpolitikában igen nagy mérvű, szinte teljes körű önállóságot élvez a jegybank, addig van egy olyan terület, amelyben a Kormánnyal való szoros összeköttetés – vagyis egyik sem tud lépni a másik nélkül – érvényesül, és ez az egyik leglényegesebb terület, éppen az árfolyampolitikának a közös alakítására történt kompromisszumos javaslata a törvényjavaslatnak. Ennél az árfolyampolitikánál a Kormány beleszólási joga igen nagymértékű, azaz 50%os, ha így tetszik. Nagy jelentőségű monetáris eszköz önmagában is, de hozzá kell tennem, hogy ez a lehetőség önmagában is fogja bizonyos mértékig a Nemzeti Bank mozgásterületét. Ehhez még egyetlen dolgot teszek hozzá: ha a Nemzeti Bank mérlegében a keresz tárfolyamokból származó nyereségek elkülönített megjelenítésére is szükség van, ilyen irányú működésének a korlátait és a kormánypolitika által elvárt teljesítéseit jeleníti meg. Úgy érzem – függetlenül attól, hogy itt bizonyos hangulati elemek jelentek me g – , nem vagyok a szónoka az ellenzék egyik pártjának sem, de úgy érzem, hogy sikerült olyan kompromisszumot találni, amely a kellő függetlenség felmutatása mellett számukra is elfogadható, ha figyelmesen végignézik azokat a lehetőségeket, amelyek megadják a lehetőségét a parlamenti beleszólásnak és mégis a funkciók függetlenítésének és függetlenedésnek. Hozzá kell tennem – és itt hangsúlyozni kell – , hogy végeredményben reméljük, hogy ebben az évszázadban az Európai Közösséghez való teljes jogú csatlakozás unk bekövetkezik, ezért ez legjobb esetben is egy 810 éves banktörvény, ami a mai gazdasági, politikai rendszerváltás – és az évtized ennek a jegyében fog eltelni – időszakára esik. Azt hiszem, hogy egyetlen felelős politikai erő sincs az országban, amely ik azt merné állítani, hogy egy ilyen átmeneti szakaszban a Kormány, a legális, a legitim módon megválasztott Kormány ki kell, hogy vonuljon a gazdaság irányításából olyan mértékben, hogy a monetáris politkára ne kívánjon befolyást gyakorolni, mert enélkül az átalakításnak a reménye sem valószínű, hogy megvalósul. Annyit kell még szólnom, hogy nemcsak a belpolitikai ellenzéki és kormánypárti erők számára tartom elfogadhatónak a kidolgozott banktörvényt, hanem megítélésem szerint ennek nemzetközi fogadtatása is pozitív lehet. Pozitív lehet azért, mert egy olyan európai szintű banktörvényt találunk, amelyik illeszkedik az európai sokszínűségbe, de egy határozott irányba mutat.
